Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Vajon a későbbi korok visszatekintőinek mit mond majd Jasper Adrianus De Muijnck vagy Illa Solé Jordi neve? Erős a gyanúnk, hogy már ma sem tudná megmondani a magyar futballt még figyelemmel követők nagy része, kik ezek az emberek. Pedig ők egy ideig edzették az OTP Bank Ligában szereplő klubok állományát. Igaz, leginkább kalákában.
Csodás félszezonon vagyunk túl, edzőváltásilag. Szinte mindegyik menesztésnek-kinevezésnek megvan a maga abszurditása, érdemes végignézni a sort. Szeptember 4-én indult a történet, amikor Mátyus János lemondott Pápán. Hogy miért, nem tudtuk meg, mert az edző megtartotta magának az indokokat, de gyaníthatóan nem volt összhang közte és az őt nyáron kinevező klubvezetés között. Magyarán: Mátyusnak megbukni sem volt ideje, önként távozott. Helyette sokáig nem neveztek ki senkit, az ideiglenesen már többször beugró Kovács László tartotta az edzéseket. Aki amúgy kapusedző. Alig vacak két hónapig tartott ez az interregnum, akkorra sikerült a pápai utánpótlást irányító Lengyel Ferencre felfigyelni, aki az utolsó három meccsen egy pontot tud felmutatni (igaz, a Videoton és a Ferencváros is az ellenfelek között volt) – kérdés: ezért kellett a szezon nagy részét keresgéléssel tölteni?
Mátyus másfél hónapig volt munka nélkül. Akkor Nyíregyházán ő váltotta Csábi Józsefet. Csábi is önként távozott úgymond, ezzel kívánva segíteni a gyengén szereplő Szparin. Hat nap múlva (!) ő lett a Honvéd új edzője – ezek szerint mégsem magát minősítette azzal, hogy Nyíregyházán lemondott. Vagy valaki fejtse meg. Mindenesetre Csábinak még nem sikerült nyernie a Honvéddal.
Na de a Honvédnál miért kellett új edző? Hát, mert a szezont kezdő világbajnok ex-futballista, Pietro Vierchowod megbukott. Elég hamar, október 6-án. Ezt követően Csábi jöttéig a fent említett Muijnck és Simon Miklós edzette a csapatot (hogy miért, azt nem tudjuk). Ez az ideiglenes edzői felállás igen divatos volt ősszel. Mást ne mondjunk, Győrben egyenesen odáig vitték, hogy Horváth Ferenc távozása után (aki először lemondott, de nem fogadták el, két hétre rá pedig menesztették…) ötfős team vette kézbe a csapatot, csoda, hogy a cserejátékosok is elfértek a kispadon a meccsen. Fórián Zsolt, Tokody Tibor, Igor Nicsenko, Illa Solé Jordi és Tőkés László együttes erővel elérte, hogy az ETO ikszeljen a Diósgyőrrel. Aztán jöhetett Vasile Miriuta, akivel legalább már győzelme is van a csapatnak.
Ideiglenes edző dolgozott Pécsen is Véber György bukása után. Kulcsár Árpád nem egyedül vitte az ügymenetet, id. Dárdai Pál segített neki, amíg meg nem jött Robert Jarni. A horvát vébé-bronzérmes a két utolsó meccsen ült le a pécsi padra, így elmondhatja, vele sikerült a magyar mezőny utolsó helyére süllyedni.
De lássunk csodát, volt egészen hagyományos edzőváltás is az NB I-ben, ideiglenes közjáték és egyéb finomságok nélkül. Szombathelyen Artner Tamásnak október 21-én (nem) köszönték meg az eddigieket, érkezett Szentes Lázár és azonnal munkához is látott. Csak látszata nem volt, hiszen a Haladás az utolsó fordulóig gólt sem lőtt, pontot sem szerzett Szentessel a padon – a totális őszi buktától végül a Kecskemét elleni hazai győzelem mentette meg őt és az így a 15. helyre lépő csapatot.
Összegzésképpen elmondhatjuk: az idei edzőváltásokból éppúgy hiányzott a koncepció és az eredmény, mint az érintett csapatok többségénél a váltás előtti teljesítményből. De bizonyos értelemben mégis modellértékű dolgokat láthattunk: ha eztán is ennyi ideiglenes szakember kap lehetőséget a magyar futballban, lesz némi értelme a több mint száz pro licenc kiosztásának.
