Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A játékosok hozzáállása és a pozitív, támogató közeg miatt döntött úgy Dárdai Pál, hogy marad a magyar válogatott kispadján szövetségi kapitányként, és berlini klubja végül az Európa-bajnoki selejtezők végéig áldását is adta a kettős megbízatásra. A Hertha fiatal trénere szerint a szakmát itthon is meg lehet tanulni, stábján pedig nem szeretne változtatni, így a folytatásban is Andrusch József lesz a nemzeti együttes kapusedzője. Az 58 éves szakember a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a válogatottnál uralkodó légkörről és a szövetségi kapitányról.
– Milyen volt a légkör a válogatottnál, és milyenek voltak a munkamódszerek a felkészülés alatt az edzőtáborokban?
– Amikor edzettünk, vagy készültünk a mérkőzésre, akkor a német precizitás volt jellemző. Mindenkinek megvolt a feladata, amit meg is csinált. Nem egy kézben koncentrálódott minden munka. Vannak Magyarországon olyan vezetőedzők, akik szeretnek mindent csinálni. Dárdai nem ilyen, ő mindenkivel dolgoztat, és mindenkinek a véleményére kíváncsi. Annak is örül, ha valaki pont az ellenkezőjét mondja annak, amit ő gondol, mert akkor összehasonlítja a saját véleményével. A játékosok és a stáb iszonyú keményen, koncentráltan dolgozott. Az edzések után pedig nem az a cél, hogy a játékos savanyúan üljön az edzőtáborban, hanem próbálja magát jól érezni. A szabadidőben mindenki jól érezhette magát – mondta Andrusch József.
– Ez a hangulat nagymértékben hozzájárult a pályán mutatott jó eredményhez is?
– Ez a hangulat is, és az a fajta megközelítés, hogy megtettünk mindent. Feltérképeztük az ellenfelet, és nagyon racionális taktikával megpróbáltuk legyőzni. Dárdai Pál minden mérkőzés előtt elmondta a taktikát, és azt, hogy milyen meccsre számítsunk. Mindig van A-verzió, B-verzió, C-verzió. Azt is elmondta, ha kínkeserves meccset fogunk játszani, és azt is, ha kicsit könnyedebbet, vagy nagyobb esélyünk van, ha azt a játékot játsszuk, amit megbeszéltünk. Ez egy nagyon racionális játék. Nem akarjuk a Barcelona játékát játszani, hiszen az állomány nem alkalmas arra, hanem egy racionális, német felfogású futballt, amin belül mindenki tudja a szerepét. Ha az nem jön össze, akkor életbe lép a B-verzió, és átállunk, ahogy tettük Bukarestben is.
– Dárdai Pállal megvitatták a mérkőzések előtt, hogy mikor melyik kapus védjen?
– Ez a kapusoknál is úgy működik, ahogy a mezőnyjátékosoknál. Mindenki elmondja a véleményét, a Feröer elleni meccs előtt a négy edző mindegyike letett egy összeállítást az asztalra, amit próbált megindokolni. A végén Dárdai mondta ki a végső szót. Én dolgozom a kapusokkal, de Palinak sasszeme van, néha érzem, hogy egy-két percre odafigyel, és meg tudja mondani, hogy ki milyen állapotban van. Sosem volt nézetkülönbség köztünk a kapusok miatt, hogy mikor kinek kell védenie. Én elmondom, mit gondolok, de természetesen ő dönt. Eddig mindig azonos volt a véleményünk.
– Hogyan készül a válogatottbeli feladataira akkor, amikor éppen nincs edzőtábor?
– A válogatott mellett szerencsére rengeteg dolgom van az utánpótlásban és a kapusedző-képzésben, ami miatt nálam nincs holtidő. Közben figyelemmel kísérem a kapusok teljesítményét. Megnézem a meccseiket, beszélek velük, hogy milyen állapotban érzik magukat, vagy esetleg milyen jellegű problémáik vannak. A forma döntően számít a kapusok között. Van négy-öt kapusunk, abból mindig a három legjobb állapotban lévő érkezik a táborba.
– Önnél van olyan, hogy a magyar válogatott első számú kapusa?
– Az előző időszakban kiderült, hogy nincs. Rotáció van, ami mögött egyfajta tudatosság rejlik. Király Gábor a rutinja és a tudása miatt az első számú, ha megfelelő formában van. Sorozatmérkőzéseken viszont nem biztos, hogy neki kell védenie. Egy-egy kiélezett, fontos meccsen még mindig ő, hiszen az ilyen találkozók apróságokon is múlnak. Mikor lassítja a játékot, mikor szakad el a cipője véletlenül, amit le kell ragasztani, holott már a szünetben is el volt szakadva. Ezek nüánszok, de döntően befolyásolhatnak egy meccset. Király ebben nagyon jó, de harmincnyolc éves, és nem kérdés, hogy kifelé megy. Az utódokat is fel kell építeni, hiszen nála is vannak időnként formaingadozások. Mögé kell építeni az új generációt, és azt csak úgy lehet, ha az utódok is lehetőséget kapnak tétmérkőzéseken.
– Dibusz Dénes mellett a hazai mezőnyből kiket érdemes figyelni?
– Figyelem a hazai mérkőzéseket. Antal Botonddal dolgoztam együtt Újpesten, ismerem az erényeit és a gyengeségeit. Hegedüs Lajost is ismerem, és ők is képben vannak, de azt gondolom, a külföldön védő kapusoknak nagyobb sanszuk van. Egészen más tempóban folynak a nemzetközi mérkőzések, és ehhez hozzá kell edződni.
– A következő selejtezők közül van az ön számára olyan, ami kulcsmérkőzés?
– Azt gondolom, hogy a tavaszi két meccset hoznunk kell, mert azok meghatározzák a sorsunkat. Ott eldől, hogy a csapatnak megmarad-e a hite, és megmarad-e az a vak bizalom Dárdai irányában, amit a játékosok szemében tapasztalok. Mindenki tudja, mire számíthat, és ehhez hozzájön egy őszinte légkör. A játékosok számára csodával felérő történet, hogy Dárdai a finnek előtt is megmondta, hogy vért izzadva is, de nyerünk, és így is lett.
