Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kitört a téli szünet a hazai élvonalban, eljött az értékelés, az összegzés ideje. A Paks–Nyíregyháza elmaradt, a Kecskemét–Győrből viszont másfél is megadatott, tehát összesen 135 és fél bajnoki meccset láthattunk júliustól decemberig. Ezek közül néhányra a mai napig is jól emlékszünk, de akad, amelyiket már másnapra elfelejtettük. Visszapillantás-sorozatunkban kettesével tekintjük át a csapatok eddigi szereplését. A harmadik részben nézzük a kieséstől fenyegetett Nyíregyházát és Lombard Pápát.
11. Nyíregyháza Spartacus (14 pont)
Ha egy csapat újoncként a tabella 11. helyén tölti a téli szünetet, mondhatjuk, hogy nem is olyan rossz, de ne feledjük, hogy a – paksi pálya alkalmatlansága miatt egy meccsel kevesebbet játszó – Nyíregyházát mindössze három pont választja el a kiesőhelytől, úgyhogy bőven van ok az aggodalomra.
A Spartacus elmúlt félszezonja olyan felemás volt, hogy ahhoz képest a filmbeli magas szőke férfi cipőjére egy szavunk sem lehet. Kezdjük az elején: már a tavaszi NB II-es idény során biztos volt a csapat feljutása, tehát nyugodtan el lehetett (volna) kezdeni az erősítéseken dolgozni. Hogy elkezdték-e vagy sem, azt nem tudjuk, mindenesetre ütőképes keretet nem sikerült összehozniuk a vezetőknek a nyári élvonalbeli rajtra, az biztos.
A másodosztályú bajnokcsapat sikeredzőjének, Lucsánszky Tamásnak nem adták meg a lehetőséget, hogy egy osztállyal feljebb is bizonyítson. A tréner felfelé bukott, irodai állást kapott, sőt később az egész magyar labdarúgás egyik leghitelesebb, legszimpatikusabb szereplőjével, Sándor Istvánnal együtt távozott. A nem kimondottan EU-konform személyzeti politikát jelzi öt játékos szezon közbeni kirúgása is. A többiek közül a húzóembernek gondolt Kosztics, Koller és Bajzát is csak árnyéka volt korábbi önmagának, egyetlen pozitívumként talán Pekár László teljesítménye említhető.
Menet közben is érkeztek játékosok, de a kettősség megmaradt, gondoljunk csak a Honvéd, de leginkább a Pápa elleni győzelemre – mert utóbbi esetben már a játék is elég kulturált volt –, vagy a Paks, a Kecskemét és a Puskás elleni vereségre Csábi József időszakából, illetve a Haladás és a Pécs elleni sikerre, meg a debreceni vereségre Mátyus János irányításával.
Ja, mert persze a nyírségiek sem úszták meg ezt az őszt edzőváltás nélkül, és egészen az utolsó fordulóig úgy tűnt, hogy jól jártak, mert Mátyus a Pápán megismert mentalitást gyorsan és sikeresen meghonosította új csapatánál is, de a DVSC otthonában leszenvedett kiütéses zakó – a játék és a hozzáállás – szinte mindent lerombolt, amit addig felépítettek. A tavaszi forgatókönyv egyértelmű: felül kell kerekedniük a negatívumokon, mert ha továbbra is ilyen felemás lesz a csapat, csak a szerencsén múlik majd, hogy a vonal alatt vagy felett zárják a bajnokságot.
12. Lombard Pápa (14 pont)
Hazudik, aki szerint a Lombard semmilyen markáns jelet nem adott magáról az egérszürke magyar mezőnyben. Há’ hogyisne. Minek nevezzük az ex-fehérvári ügyvezető, Gál László VIP-páholyból intézett óbégatását a Videoton (!) elleni meccsen, amelyben lábtöréssel fenyegette a vendégek játékosát, ha nem markáns megnyilvánulásnak?
Továbbá ott van az egyik legmarkánsabb edzői székfoglaló: Mátyus János addig hiányolta, hogy az ő generációja nem kap lehetőséget, míg végül megkapta Pápán – majd pár forduló után köszönte és lelépett. Nem tetszett neki a saját csapata, állítólag. Merthogy véletlenül sem azokat igazolták nyáron, akiket ő szeretett volna, az ismerkedési folyamat végén pedig jobbnak látta odébb állni (és Nyíregyházán bizonyítani, mennyire rátermett a feladatra).
Aztán mi váltana ki elismerő bólintásokat a szürke zsoldoshadak jövés-menése közepette a magyar ugaron, ha nem Kovács László hűsége? Az egykori remek kapus kérdésünkre maga se nagyon tudta összeszámolni, hány meccsen ült le beugróként már Pápán a kispadra, de ősszel ismét megtette, amikor Bíró Péter átszólt a szomszéd szobából, hogy „Lacikám, csináld már, amíg majd jön valaki, de legkésőbb decemberig! Majd elmondom, mi a koncepció, hétfőn emlékeztessél, légy szíves…” (Bevalljuk, ez utóbbi mondatot csak hozzátippeltük a történethez, végiggondolva az irányvonalat.)
Szóval bárki bármit mond, a Lombard Pápa háza táján megannyi emlékezetes dolog történt. Istenem, a pályán ilyesmi nem jut eszünkbe velük kapcsolatban, de a magyar mezőnyben így is tartják tizenegynéhányadik helyüket; hogy igazából mi lenne a cél és a koncepció, arról valamelyik illetékest kellene megkérdezni, mondjuk, az önök helyében nem Gál Lászlóval kezdenénk.
