NB I

Furcsa kettősség a tabella alján

Az újonc Dunaújváros 13 pontja nem is olyan rossz, a Honvédtól viszont ugyanez szánalmasan kevés.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kitört a téli szünet a hazai élvonalban, eljött az értékelés, az összegzés ideje. A Paks–Nyíregyháza elmaradt, a Kecskemét–Győrből viszont másfél is megadatott, tehát összesen 135 és fél bajnoki meccset láthattunk júliustól decemberig. Ezek közül néhányra a mai napig is jól emlékszünk, de akad, amelyiket már másnapra elfelejtettük. Visszapillantás-sorozatunkban kettesével tekintjük át a csapatok eddigi szereplését. A második részben nézzük a kiesőhelyet épphogy elkerülő Dunaújvárost és Honvédot.

14. Dunaújváros PASE (13 pont)

Ha feltesszük a kérdést: milyen félszezonja volt a kiesőhelytől mindössze két pontra telelő, a tabella 14. helyén álló csapatnak, akkor a válasz egyértelműen az, hogy rossz. Hogy a Dunaújvárossal kapcsolatban mégsem fogalmazhatunk meg ilyen kategorikus kritikát, annak több oka van. Egyrészt a csapat olyannyira újoncnak számít, hogy két évvel ezelőtt még az NB III-ban szerepelt. Az élvonalban a bennmaradást tűzte ki célul, tehát mindenképpen részsikerként könyvelhető el, hogy a hosszú téli szünetet nem kiesőhelyen tölti.

Az élet nagy igazságtalansága, hogy az NB II-es bajnokcsapatokat általában kénytelen-kelletlen szétzavarják a rá következő idényben, különben esélytelen elkerülni az azonnali kiesést az élvonalból. A DPASE-nál is komoly változások történtek a játékoskeretben tavasz óta, de látszik a törekvés, hogy minél több embert megtartsanak a korábbi egy-két év sikercsapatából – köztük az edzőt is. Komoly megpróbáltatást jelentett, hogy október közepéig nem játszhattak hazai pályán, mert a stadionjuk világítása csak akkor készült el. Addig szerencséjük sem volt, és pontjuk is alig, hiszen egy adminisztrációs figyelmetlenség miatt levontak tőlük egyet, utána viszont – kis túlzással – megtáltosodtak, szimpatikus és eredményes játékot mutattak be, ennek köszönhetően életben tartották bennmaradási reményeiket.

Ugye, hogy nem is hangzik olyan rosszul?!

13. Bp. Honvéd (13 pont)

Szinte kizárólag a jó edzőválasztásnak (Supka Attila, Marco Rossi), valamint a szerencsés légiós-választásnak (Davide Lanzafame, Leandro Martínez) köszönhették közelmúltbeli jobb eredményeiket a kispestiek. A szerencse márpedig – mint tudjuk – forgandó, és a tavaly tavaszi bronzérem után megfordult. A szerencséről azt is szokták még mondani, hogy azt segíti, aki tesz érte. Nos, Hemingway tulajdonos nem tett érte, mert egy gyengébb időszak után máris elküldte a csapatot 19 év után ismét bajnoki dobogóra segítő olasz edzőt, ezért az egykori neves játékos, Pietro Vierchowod, valamint a Nyíregyházán megbukott Csábi József irányításával a vesszőfutás jutott osztályrészül a Honvédnak.

Vannak szimpatikus, tehetséges magyar játékosok a keretben – például Kemenes Szabolcs és Vécsei Bálint –, de velük kapcsolatban is csak arra emlékszünk erről az őszről, hogy sajnáltuk nézni a szenvedésüket, a megpróbáltatásaikat. Ami a külföldieket illeti, Ignjatovics még kitart, de a többiek közül egy év múlva már senkire sem fogunk emlékezni. A játéknak csúfolt színtelen-szagtalan küszködésből semmi nem maradt meg erről az őszről a memóriánkban, a Fülöp László kijelentéséből – „förtelmes színvonal” – kirobbant tévés balhé azonban annál inkább. És milyen igaza volt…

Az idei ősz termése volt a Del Piero-sztori is; sokan már akkor is csak hitetlenkedtek, amikor erről cikkezett a sajtó, az azóta megszületett eredmények tükrében pedig nevetve gondolhatunk vissza az egykori világbajnok idecsábítására.

Olvasói sztorik