NB I

Rengeteg munka vár még rá

Szalai Vilmos úgy érzi, tudott élni az utóbbi meccseken kapott lehetőséggel, az Újpest ellen pedig győzelmet vár.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

November elején, a Győri ETO elleni bajnokin kapott először lehetőséget a Diósgyőr kezdőcsapatában Szalai Vilmos, aki azóta az MTK és, a legutóbbi, Puskás Akadémia elleni mérkőzést is végigjátszotta. A 23 éves középhátvéd a nyáron Mezőkövesdről érkezett kölcsönben Miskolcra, korábban pedig az Újpest korosztályos csapataiban járta végig a szamárlétrát. A Rangadó.hu megkereste a védőt, aki a múlt heti, felcsúti bajnokiról, a kezdőbe kerüléséről, és a vasárnapi, Újpest elleni rangadóról is nyilatkozott.

– Vereséget szenvedtek Felcsúton, mi hiányzott a győzelemhez?

– A Puskás elleni mérkőzés nagyon nehéz volt, hiszen egy felkészült csapat ellen játszottunk, amely számára az volt az első számú szempont, hogy ne kapjon gólt, és a védekezést megoldja. Ez bizonyosodott is, volt, amikor öt védővel álltak fel, és sajnos nem tudtuk megbontani őket. Ha van még hátra öt-tíz perc, akkor úgy gondolom, tudtunk volna gólt szerezni, mert a második félidőt végigtámadtuk. Maximum két kapura lövésük volt, és egy elkerülhető szabálytalanságot követő szabadrúgásból kaptunk egy peches gólt, ami több emberen is megpattant. Nehéz és balszerencsés meccs volt, sajnos nem sikerült nyernünk, de bízom benne, hogy hétvégén javítani tudunk, és begyűjtjük a három pontot – kezdte Szalai Vilmos, a Hoffenheim és magyar válogatott csatára, Szalai Ádám öccse.

– Egy hónappal ezelőtt szerepelt először kezdőként, majd az MTK és a Puskás ellen is végig a pályán volt. Elégedett a saját teljesítményével?
– Úgy érzem, valamilyen szinten tudtam élni a lehetőséggel, amit kaptam. Bízom benne, hogy továbbra is fogok élni vele, de nagyon sok munka vár még rám. Kádár Tamással magabiztos párost tudunk adni középen a csapatnak. Ha a kiadott feladatot továbbra is el tudom végezni, akkor remélhetőleg a jövőben is tudok játszani. Nem mondom, hogy meg vagyok elégedve, de azt sem mondhatom, hogy baj lenne.

– Megérte kivárni a sorát?
– Természetesen igen. Később is csatlakoztam a csapathoz, és volt egy kis lemaradásom edzésszinten is, amit szerencsére sikerült visszahoznom. Megérte várni, de még rengeteg munka vár rám, és remélem, hogy továbbra is élni tudok a lehetőséggel.

– Hogyan látja a csapat őszi szereplését?
– Szerintem nincs okunk panaszra, a Diósgyőr rég szerepelt ilyen eredményesen. Nagyon magabiztos és erős csapat vagyunk. Több ismerőssel is beszéltem, és mindenki jó véleménnyel van rólunk. Nagyon sok meccset hátrányból fordítottunk meg, nagyon egyben van a csapat, és sok dologra képesek vagyunk.

– Véber György után ismét egy rendkívül karakteres edző kezei alatt dolgozhat. Jól kijön az ilyen trénerekkel?
– Tudom saját magamról, hogy én sem vagyok egyszerű eset, és általában az ilyen edzők tudnak engem jól kezelni. Jól kijövök Szivics mesterrel is, és örülök, hogy ilyen karakterű edzőim voltak az elmúlt néhány évben.

– Vasárnap az év utolsó mérkőzése következik. Mire számít az Újpest ellen?
– Nagyon nehéz meccsre számítok, de a hazai pálya előnyét szerintem ezúttal is ki fogjuk használni. A szurkolók és a hangulat olyan pluszt tud adni a csapatnak, ami nagyon segít nekünk. Ha minden egyes poszton be tudjuk tartani, amit a mester kér tőlünk, akkor úgy gondolom, hogy meglesz a három pont.

– Évekig szerepelt az Újpest utánpótlás-csapataiban, máshogy készül emiatt a lilák ellen?
– Nem vagyok ennek a híve, minden meccsre ugyanúgy készülök. Úgy fogom fel, hogy egy rangadót játszunk, úgyhogy nem magammal foglalkozom, hanem azzal, hogy a csapatnak jól menjen, és nyerjünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.