Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az Észak-Írország elleni, kapitánybuktató Európa-bajnoki selejtezőt ki kellett hagynia Kádár Tamásnak, mert Pintér Attila kihagyta a keretből. Aztán jött Dárdai Pál, és a Diósgyőr védője végigjátszotta a romániai és a feröeri mérkőzést is, ráadásul nem is ugyanazon a poszton. Bár egy ideje ismét a hazai bajnokságban szerepel, mivel maximalista, nem tesz különbséget, hogy egy átlagos magyar meccsen, egy rangadón, vagy a bukaresti stadionban kell-e tudása legjavát nyújtania.
A szerdai hazatérés után elmondta: rendesen felkészültek a feröeriekből, és amiért mentek, azt megszerezték, hiszen három ponttal gazdagodtak.
– Hogyan értékeli a bukaresti és a feröeri selejtezőt?
– Úgy gondolom, hogy nagyjából kiadtunk magunkból mindent, ezt elsősorban nem a mutatott játékra, hanem az elért pontokra értem. Örülök, hogy Romániában fel tudtunk állni null-egyről, és az alapján, ahogyan a meccset be tudtuk fejezni, azt gondolom, elég hősiesen küzdöttünk. A második meccs sokkal másabb volt, műfüvön kellett játszani, de úgy gondolom, hogy amiért elmentünk, azt végrehajtottuk. Mindenki tudta, hogy nem a szép játékért megyünk oda, hanem a három pontért – mondta Kádár Tamás.
– Nem az ön személye a legfőbb változás az északírek elleni mérkőzéshez képest, de mondhatjuk, hogy ha már itt van, akkor szerencsét hozott…
– Örülök, hogy ismét felkeltettem a kapitány figyelmét. Az előző kapitánynál az északírek ellen nem játszottam, de azon voltam minden egyes meccsen és edzésen, hogy ismét felhívjam magamra a figyelmet. Tényleg örülök, hogy meghívtak, úgy gondolom, nem is ment rosszul a játék. Az első meccsen balhátvédként szerepeltem, a másodikon pedig középen. Mindenki tudja, hogy középen jobban szeretek játszani, de ha a kapitány az kéri tőlem, hogy a baloldalon játsszak, akkor ott is mindent megteszek.
– Az új szemlélettel, a profizmussal, a nyugati mentalitással hogy fér össze a csapatépítéshez szükséges lazaság?
– Mivel ő is játékos volt, tudja, hogy a játékosoknak mi a fontos, és mi kell, úgyhogy tudta kombinálni, és jól kijöttünk ebből az egész dologból. Tíz napja dolgozunk együtt vele, persze, ha már egy éve együtt dolgoznánk vele, teljesen más lenne a csapat, de úgy gondolom, a román meccsen megmutattuk, hogy bele tudjuk vinni azokat a mentális dolgokat, amiket ő kért.
– Visszatértek az esélyeink, vagy még ne számolgassunk?
– Úgy gondolom, jó úton vagyunk. Elkezdtünk egy másféle utat, mint az elmúlt években, mindenféleképpen jó úton vagyunk, ezen kell továbbmennünk, és úgy gondolom, akkor sikeresek lehetünk.
– A Lombard Pápa és az MTK elleni meccs hogy készíti fel önt a bukaresti találkozóra?
– Minden fejben dől el. Tudom magamról, hogy nem Magyarországon akarok megöregedni, és ehhez az kell, hogy minden meccsen jól teljesítsek. Mindegy, hogy Pápa, Videoton, vagy válogatott. Eltöltöttem öt évet külföldön, ami nagyon nagy segítséget nyújtott, úgyhogy nem kellett különösebben felkészítenek magamat mentálisan. Minden meccs ugyanolyan, mindegyiken győzni akarok. Győztes típusú játékos vagyok, mindig ki akarom hozni magamból a maximumot, és ez nem csak rám, hanem a csapatra is értendő.
– A feröeri teljesítmény édeskevés lesz a finnek ellen… Vagy nem is érdemes párhuzamot vonni?
– Erről már fölösleges beszélni. Begyűjtöttük a három pontot, és aki nem volt ott a meccsen, az nem tudta, hogy mivel kellett megküzdenünk… Senki nincs hozzászokva az ottani pálya talajához, a műfűhöz, illetve ehhez az időjáráshoz sem. Nagyon nehéz mérkőzés volt, de ha megnézzük a feröeriek meccseit, akkor láthatjuk, hogy például az olaszok is csak kettő-nullra tudták megvetni őket. Mindenki tudja, hogy nagyon masszív kis csapat, amelynek nagyon jól fekszik a műfű, ehhez vannak hozzászokva. Ez tejesen más mérkőzés volt, mint a románok elleni, nem lehet összehasonlítani, és a finnek ellenivel sem lehet összehasonlítani. Örüljünk neki, hogy a három pont megvan, ezért utaztunk oda. Lehet mindenre fogni, hogy nem sikerült jól a játékunk, de nem fogom semmire. Így alakult, de hozzá kell tenni, hogy a szombati, romániai mérkőzés után jött egy több mint négy és félórás út a Feröer-szigetekre, ez meglátszott a játékosokon. Rendesen felkészültünk, és amiért mentünk, azt megszereztük.
