Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar válogatott szerda este 2-1-es vereséget szenvedett hazai pályán Finnország ellen. Az eredmény nem éppen hízelgő, de el lehet sütni a közhelyt, miszerint a barátságos meccsek arra vannak, hogy összecsiszolódjon a gárda, így a végeredmény másodlagos.
Ebben az esetben ez valóban így van, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a szövetségi kapitány folyamatosan öngólokat lő, és aki egy kicsit is követi az NB I-et, annak ez most teljesen nyilvánvalóvá vált.
Pintér Attila decemberi kinevezése után az első és legfontosabb reform a válogatott összetartások bevezetése volt. A szövetségi kapitány rendszeresen 35 élvonalbeli játékost hívott ezekre a keretedzésekre. Amikor az ötlet megszületett, a legtöbb klubedző bólogatott, és elmondta, hogy a magyar válogatottat mindenben segíteni kell. Jószerivel csak a Diósgyőr edzője, Tomiszlav Szivics adott hangot nemtetszésének. Persze, idővel ő is kötélnek állt (muszáj volt neki, mert az MLSZ felszólította a klubokat, hogy engedjék el a játékosokat a nemzeti csapathoz), de nem lennénk meglepve, hogy ha a finnek elleni meccs után az edzők felbátorodnának, és elkezdenének tüntetni Pintér Attila akciója ellen.
Az újdonsült szövetségi kapitány többször példálózott a Puskás-korszakkal, és azzal, hogy a magyar válogatott akkor volt a legjobb, amikor a játékosok sokat találkoztak. Ez biztos így van, és nagyon szépen hangzik, de van néhány tényező, ami elkerülte Pintér Attila figyelmét.
– Puskásék idejében a magyar futball volt az egyik legjobb a világon.
– Annak idején azok, akik találkoztak, pályára is léptek a nemzeti csapatban.
– Ha Puskásék összetartás nélkül, a kocsmából estek volna be egy válogatott meccsre, hajnal kettőkor, akkor is rommá verték volna a fél világot.
Amikor Pintér Attila kitalálta az összetartásokat, hangsúlyozta, hogy ezzel a magyar futball érdekeit szolgálja, de semmiképpen sem szeretné, hogy a kluboknak ez bármilyen hátrányt jelentsen. Ezek után egy csöppet ironikus, hogy a szövetségi kapitány volt klubcsapata (amelynek azt is köszönheti, hogy most a válogatott kispadján ül) úgy állt ki a Debrecen elleni Ligakupa-nyolcaddöntőre, hogy Horváth Ferencnek számos játékost nélkülöznie kellett a keretből a nemzeti csapat miatt.
– A vasárnapi mérkőzés után negyvennyolc órával már megint játszanunk kellett, emellett az MLSZ kilenc játékost még a válogatottba is elvitt. Hogyan vegyük komolyan így a Ligakupát? Hogyan jussunk tovább? Ha a válogatottnak játékos kell, elvárják, hogy rendelkezésre álljunk, de mi semmiféle segítséget nem kapunk – mondta Horváth Ferenc az ETO TV kamerája előtt.
De nyugodtan említhetnénk a Haladást is, amely csikócsapattal kényszerült kiállni a Ferencváros elleni mérkőzésre, és még így is közel állt a továbbjutáshoz. Mi lett volna, ha játszanak is az alapemberek?
A magyar válogatott összetartásának értelme akkor dőlt meg, amikor szerdán Pintér Attila kezdőt hirdetett, és az NB I-es játékosok alig kaptak helyet a csapatban. Bogdán Ádám, Vanczák Vilmos, Leandro, Varga József, Lovrencsics Gergő, Dzsudzsák Balázs és Koman Vladimir is ott volt a pályán. Hét olyan futballista, aki külföldön szerepel, és már az előző kapitánynál, Egervári Sándornál is tagja volt a csapatnak.
Pintér Attila minden héten kikért 35 NB I-es játékost a klubcsapatából, majd a megmérettetés napján pályára küldött egy olyan gárdát, ami légiósokból áll, plusz olyan emberekből, akik már az ő korszaka előtt is válogatottak voltak (Juhász Roland, Lipták Zoltán, Sándor György, Rudolf Gergely).
A lényeg, hogy a válogatott alapösszetétele ugyanaz maradt, és az NB I-es játékosok nagy része nem kapott lehetőséget. Viszont edzhettek a kerettel egy jót, míg a klubcsapataik jobb esetben nem tudtak nélkülük érdemi munkát végezni. Rosszabb esetben kiestek a Ligakupából.
A kérdés az, hogy meddig tartható ez az állapot? Mikor fogják azt mondani a klubvezetők, hogy nem engedik el a játékosokat a magyar válogatotthoz, hiszen úgysem játszanak.
A Rangadó.hu megkeresésére a korábbi válogatott szövetségi kapitány, Bozsik Péter fejtette ki, hogy az összetartások egy jó elgondolást képeznek, de a kivitelezése még nem az igazi.
– Nehéz kérdés, mert az összetartásokat nehéz megvalósítani, hiszen a klubok magánkézben vannak, és úgy is működnek. A törekvés nem rossz, és szakmailag egyet tudok vele érteni, csak ezt a mai világban nagyon nehéz megvalósítani. Kompromisszumokat kell kötnie a válogatottnak és a klubcsapatoknak, hogy ez a rendszer működőképes lehessen – kezdte Bozsik Péter.
Csakhogy eddig úgy néz ki, a szövetség nem kompromisszumokat köt, hanem kötelezi a klubokat az együttműködésre, aminek a Győri ETO az első igazi áldozata, mivel az MLSZ hathatós segítségével kiesett a Ligakupából. Lehet, hogy a kezdeményezés jó, de Pintér hónapokon keresztül vezényelt összetartásokat olyan futballistáknak, akik a finnek ellen még a keret közelében sem voltak. Helyettük a már ismert légiósok nagy része játszott.
– Nyilván kétes a megítélése a dolognak, de én személy szerint adnék időt ennek, mielőtt következtetéseket vonok le. Nyilván, ha ugyanígy marad a rendszer, akkor mondhatjuk, hogy nincs túl sok értelme, de szerintem hagyjuk kiforrni a szövetségi kapitány elképzeléseit. Meg kell várni, hogy a válogatott eljusson egy olyan fázisba – ami nyilván az első tétmeccs lesz – ami után vonhatunk valamilyen egyenleget – folytatta a Zalaegerszeg csapatával 2002-ben bajnokságot nyerő tréner.
Bozsik Péter is úgy véli, hogy most számos dolog megkérdőjeleződik a válogatottal és Pintér újításaival kapcsolatban, de szerinte korai még ítélkezni, mert ez a néhány hónap kevés az érdemi munkára.
– Klubedzőként nem örülnék neki, ha a legjobb futballistáimat folyamatosan elvinnék. Viszont ha én lennék a szövetségi kapitány, akkor örülnék, ha megkapnám őket. Nagyon nehéz mindkét fél igényeit egyszerre kielégíteni, ezért is mondtam, hogy kompromisszumkészségre van szükség. Tudomásom szerint ez a törekvés az MLSZ és a klubvezetők között megvan. Úgy tudom, Horváth Ferencet sem bocsátották el a Ligakupa-kiesés miatt, úgyhogy ha nyert volna a válogatott, akkor lehet, hogy most mindenki azt mondaná: gyerünk, menjünk tovább ezen a pintéri úton. Most nyilván megkérdőjeleződik egy csomó dolog, de szerintem korai még ítélkezni, mert ez a néhány hónap kevés az érdemi munkára. Nyilván mindenki többet várt. Nem mondom, hogy ez a mérkőzés jól nézett ki. Az eredmény rengeteg kérdést felvethet az emberekben, de szerintem időt kell adni Pintér Attilának – mondta végül Bozsik Péter.
