Azzal jelent meg a Daily Mirror 1954. december 13-án, a Wolverhampton–Honvéd találkozó reggelén:
Remélhetőleg a Wolves győz, de ha nem, vigasz lesz számára, hogy a világ legjobb klubcsapatától kapott ki.
A Honvéd-különítmény tagjai nem voltak ennyire emelkedettek, mivel nem élvezték az angliai utazás egyetlen percét sem. Londonban rossz vonatra szálltak, e miatt négy órát bumliztak Nagy-Britanniában, aztán Wolverhamptonban fűtetlen hotelszobákban szállásolták el őket.
Előzőleg a londoni Hyde Park közelében lévő Hotel Palace-ban együtt laktak a Vörös Lobogó (MTK) labdarúgóival, akik december 15-én a Chelsea-vel találkoztak (2-2). S hazánk legjobb futballistáinak zöme már jó ideje közösen töltötte a napokat, hiszen december 8-án Skócia–Magyarország mérkőzés volt a Hampden Parkban (2-4), azaz a keret tagjainak többsége – Faragó Lajos, Bozsik József, Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, illetve Lantos Mihály, Sándor Károly, Hidegkuti Nándor, Palotás Péter – Glasgow-ból érkezett Angliába.
A Honvéd-labdarúgók kedvetlenségét konzerválta a klíma, mert Wolverhamptonban négy napon át egyfolytában szakadt az eső, a pályán – amelyet az esti meccs délelőttjén tekintett meg a magyar küldöttség – bokáig ért a sár. A Daily Mail szerint a gyepszőnyeg helye „inkább hasonlított marhavásártérre, mint játéktérre”.
Ehhez képest Stan Cullis, a Wolves menedzsere közvetlenül a mérkőzés előtt – változatlanul szakadó esőben – fellocsoltatta a pályát. A brit szakírók egyike utóbb hozzáfűzte:
Azt hittük, elment az esze. De ha nem vizezte volna vizet, akkor a Honvéd nagyjából 10-0-ra nyert volna.
