Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csank Jánost meglepte a finn válogatott szerdai játéka. A magyar csapat az ő vezetésével érte el az utóbbi évtizedek legnagyobb sikerét, amikor 1997-ben – éppen az emlékezetes körülmények között döntetlenre mentett finnországi meccsel – kvalifikálta magát a világbajnoki pótselejtezőre. A korábbi szövetségi kapitány is ott volt Győrben, és már a bemelegítés során is tapasztalt érdekes különbségeket a két együttes között.
A mesteredző a Dinó Sporthíradó adásában elmondta, hogy rettentően rizikós és megosztó dolognak tartja Pintér Attila rendszeres összetartásait.
– Milyennek látta a válogatott finnek elleni találkozóját?
– A helyszínen tekintettem meg a mérkőzést. Az első meccsek mindig veszélyesek, én is vereséggel nyitottam. Azért is figyeltem jobban a találkozót, mert kiderült, hogy velük leszünk egy csoportban – kezdte Csank János. – A finnek eredményeit figyeltem korábban, de annyira nem voltam képben velük kapcsolatban, ezért egy kicsit más szemüvegen keresztül néztem az összecsapást. Amikor felsorakoztak a csapatok, meglepődtem, hiszen ritka, hogy átlagban magasabbak vagyunk egy északi csapatnál. Voltak magas embereik, de a többiek apró vagányok voltak. Néztem is, hogy ebből mi sül ki… Meglepődtem, hogy technikásan és labdabiztosan alakították ki az akciókat. Mi rúgtunk egy szerencsés gólt, de a gól az mindig gól, Leandro szépen indított, Rudolf pedig – ha kéz volt, ha nem – szépen elrúgta.
– Ilyen gólt még a megye egyben sem kapnak a kapusok… Nagyon nevetséges volt!
– A kapus hibázott, mert kirohant, majd bepánikolt és visszahátrált. Rudolf jó pillanatban lőtte el, és aztán védhetetlenül pattant be. Egyébként minden gól védhetetlen, azért gól… Ideálisan, és erősen is rúgta el Rudolf Gergely. A kapus hibázott, de ez benne van a pakliban. Utána érdekes volt, hogy labdabirtoklásban vertek minket. Meglepő volt, hogy nem északi futballt játszottak. Nagyon keveset íveltek, és sok mozgással hozták ki a labdákat. Vannak jó játékosaik, akik úgy passzoltak mélységbe, ahogy tanítani kell. Volt egy fickó, aki csak úgy szórta jobbal-ballal a harmincméteres mélységi passzokat pontosan, precízen. Nem voltak ordító helyzeteik, de legalább négy-öt olyan alkalom adódott, amikor úgy voltak benn a tizenhatosunkon, hogy nüanszokon múlott csak, hogy nem lett belőlük ziccer. Kimondottan kellemest benyomást tettek rám a finnek, és teljesen váratlanul ért a játékuk. A mieink becsülettel védekeztek, csak kicsit lassan. Nem mentek közel, nem voltak agresszívek, és most az egészséges agresszivitásra gondolok. Ott voltunk, csak hagytuk a finneket alkotni, nem vittük bele őket a hibába. Abban a ritmusban passzoltak és játszottak, ami nekik volt jó. A védekező csapatnak az lenne a dolga, hogy az ellenfél ritmusába belenyúljon. Mi a Váccal is olyan ritmusba kényszerítjük bele az ellenfelet, amibe ők nem tudnak jól játszani, és akkor hibáznak. Nem tudtuk kizökkenteni a finneket. Volt több olyan bejátszásuk, ami ha pontos, akkor nagyon nehéz dolgunk lett volna. Erőnlétileg is jók voltak, pedig elvileg Eremenko sincs játékban, és ez Dzsudzsákon is látszik picikét. Játszott már tizenöt edzőmeccset nem kutya csapatok ellen, de a belső feszültség azért nem ugyanaz. Gondban voltak a védőink, mert a finnek bementek mögéjük egy az egyeket játszani, és sokan voltak a labda előtt, ami mondjuk a spanyoloknál nem jellemző. Ők fordítva csinálták, betolódtak, onnan léptek vissza, és a visszalépő játékos helyére keresztmozgással játszották be a labdát. Látszott rajtuk a tudatos meló. Érdekes volt a bemelegítés is, mert a finneké hasonlított a régi magyaros bemelegítésre. Csoportban csinálták ugyanazokat a gyakorlatokat. Kicsit játszottak, aztán lőttek kapura. A magyaroknál kicsit bűvészkedés volt, külön erőnléti edző, meg ilyen bója, olyan bója. Tetszett, hogy a finnek kicsit olyan régiesen csinálták, náluk futballistább jellegűek voltak a dolgok, ezért is volt meglepetés a játékuk.
– Pintér Attila a meccs után azt mondta, hogy komoly lemaradást kell pótolni. Kivel és mivel szemben, hiszen a finnek jóval mögöttünk állnak a világranglistán?
– Totális identitászavarunk van nekünk, magyaroknak. Nem tudom, hogy kitől maradtunk le tizenöt évvel, de nekünk magunkkal kell törődnünk. Ne a spanyolokat és a németeket nézzük, mert azoktól tényleg le vagyunk maradva, de ne is akarjuk őket megverni, amikor nincs fizetés néhány csapatnál, olyannál is, amelyiknél nem is gondolják, de nem szabad elmondani. Legyen fizetés az NB I-ben és az NB II-ben mindenhol, a megyében pedig a pályák olyanok legyenek, mint Hollandiában, mert ebben kétségkívül le vagyunk maradva, de mérföldekkel. Ugyanúgy, mint az életszínvonalban, a futballban is le vagyunk maradva ilyen téren. Én nem hiszek ebben, nekünk most össze kell raknunk egy olyan csapatot, hogy harmadikok legyünk. Ne elsők, ne másodikok, hanem tutira harmadikok. Ha ez nem lesz így, akkor magyarázhatunk, amit akarunk, mert Magyarország mindig képes arra, hogy harmadik legyen. Ha nyerünk még egy meccset pluszban, mert kutya az ellenfél, akkor lehetünk másodikok is. Nem kell egyből temetni, meg arról beszélni, hogy hol vagyunk lemaradva. Nem kell ilyen hangzatos dolgokat említeni, hogy miket kell behozni.
– Maradni fog így a válogatott, vagy teljesen fel lesz forgatva?
– Mondok egy példát. Itt van Iker Casillas, aki nem véd a Real Madridban, de ő áll a kapuban a spanyol válogatottban, mert a kapitány úgy gondolja, hogy ott a helye. Lehet, hogy külföldön nem játszik valaki, de profik között edz, és ha a tudása jobb, mint az itthon játszónak, akkor miért nem ő játszik? Vállalni kell, hogy adott esetben a légiósunk nem játszik a klubjában, ha az extra. Kicsit szerintem túllihegik a légiós-dolgot, mert az én időmben is rengeteg olyan futballista játszott külföldön, aki nem volt jobb, mint az itthoniak, csak szerencsésebb. Mindegy, ki a kapitány, nekünk biztosan van tizenöt olyan futballistánk, akinek ott kell lenniük a nemzeti együttesbe.
– Játszottak ők most?
– Hat-hét biztos ott volt a finnek ellen. Nem akarok ebbe belemenni, mindig azzal foglalkozom, ami az én dolgom. Úgy vagyok szurkoló, hogy nézem, és nyilván van észrevételem, de nem nagyon szoktam hangot adni neki. Nem is lehet egyforma az elképzelésünk, hiszen ő Pintér Attila, én pedig Csank János vagyok. Egy olyan mag biztosan van, amit nem tudok kicserélni. Őket kell olyan hadrendbe összekapni morálisan is, hogy az jó legyen.
– Mit gondol a harminc-harmincöt fős összetartásokról?
– Ez is megosztó dolog. Kellemetlen ezt mondani, de tudom, hogy Pintér Attila úgy anyázott volna, ha tőle minden héten elvisznek három-négy játékost, ahogy kell. Gondolom, őt is anyázzák emiatt. Rettentően rizikós dolog ez, mert mi történik, ha ott megsérül egy játékos? Mit szól az edző meg a tulajdonos, ha a játékosa cicázás közben megsérül, mert nyilván versenyhelyzet van, mindenki oda akar kerülni a válogatottba. Van ez a harmincötös keret, de hazajön hat-hét légiós, és akkor ők fognak játszani. Ez mindenképp feszültséget fog generálni, és ez egy szokatlan dolog. Ez tulajdonképpen egy ligaválogatott, amit rendszeresen összehívnak. Lehet ezt favorizálni, de azért a klubérdeket is figyelembe kell venni. Természetesen számít a válogatott, de szerintem ettől nem fogjuk majd megverni az iksz-ipszilon-zé csapatot, legfeljebb jobban megismeri azokat a játékosokat, akiket egyébként az NB I-es meccseken lehet látni. Nem azt mondom, hogy ne legyen ilyen, csak a gyakoriságával lesznek problémák. Én szorítok azért, hogy Pintér Attilának szerencséje legyen, meg jó legyen a válogatott, de neki sem kell ellenséget látni egy edzőben, ha azt mondja, hogy nem örül, amiért el kell engednie a játékosát.
– Hogyan látja az első meccs alapján, meglesz legalább a harmadik hely a csoportban?
– Az első meccsek mindig sülhetnek el így, sülhetnek el úgy. Nem kell aggódni, szerintem meglesz. Nem kell csüggedni, egyértelmű, hogy nem lesz probléma a harmadik hely megszerzésével. A finn csapat lesz a mérleg nyelve, mert aki őket megveri, az hatalmas lép előre a továbbjutás szempontjából.
