Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az őszi szezon legjobbjának választották posztján Szűcs Lajost, a Pápa kapusát. A negyvenéves labdarúgó a SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorában elmondta, hogy 2006-ban azért kellett elhagynia a Ferencvárost, mert a válása miatt nehéz anyagi helyzetbe került. A Videoton és a Zalaegerszeg is hívta, mégis a Lombard FC-t választotta. A pályafutásával kapcsolatban komoly hiányérzete van, mert a válogatottban örök második volt.
– Az NB I kritikája, hogy a fiatal kapusok nem tudnak arra a szintre kerülni, amelyet ön negyvenévesen képvisel?
– A kapusposzt igazán különleges. Az túlzás, hogy kortalanok a kapusok, hiszen egyszer sajnos nyilván eljön a vég, de egy kapus sokkal tovább ki tudja tolni a pályafutását, mint egy mezőnyjátékos. Ehhez kell adottság, genetika, meg szerencse is, hogy elkerüljenek a sérülések – mondta Szűcs Lajos.
– Veréb György magyar rekordjához mennyi kell még?
– Már csak kilenc év! Én sem tudok már annyit edzeni, mint huszonnyolc éves koromban, de azt hiszem, ez teljesen természetes. De ha kritikáról beszélünk, akkor azt tudom mondani, hogy ez még mindig több, mint sok fiatalé, és ez tényleg így van.
– Elégedett a pályafutásával, vagy maradt önben hiányérzet?
– Abszolút maradt bennem hiányérzet, egyrészt a válogatottság miatt, pedig lehet, hogy kerettagként csúcstartó vagyok. Azt szokták mondani, hogy ezt dobta a gép… Ültem Petry Zsolt, Hajdu Attila, Végh Zoltán, Sáfár Szabolcs, Babos Gábor és Király Gábor mögött is, tehát lehet mondani, hogy örök második voltam a válogatottban.
– Idehaza ön a kapott gól nélküli percek csúcstartója…
– Igen, de a perceket nem számolom, mert ha elkezdeném, hogy egyetlen egy meccset sem tudnék lehozni nullásan. Azt hiszem abban is csúcstartó vagyok, hogy kihagyott mérkőzések nélkül, folyamatosan védek már jó ideje.
– Hétszázhatvannyolc percig tartott ez a gól nélkül lehozott időszak. Miért nem volt soha első számú kapus a válogatottban?
– Abban az időben rengeteg jó magyar kapus volt. Az volt a pechem ilyen szempontból, hogy úgy ítélték meg, hogy ha van két – közel egyforma képességű – kapus, akkor inkább amellett teszi le a voksát az aktuális szövetségi kapitány, aki nehezebb, keményebb bajnokságban véd. A Bundesligával vagy az angol bajnoksággal összehasonlítani a magyar bajnokságot régebben is butaság lett volna. Ezt a saját bőrömön is éreztem. Ez volt a főprobléma. Elterjedtek rólam különböző pletykák, hogy a Szűcs szereti lemondani a válogatottságot, ez korántsem igaz. Válogatottnak lenni megtiszteltetés, az országunkat képviselni mindig egy hatalmas dolog. Sajnos ez így alakult az életemben. A három válogatott mérkőzésre büszke vagyok, de úgy érzem, minimum tizenöt-húsz meccs bennem maradt. Annyi kellett volna, hogy igazán el tudják dönteni, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy a nemzeti csapat kapuját védjem, vagy nem.
– A harmincas évei elején szerződött Pápára. Akkor a saját maga részéről is lezárta ezt a történetet…
– Ez nem teljesen így van. Én már a Fradiban lezártam ezt a válogatottságot. Lothar Matthäus volt a szövetségi kapitány, amikor – féléves mellőzés után, amikor sérülések jöttek kapusposzton a válogatottban – nyáron jött egy újságírói kérdés, hogy a jó formában lévő Szűcs Lajost meg lehetne hívni a válogatottba. Ő egyből úgy válaszolt a sajtótájékoztatón, hogy Szűcs Lajos lemondta a válogatottságot, tehát nem kíván a nemzeti tizenegyben szerepelni. Nem én zártam le, hanem más zárta le helyettem. A mai napig azt tudom mondani, hogy nem tudnak elővenni írásos anyagot! A válogatottságot csak írásban lehet lemondani. Egy játékos megteheti, hogy beküldi az MLSZ-be, hogy a továbbiakban nem kíván a nemzeti tizenegyben szerepelni.
– Most is a válogatott rendelkezésére állna?
– Az ember mindig eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha én védenék… A magyar labdarúgás szerintem olyan helyzetben van, hogy a fiatalokat kell elsősorban játszatni, válogatott szinten is. Fel kell végre építeni a magyar válogatottat! Ennek akkor kellett volna kezdődnie, amikor visszajöttünk az olimpiáról, kilencvenhatban. Akkor voltak különböző ígéretek, de nem lett belőlük semmi. Kíváncsian várom a folytatást.
– A Fradival bajnoki címet nyert, biztos helye volt, a közönség szerette. Miért igazolt mégis Pápára kétezer-hatban?
– Ez egy nagyon nehéz döntés volt. Nem tudok másra hivatkozni, mint arra, hogy az életemben is egy változás állt be, válás után voltam, tulajdonképpen nem volt más kiút az anyagi nehézségeimből, mint az, hogy Bíró Péter tulajdonos segítő kezet nyújtott. Voltak más lehetőségeim is, hogy esetleg a Videotonba szerződjek, vagy Zalaegerszegre, de akkor úgy éreztem volna, hogy menekülök a süllyedő hajóról, mert abban az évben nem szerepelt jól a Ferencváros. A Pápának összesen hat pontja, hat döntetlenje volt az őszi szezonban. Úgy éreztem, hogy ez a nyugalom szigete lesz, és nem tudják azt mondani, hogy cserben hagytam a csapatot.
– Jó döntés volt?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon sokat kaptam a Lombardtól, de rengeteget kaptam a Ferencvárostól is. Szeretem a Ferencvárost, ezt mindenki tudja, de már nyolc éve a Pápa játékosa vagyok.
– Nem játszott még soha sehol ennyit…
– Egyhuzamban nem. Többször szóba került, hogy esetleg visszakerülök a Fradihoz, de volt olyan klubvezető, akik annak idején egy hajóban evezett velem, hiszen szintén kapus volt, de videofelvételt kért rólam. Voltak nevetséges dolgok, ettől függetlenül mindenki tudja a ferencvárosi kötődésemet, de a Lombard FC játékosa vagyok, és a pápai sikerekért küzdök.
– Hogy érzi magát Pápán? Milyen a hangulat?
– Én még régi vágású labdarúgó vagyok. Van, amikor tanulniuk kell a fiatalabb játékosoknak, és van, amikor megpróbálom feloldani a feszültséget…
– Sokat változott az öltözők hangulata?
– Összehasonlíthatatlanul sokat. Hogy nem javult, az enyhe kifejezés. Régen sokkal nagyobb respektje volt egy idősebb játékosnak, mint most. Emlékszem, amikor én voltam fiatal, hogy viszonyultak hozzám az idősebb focisták. Ahhoz képest mostanság már leányálom a fiataloknak.
