Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Több mint három évtized után újra éremesélyes a bajnokságban a DVTK. Az UEFA honlapja is méltatta a diósgyőri futballreneszánszt, a hetvenes évek dicsőségét emlegetve, a Tomiszlav Szivics edző kezei alatt kiváló őszt produkáló csapatot dicsérve. A Diósgyőr telt ház előtt fogadta az élvonal 13. fordulójában a Fradit, amelytől 4-1-re kikapott, de még mindig ott van a dobogón. A jó szezonkezdet okairól és veszélyeiről a Digi Sport televízió hétfő reggeli műsorában Bene Ferenc másodedző elmondta, a szakmai stábban nagyon komoly csapatmunka folyik, amelynek a vezetőszerepét Tomiszlav Szivics tölti be.
– Vereség ide vagy oda, igaza van az UEFA internetes oldalának, amely aranykort emleget?
– Örömteli, hogy az UEFA honlapján egy magyar csapat szerepet kap. Úgy gondolom, ez a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetét tekintve mindenképp jó – mondta Bene Ferenc. – Szerintem ez hatalmas elismerés a klubnál dolgozó vezetőknek, edzőknek és játékosoknak. Veréb Gyuri bácsival nagyon sokat szoktunk a diósgyőri aranykorról beszélgetni, hiszen ő átélte akkoriban, és ő a legboldogabb, hogy bizonyos szempontból a hétmeccses győzelmi szériával meg is tudtuk dönteni a korábbi rekordot, de mindig csak a következő célra összpontosítunk. Jelenleg a pécsi mérkőzés a legfontosabb számunkra. Senki nem gondolkodik bajnoki címről vagy dobogóról, csakis a következő meccsről.
– Mi történt a Fradi ellen?
– Álomszerűen kezdtük a meccset, de egy kezdés felelősséggel is jár. Nem szabad a gól okozta mámornak nagyon beleülnie a játékosokba. A másik dolog, hogy talán akkor leszünk igazán jó csapat, ha ki tudjuk használni a rúgott gól által az ellenfélnek okozott sokkot, és egy újabb találatot tudunk elérni, de ezen a mérkőzésen erre sajnos nem volt lehetőség. A gól után nagyon hamar magához tért a Ferencváros, mi pedig nem tudtuk megvalósítani azokat az elképzeléseket, amiket a vezetőedző kért a játékosoktól. Szerintem nincs tragédia, ezen a találkozón jobb volt a Fradi. A sorozatot és az eddigi szereplést azonban senki nem veheti el, és ebből kell építkeznünk, de a vereség okait természetesen meg kell találnunk.
– Ilyenkor fennáll az a veszély, hogy a játékosok elbízzák magukat, vagy éppen begörcsölnek?
– Nálunk talán egyikről sincs szó, de nagyon komoly szakmai feladat, hogy egyik irányba se engedjük kilengeni a játékosokat. Rátértek egy helyes útra, és ezen rajta tartani őket a görcsösség és az elbizakodottság elkerülésével. Ez nagyon nehéz szakmai feladat. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tavalyi Diósgyőrhöz képest ez egy megfiatalodott csapat, a keret nagy mértékben kicserélődött, és ezek a játékosok még csak pár hónapja játszanak együtt. Mondjuk a Haladás három-négy éve együtt játszik, és nagyon jó fiatalokat hoz a saját akadémiájáról, ezért lehet sikeres. Azt gondolom, csak a realitás talaján szabad beszélni, csak a munkára, és a következő feladatra szabad koncentrálni. Utána lehet esetleg lépésről lépésre visszahozni az aranykort. Az akkori aranykorban is évek óta együtt játszottak a mára már legendává vált játékosok.
– A Rudolf, Futács csere minőségi volt?
– Futács Márkó leigazolásával egy nagyon pozitív személyiséget, egy profi mentalitású játékost, és egy igazi csapatembert nyert a DVTK. Taktikai szempontból is kicsit szélesebb lett a vezetőedző tárháza, eddig az ő leigazolása abszolút mértékben bevált. Rudolf Gergely több mint egy évig volt a Diósgyőrnél, és előfordul, hogy egy játékos nem passzol egy csapathoz, öltözőhöz. Ő egy kitűnő labdarúgó, és biztos vagyok benne, hogy megtalálja máshol a számításait, de úgy gondolom, hogy itt minőségi váltás történt.
– Miben más Tomiszlav Szivics, mennyiben tér el az ő karaktere azoktól a vezetőedzőktől, akikkel dolgozott?
– A keret is ambiciózusabb, felismerte a vezetőség, hogy szélesebb kerettel kell dolgozni. Nagyon fontos a játékosok motiválhatósága, és hogy a vezetőedző a pályán, és azon kívül is megfelelően koordinálja a csapatot. Az öltözőben és a fejekben is rend van, és egy nagyon komoly stábot alakított ki. Diósgyőrben mindenki tudja, hogy mi a feladata. Nagyon komoly csapatmunka folyik, amelynek a vezetőszerepét Tomiszlav Szivics tölti be. Úgy gondolom, maximálisan ki kell tartani mellette, és ezt az építkezést folytatni kell.
– Megvalósult a csapatnál az egész napos munkaidő, hogy reggeltől estig együtt van és dolgozik a társaság?
– A játékosok bizonyos szempontból többet is dolgoznak, mint nyolc óra. Mi, edzők biztosan többet dolgozunk, mint nyolc óra, de ez természetes, hiszen nem csak az tekinthető munkának, amikor a pályán vagyunk, hanem a háttérmunka is.
– Mi az, amit Tomiszlav Szivicstől tanult?
– Az előbb említett dolgok, például ahogy az öltözőt kezeli. Minden edzőnek mások a módszerei, és minden edzőtől, akivel együtt dolgoztam, rengeteget tudtam tanulni, ezeket nem szégyen kimondani. Szivics egy olyan tapasztalt edző, akinek a meccsek alatti húzásaiból is lehet tanulni, illetve ahogy egy egész hetet felépít az edzéseivel.
– Önnel együtt Diósgyőrben újpesti kötődésű emberek segítenek újjáépíteni az aranykorszakot, például Kovács Zoltán sportigazgató, illetve Barczi Dávid és Tisza Tibor.
– Én izgalommal kerültem Diósgyőrbe, mert nem tudtam, hogy a közönség hogyan fog fogadni. Gyerekkorom óta figyelem a Diósgyőr tevékenységét, mert mindig nagyon szimpatikus volt a futball iránti hozzáállásuk az embereknek, de újpestiként mégis egy riválistól érkeztem, mert azt nem tagadom, hogy érzelmileg mindig is a lila-fehérekhez fogok kötődni. Ebből a szempontból talán nekem is jó, hogy több olyan játékos és a Kovács Zoli is velünk van, így könnyebb elfogadtatni magunkat. Újpesten most más szelek fújnak, ezt tudomásul kell venni. A futballban vannak érzelmek, de úgy érzem, hogy elfogadott minket a diósgyőri publikum. Nagyon megszerettem a várost, és az ottani embereket. A piros lámpánál megállva azt veszi észre az ember, hogy minden autó visszapillantóján DVTK zászló van, ez egy egész régió fantasztikus futballszeretetét mutatja.
– A bajnokságban elöl áll a csapat, a Magyar Kupában is továbbmentek, és ott van a Ligakupa is. Mi élvez prioritást?
– A Ligakupát is maximálisan komolyan vesszük, és kitűnő lehetőség azoknak a játékosoknak, akik kevesebbet játszottak a bajnoki mérkőzéseken. A Magyar Kupa esetleges megnyerésével lehet a legkönnyebben kijutni a nemzetközi porondra. A bajnoksággal pedig mindenki a fókuszba tud kerülni. Én nem állítanék fel rangsort, nyilván ha a kupában elődöntőt vagy döntőt játszanánk, akkor az lenne a legfontosabb, de egyelőre most a Pécs mérkőzés a legfontosabb.
