Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A múlt héten Újpestre szerződött a szerb edző, Nebojsa Vignjevics, aki játékos-pályafutása vége felé megfordult a Tatabánya csapatában is. Néhány évvel ezelőtt Vladan Filipovics játékosügynök így nyilatkozott róla az origo.hu oldalon: „Tatabányára az én közvetítésemmel került Nebojsa Vignjevics, aki állítom, minden idők egyik legjobb magyarországi légiósa lehetett volna, ha nem bajlódik állandóan sérüléssel és több lehetőséghez jut.”
A Magyar Televízió néhány nappal ezelőtt előkereste az archívumból a Dunaferr elleni bajnoki meccs összefoglalóját, amelyen Vignjevics két gólt is lőtt. A mérkőzés korabeli tudósítása ide kattintva olvasható!
A Rangadó.hu arra volt kíváncsi, hogy egykori tatabányai csapattársai emlékeznek-e még rá, és ha igen, hogyan? Legújabb összeállításunk elkészítésekor megkerestük Árki Gábort, aki furcsa helyzetben van, hiszen a mai napig a Lombard FC kötelékébe tartozik, tehát számára a korábbi csapattárs napjainkban már ellenfélnek számít.
– Nagyon képzett, jó futballista volt, és nagyon normális. Egyből tudtam, hogy róla van szó, amikor Újpestre szerződött. Mivel volt személyes kapcsolatunk, amikor meghallottam, hogy újból Magyarországra jön, rögtön felkaptam a fejemet. A szerbiai munkásságával kapcsolatban is lehetett hallani, hogy jó edző. Ha azt a szemléletet próbálja megvalósítani, ami játékosként vallott, a támadófutballt, akkor biztosan jó úton indul el az Újpest. Az idei utolsó fordulóban találkozunk majd ellenfélként, de először biztosan úgy fogom köszönteni, mint egy régi ismerőst, és elbeszélgetünk a múltról és az jelenről – mondta Árki Gábor, a Lombard Pápa klubmenedzsere.
A ZTE, a Haladás, a Tatabánya, a Gyirmót és a válogatott egykori védekező középpályása, Molnár Balázs korábban megfordult Spanyolországban és Törökországban is, manapság pedig Zalaegerszegen utánpótlás-edző. Ő is csak jót tudott mondani egykori csapattársáról.
– Ha jól emlékszem, mindketten csak az utolsó négy hónapra kerültünk oda, és körülbelül tíz mérkőzésen játszottunk együtt. Rendkívül pengés, technikás játékos volt – mondta Molnár Balázs. – Ha Újpesten kamatoztatni tudja, amit játékosként képviselt, akkor biztosan elindul felfelé a csapat, mert a szerbekre jellemzően nagyon jó volt a mentalitása. Akkoriban már elmúlt harmincéves, és vérbeli profi játékos volt, akitől csak tanulni lehetett. Sajnos nagyon rossz passzban volt a csapat, ő mégis sokkal jobban harapott. Korábban nem nagyon követtem az újpestiek eredményeit, de a pénteki, MTK elleni meccset megnéztem, és a jövőben nagyobb figyelmet fogok nekik szentelni, hiszen az ember mindig jobban követi azt a csapatot, ahol ismerős van.
A Lombard FC Tatabánya csapatának a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres évek elején emblematikus játékosa volt a kapus, Gelei Károly, aki manapság mérkőzésszervezőként, menedzserként tevékenykedik.
– Amikor meghallottam a nevét az Újpesttel kapcsolatban, azonnal tudtam, hogy ő az, hiszen a Nebojsa Vignjevics nem egy általános név, és amikor ránéztem a képre, azonnal megismertem – mesélte az egykor Belgiumban is védő Gelei. – Jól emlékszem rá, körülbelül egy évet lehetett nálunk, és a képességeivel nem volt semmi gond. Nagyon jó játékos volt, ezt lehetett látni a mozgásán is, de sajnos sérülésekkel, derékfájdalmakkal küszködött, ezért keveset játszott. Viszont egészségesen nagyon hasznos tagja volt a csapatnak. Nagyon kedveltem, de én a külföldiekkel egyébként is mindig jól kijöttem, mert pozitívan álltam hozzájuk, mert én is játszottam külföldön, és tudom, milyen nehéz beilleszkedni. Hogy milyen edző, azt nem tudom, mert később már nem kísértem figyelemmel a pályafutását, de olvastam, hogy a Vojvodinával bajnoki harmadik és kupadöntős volt.
A kőkemény középpályás, Hornyák Vendel a tatabányai időszak után a Honvéd, a Diósgyőr, a Budafok, a Kaposvölgye, illetve legutóbb a Környe játékosa volt. Érdeklődésünkre ő is felidézte emlékeit.
– Irányító középpályásnak igazolták, hiszen labdaügyes játékos volt. Alacsony termetű, tehát a fejjátéka nem volt számottevő, de mindig jó helyen volt nála a zsuga, bár sokat volt sérült. Emberileg jól beilleszkedett, elfogadtatta magát a társasággal. Amikor láttam az MTK elleni meccsüket, rögtön gondoltam, hogy ő lehet az, de nem voltam benne százszázalékosan biztos. Sok sikert, szurkolok neki – mondta Hornyák.
