NB I

Visszafogott várakozások

A Rangadó.hu szakértői a „nemzetközi pofonáradat” miatt meglehetősen szeptikusak a bajnoki rajt előtt.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nem sokáig maradtunk magyar foci nélkül, hiszen június elején ért véget az előző bajnoki szezon, egy hónappal később már az európai porondon voltak érdekeltek legjobbjaink, most pedig ismét útjára indul a labda a hazai pontvadászatban.

Megvédi-e címét a Győri ETO, vagy a Videoton visszaszerzi az aranyérmet? Odaérhet-e az élre a Ferencváros, reménykedhet-e a Debrecen? Folytatja-e jó sorozatát a Honvéd, és a játékoskeretének megfelelően szerepel-e a Diósgyőr? Kik fognak kiesni, és mi lesz az újoncok sorsa? Megannyi kérdés adódik a rajt előtt, amelyekre a Rangadó.hu állandó szakértőinek segítségével próbáltunk választ keresni.

Bár labdarúgásunk olyan, mint a magyar narancs: „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, szakértőink rendszerint kincstári optimizmussal tekintenek a jövőbe, ám most a nemzetközi kupákban elszenvedett kudarcok miatt borúsabban látják a helyzetet.

Őze Tibor

számos első-, illetve másodosztályú klubnál dolgozott vezetőedzőként, legnagyobb sikerének a Diósgyőr és Nyíregyháza élvonalba juttatása tekinthető, de megfordult a Kaposvár, a BVSC, a Vasas és a Kispest-Honvéd kispadján is.

Biztos vagyok benne, hogy a magyar labdarúgás egészét érintő változások, átszervezések éreztetni fogják hatásukat az élvonalban is, még ha tételesen ott történt a legkevesebb változás. Olyan ez, mint az emberi szervezet, amelyben ha valamihez hozzányúlnak, az több helyen okozhat változásokat. A tartalékcsapatok másodosztályú szereplése megszűnt, ezután csak az NB III-ban indulhatnak, és létrejött az U21-bajnokság. Szerintem az elmúlt évben emelkedett a színvonal, még ha nem is látszott minden mérkőzésen. Ennek a folyamatnak tartósságában bízom az elkövetkező idényben is, és abban, hogy az új helyzethez, az új szemlélethez alkalmazkodnak a klubok.

A hozzánk hasonló nagyságú és futballkultúrájú országokban sem érvényes az a tétel, hogy akkor lenne jó a bajnokság, ha hat azonos képességű csapat harcolna egymással. Idehaza a középosztály egy kicsit szűkülni fog. Úgy vélem, hat csapat fog küzdeni a nemzetközi szereplésért, a dobogóért. A Videoton, Győri ETO, Ferencváros, Debrecen négyes mellé várhatóan csatlakozik két csapat. Nehéz megmondani, hogy a Honvéd felfutása megmarad-e, illetve hogy a Diósgyőr csatlakozik-e az élcsapatokhoz.

Nincs olyan csapat, amelynek a megkapaszkodása csoda lenne, tehát szélesebb kört érint majd a kiesés szele. Nincs olyan klub, amely alapállásból nagy hátránnyal indul az anyagiakat vagy a játékosállományt illeti, tehát akire azt lehetne mondani, hogy biztos kieső. A szűkülő középosztályt szerintem az MTK és a Haladás jelenti majd. Hogy a Puskás FC és a Mezőkövesd milyen erősséget képvisel, az csak most fog eldőlni, mert bár nem igazoltak rosszul, de az NB II és az élvonal között nagy a különbség. Érdekes lesz, hogy meddig jutnak, a lendület meddig viszi őket? Nehéz megítélni a Kecskemét, a Paks és a Pécs játékerejét is.

Azt is várom ettől a szezontól, hogy a klubok megtalálják a helyes arányt a külföldi és a magyar játékosok között, mert ez a tanulságos kupaszereplés ezt a kérdést is felveti. Én nem fogalmazok olyan drasztikusan, hogy nem kellenek légiósok a hazai bajnokságba, de el kell gondolkodni ezen a témakörön. Jó lenne, ha a magyarok és a külföldiek aránya beállna egy optimális szinten. Ebből a szempontból is különböző arculatúak a csapatok. A Ferencváros, a Videoton és a Győr elsősorban a külföldiekre épít, és vannak olyanok is, akik a lehetőségeik és az adottságaik miatt speciális utat választanak, például a Kecskemét és a Kaposvár, amely igyekszik úgy igazolni, hogy később a külföldiekből anyagi hasznot húzzon. Az MTK és a Haladás elsősorban a saját nevelésben bízik, és a Paks is köztudottan csak hazai játékosokat foglakoztat. A klubok tehát kialakították a saját adottságaiknak megfelelő arculatot, érdekes lesz, melyik út hova vezet.

Herédi Attila

a Jászapáti vezetőedzője, játékosként az Újpest legendás csapatát erősítette, és a válogatottban is szerepelt; a lila-fehéreket később edzőként is irányította, de dolgozott Tatabányán, Nyíregyházán és Pápán is.

A remény hal meg utoljára, ezért mindig abban bízom, hogy az új szezon jobb lesz, mint az előző. A téma oldalvízén érinteném a nemzetközi pofonáradatot is, mert nemzetközi szinten sajnos itt tartunk, amit csapataink eredményei mutatnak. Ez számomra majdhogynem egyértelműnek tűnt, a fájó pofon a Videoton volt, amely szerintem itthon túl van lihegve. A Győr kiesése csak a mértéke, és a mutatott játék miatt volt meglepő számomra. Lassacskán az a klub jár jól, amelyik nem ér el olyan helyezést, hogy elindulhasson a nemzetközi kupában, mert az nem kap ilyen fülest…

Tarsoly Csaba azt nyilatkozta, hogy kritikán aluli és szégyenteljes volt csapata teljesítménye. A tulajdonosnak szíve joga ezt kinyilvánítani, de a valós helyünk ott van, ahova az eredmények alapján kerültek. Személy szerint ő nyilvánvalóan minden feltételt megteremt, hogy jobb legyen a csapat, de egy futballklub nem így működik, mert ott van az ellenfél, amely esetleg még jobb, még tehetősebb. A tulajdonosnak, aki a pénzt beleteszi, nem szabad megsértődnie, ha a csapata kiesik. Ebben a párosításban ez volt a reális különbség. Találkoztak egy jobb, profibb csapattal, és most is bizonyosodott, hogy mindenki annyit futballozik, amennyit enged neki az ellenfél. Nemzetközi szinten nagyon messze vagyunk attól, hogy számottevő eredményt elérjünk. Válogatott szinten is, de ebbe most ne menjünk bele…

Azt várom, hogy jobb legyen a bajnokságunk, de teljesen szkeptikus vagyok. Szivics kolléga például hangzatos nyilatkozatokkal állt csatasorba Diósgyőrben, de nem látom, hogy hatványozottan jobbak lennének. Nagyon szurkolok Bekő Balázs kollégámnak, volt játékosomnak Kecskeméten, de nagyon úgy látszik, hogy ott sem változik semmi, maradnak azon a mezsgyén, ami a középmezőny alját jelenti számukra. Ricardo Moniz varázsa és a belepumpált pénz miatt a Fradi ott lesz az első három között, de úgy gondolom, hogy öt-hat csapatnak van létjogosultsága a dobogóra kerülni, ez pedig izgalmassá teheti az élmezőny küzdelmeit.

Esélyesnek tartom a Videotont, a Debrecent, a Fradit és a Győrt, illetve kíváncsi vagyok a Honvédra, amely mindig kakukktojás, mert Hemingway döntései gyakran keresztülhúzzák az edző szakmaiságát. A kiesés érdekes kérdés, nekem van egy négyes tippem… A másodosztályból meggyőző teljesítménnyel jutott fel a Mezőkövesd és a Puskás Akadémia is, kíváncsi vagyok, ez mit fog jelenteni az élvonalban.

Sajnos az én klubom, az Újpest nem fog meglepetés okozni. Balajcza Szabolcs a minap azt nyilatkozta, hogy szerinte a kiesés ellen kell majd küzdenie az együttesnek, és ha a tavalyi eredménytelenséget mutatják idén is, akkor valószínűleg igaza lesz. Vagy az a pénz nem elég, amit a belga tulajdonos beletesz, vagy az a szakmai tudás, amit azok képviselnek, akiket ő odatesz. Ennyi erővel nyugodtan kiszórhatná az ablakon is a pénzét, és akkor a szurkolók nem is vennék a szájukra.

A közönség tavaly beletörődött a gyászos szereplésbe, de idén nem hiszem, hogy csendben tűri majd ugyanazt. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a belgának fogalma sincs, milyen klubot vett meg, és az edző szintén nem tudja, milyen klub kispadjára ült le, kik ültek ott előtte, és kik játszottak ennél a klubnál korábban.

Hajszán Gyula

a Rába ETO nyolcvanas évekbeli aranycsapatának egykori válogatott csatára.

Kíváncsi vagyok a Fradira, mert a felkészülés során még nem láttam játszani, nem tudom, hogyan tudták megerősíteni a csapatot, de hallom, hogy megy a nagy készülődés. A Videoton kiesése nagy meglepetés, de nem biztos, hogy ettől rossz lesz a csapat. Diósgyőrben is nagy tervek vannak, igyekeztek mindent és mindenkit kicserélni, erősíteni. Debrecenben szintén elég nagy változások történtek. A győriek két meccsen már bemutatkoztak, sajnos… A Honvédról már tavaly is elmondtam, hogy meglepetéscsapat lehet, és a dobogóra várom, bejött. Jó benyomást keltettek, agresszívak voltak, mertek játszani.

Nagyon nehéz sorrendet felállítani a felsorolt csapatok közül. A Győr nyilvánvalóan meg akarja védeni a címét, de a Videoton is oda akar érni az élre. A fehérváriaknak nagyobb esélyt adok, mint a DVSC-nek, és még jön a Ferencváros is. A harmadiktól lefelé nem tudnék sorrendet állítani. Hosszú távon dőlnek el a helyezések, sok múlik majd azon, ki tudja hozni a kötelezőt, ki fárad el, illetve a sérüléseken.

Nagyon szeretném, ha a Győr megvédené a címét, mert akkor Pintér Attilának lenne lehetősége megmutatni, hogy az izraeliek elleni párharcból tényleg okultak. Jó lenne a város szempontjából is, nehogy megint harminc év elmúljon, amíg újra aranyérmesek lesznek. Bízom benne, hogy erősödik a színvonal. Nem tudom, miért, de mindig ezt mondom. Remélem, hogy az átszervezés miatti, alulról történő nyomás a megyei első osztálytól felfelé jó hatással lesz a színvonalra.

Tiber László

a Videoton és a Siófok egykori válogatott csatára, jelenleg a Videoton tehetségkutató-edzője.

Látványos előrelépést nem várok, szerintem megint az a három-négy csapat lesz harcban a bajnoki címért, amely eddig, tehát a Győr, a Debrecen, a Videoton, és esetleg a Ferencváros. A kiesés elkerüléséért nagy küzdelmet jósolok, mert nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Egyértelmű kiesőjelöltet nem is tudok mondani. Még nem ismerem a Mezőkövesdet, de szerintem nem lesz rossz csapat, és a Pápa is erősödött, pláne, ha Kenesei Krisztián rendbe jön. Azt várom, hogy sok jó mérkőzést fognak játszani, amivel kicsalják a közönséget a pályára. Színvonalas mérkőzéseket remélek, és morálisan nagyon fontos, hogy végre ne legyenek bundagyanús mérkőzések.

Sport Zoltán

a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő bloggerünk.

Biztos, hogy a bajnokság megítélése szempontjából nem pozitív, sőt csak ártott, hogy a két kirakatcsapatunk kiesett az európai kupából. De túl kell lépniük ezen, mert aki sokáig kesereg, annak akár az egész szezonja is rámehet. Azt várom, hogy egyre több fiatal kapjon szerepet az első osztályú csapatokban. Ha az MLSZ hirdeti az utánpótlás-programokat, akkor lássunk is belőle valamit, hiszen szakképzett edzők foglalkoznak a fiatalokkal. Sokkal több futást, taktikusabb játékot várok, és azt, hogy a párharcok mellett a futball szépségét se veszítse el a játék. Lássunk jó döntéseket, amiért a nézők szívesen kijárnak a stadionokba. A több milliárdból gazdálkodó topcsapatoktól szakmát és eredményeket várok. Ha már ilyen nagy különbségek vannak a csapatok éves költségvetése között, akkor ezt lehessen is látni.

A gyengülő csapatokról nem beszélnék, mert nem akarok bántani senkit azzal, hogy ki erősödött vagy gyengült. Az biztos, hogy az újoncoknak nagyon meg kell szenvedniük, ám szerintem a Puskás FC és a Mezőkövesd sem epizódszerepet fog játszani a bajnokságban. Nem csak egyéves bekukkantás lesz a sorsuk, hanem bennmaradó csapattá tudnak válni. A Fraditól bajnoki címet várok, bár a költségvetése nem közelíti meg a két kirakatcsapatét, de ott folyik a legjobb szakmai munka. Ricardo Moniz a második évében sikerre vezetheti a Ferencvárost, de a végső elsőségre persze több csapat esélyes, leginkább a Videoton és a Győr.

Olvasói sztorik