Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Talán Juhász Roland is hazatér? Ezzel a témával foglalkozik hetek óta a sajtó, sokat cikkeznek róla az újságok. A 29 éves védő 2005 óta Belgiumban játszik, de mivel ott kegyvesztetté vált, új klubot kell keresnie. Úgy tűnik, a külföldi lehetőségek nem realizálódnak, de szóba került a Diósgyőr és a Ferencváros is. Hogy mi lesz a sorsa, egyelőre nem tudhatjuk, de az esetleges hazatérése adta az ötletet a Rangadó.hu állandó szakértőjének, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt jól ismerő Sport Zoltánnak, hogy kifejtse véleményét erről a jelenségről, illetve azokról a játékosokról, akik az elmúlt hónapokban vagy években hazakényszerültek, de továbbra is külföldre vágynak.
Az ambíció nagyon fontos, ezért ebben a sorozatban nem kapott helyet például Tímár Krisztián, Bodnár László, Waltner Róbert, Ferenczi István vagy éppen Halmosi Péter, mert bár ők magyar mércével jelentős külföldi karriert tudhatnak maguk mögött, az életkoruk miatt valószínűleg már nem állnának újra légiósnak. A mai első részben három olyan emberről szól, aki odakint komoly lehetőségeket kapott, és jelentős nyomot hagyott az elmúlt években.
A magyar válogatott mindenkori szövetségi kapitányai rendszerint kijelentik, hogy a magyar csapatban csak az játszik, aki a klubjában is pályán van. Aki sokat panaszkodnak, hogy külföldön epizódszerephez jutnak, azoknak mindig váltást tanácsolnak. Bárhova menjenek, ahol játszhatnak, mert ha nem játszanak, akkor nem kapnak meghívót. Egervári Sándor ezt most be is tartotta, hiszen Juhász Rolandot nem hívta meg a törökországi túrára. Akik válogatottak szeretnének lenni, és erre meg is van az esélyük, azokat csak ez az egy cél csalogathatja haza, illetve talán még az, hogy a menedzserük nem talál egy nyugat-európai, mondjuk belga vagy svájci középcsapat számukra. Ezt csak azért mondom, hogy tévedés ne essék: anyagilag, sportszakmailag és infrastrukturálisan ez minden esetben visszalépésnek számít.
Lázár Pál (25 éves)
• Debrecen, 2005-ig
• FC Sopron, 2005–2008
• Liberty Salonta, román, 2006–2008
• Videoton, 2008–2011
• Samsunspor, török, 2011–2012
• jelenleg Pécsi MFC
Nagyon érdekes ez a trió, hiszen mindhárom tagja bajnoki címet nyert a Videotonnal 2011-ben, és mindhárman Mezey György vezetőedzői időszaka alatt lettek kiemelkedő játékosok, kiemelkedő teljesítménnyel, és akkor kerültek be a válogatottba. Annak az időszaknak köszönhető, hogy most úgy írhatunk róluk, mint kvalifikált játékosok a magyar mezőnyben, hiszen kiugró teljesítményre akkoriban voltak képesek. Lázár jobboldali védőként támadó szellemben is nagyon jól tud futballozni. A termetéhez és az egész játékstílusához passzol ez a szerepkör. A Videotonban a védőfeladatát jól látta el, és a támadásokat is hatékonyan segítette.
Szimpatikus, tisztafejű, őszinte tekintetű fiatalról van szó, aki hamar berobbant az élvonalba, megtalálta a közös hangot Mezey Györggyel, és a szurkolók is szerették, ráadásul Egervári Sándor is felfedezte magának a válogatottba. Nem Dani Alves vagy Willy Sagnol, de megbízható futballista. A fehérváriak bajnokcsapatából könnyebben kaphatott külföldi szerződést. Törökországban általában jó körülmények várják a játékosokat, hiszen a legtöbb klub gazdag, és busásan tud fizetni. Úgy nézett ki, hogy egy újabb, magasabb szintre kerülhet a pályafutása. Ehhez képest az első félévben még játszott, aztán a másodikban már nem kapott lehetőséget. Epizódszerep, mellőzés jutott neki. Ilyenkor pedig mindig az a vége, hogy távozni kell. Amikor berobbant, én is azt hittem, hogy felfelé ívelő lehet a pályafutása, hiszen tehetséges futballistáról van szó, de nem sikerült neki.
Ősszel klub nélkül volt, elvesztette a válogatottságot, pedig jobb hátvéd poszton nem vagyunk túl erősek, Varga József is csak kényszerből játszik ott. Lázár hosszú évekre megoldást jelentett volna, de gyakorlatilag éven keresztül nem játszott tétmérkőzéseket. Amikor hazatért, nem kapkodott érte a Videoton, és úgy tűnt, a többi magyar klub sem. Végül a Pécs találta meg, Bodnár László helyett. Lázár a lehető legjobban tette, hogy hazajött, ha még fél évet a külföldi csapatkeresésre áldoz, arra az egész pályafutása ráment volna. A PMFC-nél a háttérrel és a szakmával nem lehet probléma, ami pedig a válogatottbeli visszatérését illeti, még egyszer mondom, jobboldali védő poszton nem vagyunk olyan szinten, mint a kapusoknál, ahol túlkínálat van. Bízom benne, hogy talpra tud állni, egy jó fél szezon, vagy inkább másfél szükségeltetik ehhez. Remélem, tovább tud majd lépni, hiszen fiatal. Most az az elsődleges, hogy stabilizálja a helyét a magyar élvonalban.
Elek Ákos (24 éves)
• Kazincbarcika, 2008-ig
• Videoton FC, 2008–2012
• Eskisehirspor, török, 2012
• jelenleg Diósgyőri VTK
Szintén a Mezey-éra kiemelkedő játékosa, aki gyorsan berobbant a magyar élvonalba. Védekező középpályás, de nem elfeledkezve például a Dzsudzsák-gól előtti finnországi szólójáról… Ha ránézünk, talán túl mackósnak, túl lassúnak találnánk, de hihetetlen kemény passzok jellemzik, de a technikás futballban is jó, pedig a fizikumából nem néznénk ki. A rövidpasszos, illetve a hosszabb, ívelős fociban is otthon van. Mentálisan nagyon topon volt, aztán Paulo Sousa érkezése után peremember lett. A válogatottnak szinte kirobbanthatatlan tagja volt a szűrő középpályás poszton. Várható volt, hogy külföldre igazol, de a törökországi túra neki sem sikerült. Nagyon kevés meccset játszott és nagyon gyorsan hazajött. Azt hittem, a Videoton visszaveheti, hiszen nem volt éppen rózsás helyzetben a bajnokságban, de Sousa hallani sem akart róla.
A Diósgyőr a lehető legjobb megoldás számára, jól döntött. Napok óta arról beszélünk, hogy abban a közegben érdemes futballozni. Szeretik őt a szurkolók, de az elmúlt féléve nem volt annyira kiugró… Ahogy ő a bajnok Videotonban futballozott, úgy a dobogóesélyes DVTK-ban kiemelkedő játékosnak kellett volna lennie. A válogatottba visszakerült, de még nem volt annyi jó mérkőzése, mint korábban. Hanyatlást látok nála, de ez ugyanúgy áthidalható, mint a többiek esetében. A második fél szezonban, a következő tizenhárom meccsen remek teljesítményt kell nyújtania a megerősödött Diósgyőrben. Komoly menedzserekkel rendelkezik, tehát neki is van még tovább. Nem a török liga fekszik neki leginkább, hogy oda ki találta ki, nem tudom. Inkább a Bundesliga, vagy az angol, a dán, vagy a svájci bajnokság stimmel az ő jelentős fizikumához, szerintem nem a latinos futball. Még él a külföldi lehetőség reménye vele kapcsolatban, ha valaki majd nem baloldali védőként próbálkozik vele…
Lipták Zoltán (28 éves)
• Szolnoki MÁV FC, 2005-ig
• Lombard Pápa, 2005–2007
• Southend United, angol, 2007–2008
• Újpest FC, 2008–2009
• Southampton, angol, 2009
• Videoton FC, 2009–2011
• Újpest FC, 2011–2012
• jelenleg Győri ETO FC
Ugyancsak a Mezey-időszak embere. A fizikuma Angliára predesztinálja, John Terry-szintű, tipikus belsővédő, aki magyar szinten kifejezetten jó fizikumú- A fejjátéka kiváló, és lábbal sem gyenge. Válogatott szinten is emlékszünk jó meccsekre vele kapcsolatban, és a Videotonból kiemelkedett. Ő is Sousa áldozata lett, mert idekerült Caneira és Vinicius. A magyar válogatottban állandó kezdő volt, ennek ellenére sokáig erősen kérdéses volt, hol folytatja, szinte ingajáratban volt Magyarország és Anglia között, de egyik próbajáték sem járt sikerrel. Előzőleg szerepelt már a szigetországban, de nem alkotott maradandót, különben nem jött volna haza – ismerve az angol klubok hátterét és anyagi lehetőségeit. Neki is alábbhagyott a lendülete, de neki is sokat jelent a rendszeres játéklehetőség a válogatott, illetve a későbbi pályafutása miatt, hiszen ha rendszeresen ott van a nemzeti csapatban, előbb fogja felkelteni egy komoly klub érdeklődését. Hazatért, de Újpesten nem alkotott maradandót, hiszen az egy rövid időszak volt, és ott épülgetett ismét.
Végül megtalálta azt a klubot, ahol Magyarországon nyugalom van, sok a fiatal magyar, illetve a jó légiós, magyar edző, normális építkezés zajlik és jó a futball. Mára talán el is felejtette a rosszabb időszakokat. Láttam tőle nagyon jó meccseket, és bár a válogatottban mostanság Korcsmár Zsolttal és Pintér Ádámmal próbálkozik a kapitány, de előbb-utóbb Lipták is visszatérhet a védelem tengelyébe. A közelmúltban nem megváltotta meg a világot, de nem álluk olyan jól az ő posztján sem tehetséges emberekkel, hogy ne lenne rá szükség. Nagy kérdés a külföld, neki sem tanácsolnám Spanyolországot. Bár érdekes, hogy Pintér Ádám néha parádézik odakint, jó nézni, mennyire beleolvadt a spanyol fociba a mackósabb termete ellenére is. Liptáknak szerintem az angol kettő, vagy Skócia való, azt bármikor el tudnám képzelni vele kapcsolatban, hiszen jól rombol, és bár nem túl gyors, ezt más erényeivel jól tudja ellensúlyozni.
