Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hónapok óta küzd makacs hátsérüléssel a Szombathelyi Haladás csapatkapitánya, Tóth Péter. A rutinos védő utoljára a második bajnoki fordulóban lépett pályára, akkor ünnepelte 300. fellépését Hali-mezben, ezután újult ki egy évekkel ezelőtti gerincsérülése. A 35 éves labdarúgó a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy ebben az évben már biztos nem játszik, a tavaszi alapozásra viszont szeretné magát felépíteni.
– Sajnos még nem vagyok olyan állapotban, hogy mostanában pályára léphessek. Most kezdtem az erősítő munkát egy személyi edzővel. Ha ma nekiállnék edzeni, akkor is kellene három hét, hogy fizikálisan utolérjem magam, addigra pedig már vége a bajnokságnak. Megbeszéltük Artner mesterrel, hogy ez az év már elment, az őszi szezonomnak lőttek. A januári alapozásra szeretném magam olyan állapotba hozni, hogy panaszmentes legyek, és elkezdhessem a felkészülést a csapattal.
– Mi a panasza pontosan? Mi miatt nem tud már hónapok óta pályára lépni?
– A négyes-ötös csigolyámnál van egy kitüremkedés. Orvosilag a kitüremkedés, illetve a porckorong-leszakadás sérvnek számít. Azonban nekem nincs semmilyen kisugárzásom, vagy erős fájdalmam. Jelen pillanatban olyan állapotban vagyok, hogy tudok vezetni, jobbra-balra megyek, két kisgyermekemmel foglalkozom, szaladok utánuk, nincs semmi panaszom. Igazából, ha nem lennék labdarúgó, akkor a saját diagnózisom alapján tünetmentes lennék. Azonban a jobb oldalamon érzek izom-összehúzódást, ha erősebb, aktívabb munkát végzek, gondolok itt egy futásra. Ezt szeretném minél előbb megszüntetni, és akkor talán jól leszek.
– Ezek az erősítő edzések segíteni fognak?
– Így van! Ezeket a mély hátizmokat, amelyek a gerincoszlopot tartják, meg kell erősíteni. Igazából mindenemet meg kell erősítenem, a combomat, a hasizmomat. Arányaiban kell ezeket megfelelően megerősítenem.
– Nem lehet könnyű már hosszú ideje kívülről nézni a társakat..
– Nagyon rossz érzés. Focizom már néhány éve, de őszintén megmondom, hogy sérülésem is alig volt, nemhogy ilyen hosszú. Roppant szerencsétlenül jött ki ez az egész, a második fordulóban volt a háromszázadik mérkőzésem, és nagy örömömre azt nyilatkoztam, hogy nincs megállás, csinálom tovább, hiszen mindig elkerültek a sérülések. Olyan állapotban is éreztem magam, hogy pár évet még bőven tudnék futballozni, ezt most is így érzem egyébként. Lehet, hogy nem kopogtam le, de aztán sajnos a következő meccsen kijött ez a hátsérülés. Nem jó érzés a lelátóról figyelni a srácokat, inkább szenvednék velük a pályán. A sikertelenségben is, ami mostanában jellemző volt sajnos, ugyanúgy kivenném a részemet.
– Ha már sikertelenség: a legutóbbi Újpest elleni győzelmet leszámítva, hogyan élte meg kívülről a gárda eredménytelen szereplését?
– Természetesen nem örültem. Teljesen más bemenni egy győztes meccs után az öltözőbe, meg mondjuk egy vesztes mérkőzés után is. Úgy gondolom, hogy a mutatott játékkal azért olyan nagy probléma nem volt. A legnagyobb gond a helyzetkihasználás volt. Ha kicsit nagyobb arányban tudnánk a ziccereinket értékesíteni, akkor már minimum négy-öt ponttal több lenne a csapatnak, és máris más a helyzet. Ha az elejéről nekiállunk számolgatni, és Fortuna is velünk van, és berúgtuk volna a helyzeteket, akkor ez a csapat nagyon komoly helyen állhatna a bajnokságban. Sajnos most nem így alakultak a dolgaink. Úgy gondolom azonban, hogy a jövőre nézve ez mindenféleképpen biztató. Azért a brigád bizonyította, hogy van formája, van arculata a játékának. Ebből kell továbbra is erőt meríteni. Ha kijön a lépés még a soron következő találkozókon, akkor szépen is zárhatjuk ezt az őszi szezont.
– Mit gondol az elmúlt héten felröppenő Artner-kérdésről?
– Annyit szeretnék csak mondani: örülök, hogy Artner Tamás maradt a Haladás vezetőedzője.
– Hova várja az együttest a bajnokság végén?
– Ez a csapat jelen pillanatban nem ott áll, ahol kellene lennie. Biztos vagyok benne, hogy jóval feljebb fogunk végezni a tabellán.
