Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kímélik az új gyepszőnyeget a Szusza Ferenc Stadionban, ráadásul nem csak a hétköznapokon, hanem a hétvégi bajnoki meccseken is, és ebben vasárnap délután a vendégcsapat is partner volt – legalábbis más magyarázatot nem találunk arra, miért hozott két ellentétes félidőt az Újpest–Ferencváros (2-1) bajnoki rangadó. Az első felvonás a hazaiak dominanciájával telt, a látogatók szemmel láthatóan tehetetlenek voltak ellenfelük nagy fölényével szemben, s csak egy-két kontratámadás végén tudtak némi veszélyt teremteni a kapu előtt, miközben egy sakk-matt helyzet végén Kabát Péter vezetést szerzett az Újpestnek.
Nagyjából a második félidőben is csak egy térfélen zajlott a játék, méghozzá ugyanazon, amelyiket az első etapban, mert némi meglepetésre az FTC átvette az irányítást. Az offenzívához azonban nem társult gyakori gólveszély, ez pedig a házigazdák védelmét dicséri, amelyben nyolc év után kezdőként szerepelt a nagy visszatérő, Szélesi Zoltán! Tökéletesen irányította a védelmet, nem véletlen, hogy az ellenfél a mezőnyfölény ellenére sem tudott számottevő ziccereket kialakítani, s csak szabadrúgásból egyenlített. De döntetlen helyett Újpest-siker lett a 211. derbi vége, hiszen a legelső magyar élvonalbeli meccsén a 63. percben, csereként pályára lépő belga-kongói Bavon Tshibuabua a 94. percben, a találkozó utolsó másodpercében megszerezte a győztes gólt! És felrobbant a stadion…
A továbbra is kiváló karmesternek bizonyuló Szélesi Zoltán a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, valóban az a szerepe a csapatban, hogy vezetőként, irányítóként segítse a többieket, hiszen felnéznek rá.
– Ezt hívják klasszikus, nagyszerű visszatérésnek?
– Igen, nagyon jó érzés, nagy boldogság, hogy így sikerült a debütálás, de ennél még fontosabb, hogy a csapat eredményes volt, jó arcunkat tudtuk mutatni, kollektívaként jól szerepeltünk, jól vizsgáztunk, és a három pont ugye önmagáért beszél. Meg tudunk indulni fölfelé, a pozitívumokból kell merítenünk a következő találkozóra – magyarázta Szélesi Zoltán.
– A Rangadó.hu szakértője, Őze Tibor úgy értékelt, hogy az Újpest nagyon szervezett védőjátékot nyújtott, Szélesi érkezésével az egész védelem magabiztosabbá vált.
– Köszönöm szépen, örülök, hogy így látta a dolgot. Valóban, nem titok, az a szerepem a csapatban, hogy egy kicsit vezetőként, irányítóként segítsem a többieket. Felnéznek rám, én pedig szeretném átadni a nyolcéves nemzetközi tapasztalatot, ami bennem van. Nem azért jöttem haza, hogy levezessek, komoly célokat kell elérnünk, a srácok nyitottak erre, a dicsérő szavakra és az irányításra is, és azt hiszem, ez látszott a pályán is.
– Jelentős külföldi csapatok ellen is számos alkalommal lépett pályára az elmúlt nyolc évben. Össze lehet hasonlítani bármivel egy Újpest–Ferencváros derbit?
– Ez azért is összehasonlíthatatlan bármi mással, mert én egész pici gyerekkorom óta, az előkészítő-korosztály óta lila-fehérben futballoztam, amíg felkerültem a felnőtt csapathoz, tehát jó néhány Újpest–Ferencváros a hátam mögött van, serdülő-, ifjúsági- és felnőttkoromból is. A szurkolóink csodálatosak voltak, a ferencvárosi közönséggel zrikálták egymást, ahogy az lenni szokott, de a végén mi örülhettünk. Boldog vagyok, hogy végül három pontban is megnyilvánult a különbség. Jól szerepeltünk, mint csapat, be tudtuk tartani az edzői utasításokat. A második félidei játékunkon kell még csiszolnunk, ma még ünnepelhetünk, de holnap már el kell felejtenünk mindezt, és készülni a következő meccsre.
– Milyen érzés, amikor a Fradi ellen a kilencvennegyedik percben megszületik a győztes gól? Lehet erre szavakat találni?
– Felrobbant a stadion! Nem hiszem, hogy ezt ecsetelni kellene. Körülnéztek az emberek a lelátón, könnybe lábadt a szemük, de a játékosoknak is! Mindenki beszaladt a pályára, mi pedig csak örültünk, és a gólszerzőnket ünnepeltük. A játékvezető pikk-pakk, másodpercek leforgása alatt lefújta a meccset, eufórikus állapotok uralkodtak a pályán.
