Hatalmas égzengéssel és villámlással közeledett Kispest felé a vihar, ettől azonban nem mérséklődött a hőség. A játékosok ennek ellenére remek első félidőt produkáltak, gyakran forogtak veszélyben a kapuk, sok volt a futás és a veszélyes akció. A diósgyőriek talán valamivel veszélyesebbnek tűntek, de egy gyors és tetszetős akció végén a 17. percben Délczeg Gergely a Honvédnak szerzett vezetést. Újabb 17 percet kellett várni az egyenlítésre, amely a játék képe alapján megérdemelt volt: a 34. percben Seydi teljesen egyedül vezette Kemenes Szabolcsra a labdát, de közvetlen közelről a kapusba bombázott. A kipattanóra Luque csapott le, két-három másodpercig kivárt, majd a vetődő Kemenes mellett mértani pontossággal a hálóba bombázott (1-1).
Érdekes fordulat a második félidőben: a szünet után mintha csökkent volna az iram. A korábbi izgalmak tovatűntek, kevesebb volt a helyzet is. Mondhatni, csendesen csordogált a játék, de ez azért nem igaz, mert a kispestiek próbálkoztak derekasan, ám ziccerig nem jutottak. A 63. percben Diaby lehetősége sem volt az, más kérdés, hogy az elefántcsontparti támadó megcsinálta, kiharcolta magának a helyzetet, előbb még Ribánszki kapusba lőtt, de a kipattanót már a hálóba bombázta (2-1). Ekkor biztossá vált, hogy ez lesz a forduló legtöbb gólt hozó mérkőzése, de a csapatok nem érték be ennyivel, gyarapítani akarták a termést. A vihar végül elkerülte a Bozsik-stadion térségét, a DVTK viszont megpróbált viharos rohamokat indítani az utolsó negyedórában.
A hajrában egy veszélyes szöglet után kellett felszabadítaniuk a hazaiaknak, majd a kontrából eldönthették volna a meccset, de Délczeg az oldalhálóba bombázott, kisvártatva pedig Kemenes védett nagyot. Noha a játékvezető az egész mérkőzés folyamán túlságosan tisztelte, és időnként feltűnően segítette a diósgyőrieket, a Honvéd taktikus, jó játékkal megérdemelten nyert, és bizonyította, hogy ebben az idényben is számolni kell vele!
Érdekesség, hogy a Rangadó.hu állandó szakértője, Őze Tibor korábban mindkét együttest irányította vezetőedzőként. Az összecsapást most is a helyszínen tekintette meg.
A Honvéd dicsérete
– Jó mérkőzést láttunk, amelyen összességében szerintem megérdemelten nyert a Honvéd, amely győzelmét elsősorban annak köszönheti, hogy fizikailag sokkal frissebb, mentálisan pedig erősebb volt a diósgyőrieknél. Mindkét tényezőben előrébb tartanak a kispestiek, ennek az lehet az oka, hogy több tétmérkőzést játszott a közelmúltban – szögezte le az MLSZ Grassroots-menedzsere. – Feltűnő volt, hogy a házigazda sokkal jobban együttmozgott, és egészen kiemelkedő egyéni teljesítmények is voltak. Tetszett a lecserélt csatár, Diaby, nagyon jól játszott Zsivanovics, és stabil volt a védekezés is. A mai napon jobb volt a Honvéd, amely rendkívül dinamikusan, pozitív mentalitással és nagyon jó csapatmozgással, egységesen játszott. Jól nézett ki a csapat!
A Diósgyőr kritikája
– Némileg meglepetés volt számomra a Diósgyőr mérsékeltebb játéka. A nevek alapján sokkal jobb csapat, mint mai ellenfele. A négy-egy-négy-egyet váltogatták a négy-kettő-három-eggyel, de a védekezésük nem volt megoldott – vélekedett Őze Tibor. – A Honvéd bentről kifelé mozgó centere rendszerint megoldhatatlan feladat elé állította a vendégeket, így született az első gól is. A belőtt labdáknál feltűnő volt a gyorsaságbeli különbség a hazai támadók és a borsodi védekezők között. A gyengébb védekezés oka lehetett a középpályás-védekezés gyengesége is. A középpályán védekezésben sem voltak eléggé aktívak, tehát az indítások szabadok voltak, ugyanakkor Seydit egyedül hagyták elöl. Volt, amikor húsz méterre volt tőle a legközelebbi ember. Erre értettem azt, hogy nem mozgott együtt a csapat. Lesz még feladat a Diósgyőrnél, kicsit jobban össze kell őket rakni. Amikor bejött Elek Ákos, aki bátran vállalta az előrejátékot, illetve Tisza Tibor, aki visszamozgott centerből, akkor már jobb volt a kapcsolat. Nem véletlen, hogy az utolsó húsz percben a DVTK sokkal erőszakosabb volt, irányította a játékot, és akkor már támadott is. Nekem ez utóbbi csapat jobban tetszett – semmiféleképpen nem bírálva az edzőt –, mert sokkal jobb volt az összeköttetés a középpályás-sor és a támadók között. A védelemnek javulnia kell, vagy valamilyen átszervezéssel, vagy személycserékkel. Kicsit soknak éreztem az állandó helycseréket a középpályán. Meg sem tudta szokni, hogy éppen hol játszik, már ment is a pálya másik oldalára. Ráadásul tudjuk, hogy Luque baloldalról nagyon jó, nem véletlen, hogy a gólja is onnan született. Nem használták ki Luque nagyszerű szervezőkészségét és Seydi gyorsaságát. Többet vártam a Diósgyőrtől védekezésben és támadásban is, leszámítva az utolsó húsz percet.
