Amint arról beszámoltunk, az MVM Paksi FC csütörtök este 1-1-es döntetlent játszott a skót Hearts of Midlothian ellen az Európa Liga-selejtező harmadik fordulójának első mérkőzésén, Székesfehérváron. A magyar csapat vezetőedzője, Kis Károly a lefújás utáni sajtótájékoztatón elemezte a meccset. A vitatott büntetőn kívül beszélt a visszavágóval kapcsolatos reményeiről is, és nem leplezte csalódottságát sem.
– Hogyan értékeli a találkozót?
– Tudtuk, hogy egy nagyon szervezett, erős csapattal fogunk játszani, ez igazolódott is. Számítottunk arra, hogy a vendégek törekedni fognak rá, hogy minél több párharc legyen. Erre is készültünk. Próbáltam a játékosokat olyan pozícióba rakni, hogy meg tudjuk oldani az ellenfél erősségeinek semlegesítését. Úgy gondolom, hogy ez nagyon sokszor sikerült is. A csapatról annyit, hogy a fiúk mindent megtettek, és ez nem csak frázis! Voltak ötletes támadásaink, az előre játékban arra készültünk, hogy rövid passzokkal többször meglepjük a skótokat. Azt is tudtuk, hogy a széleket néha üresen hagyják, befelé tolódnak. Ez tudatos, és meg is próbáltuk kihasználni. Arra kértem a játékosokat, hogy minél többször próbáljunk harmadik társ megjátszásával zavart okozni. Voltak lehetőségeink, és ha erősebbek vagyunk, a végjátékban tudtunk volna még gólt szerezni.
– Kikerülhetetlen kérdés: mi a véleménye a játékvezető tevékenységéről?
– Nagyon bosszús vagyok. Nem tudom, mikor fordult elő utoljára, hogy a játékvezetővel foglalkoztam, egy évnél biztosan régebben. Szerintem ebben a szakmában ez igen ritka… Most azonban el kell mondanom, hogy nem éreztem egyenlőnek a feltételeket. Nem csak a tizenegyesre gondolok, hanem az előnyszabályok megítélésére, kezezésekre, egyértelmű szabálytalanságokra, amelyeket ellenünk követtek el, de megtorlatlanok maradtak. Abszolút nem éreztem azt, hogy egyenlők lennének a feltételek. Nem arról van szó, hogy a hazai pálya előnyét nem élveztük, hanem arról, hogy nem voltak egyelők az esélyek! Bosszús vagyok, és ezt nem is értem.
– Milyen reményekkel indulnak majd a visszavágóra?
– Nem mi vagyunk az esélyesek. Tudjuk, hogy tizenhét-tizennyolcezer fanatikus szurkoló pokoli hangulatot fog teremteni. Nyilván rohamozni fognak a hazaiak, nagyon nehéz dolgunk lesz. Ezért is sajnálom, hogy most nem tudtunk előnyt szerezni. Azért van hiányérzetem, mert ha egy-nullával bemegyünk a szünetben, akkor az egész mérkőzés másként alakul! Játszhattuk volna a saját játékunkat, és úgy érzem, hogy akkor akár még előnyt is szerezhettünk volna. Hozzáteszem, hogy egy nagyon jó csapatról van szó, nagyon jól össze van rakva, de ma bravúrt hajthattunk volna végre.
– Egy héttel ezelőtt is ilyen előzmények után utaztak Norvégiába, hiszen az első meccs a Tromsö ellen is egy-egy lett. Két hét múlva ki fogadnak Székesfehérváron?
– Minden meccs más, ez is az lesz, lehetetlen összehasonlítani. Inkább arra jó, hogy erőt adjon, hogy meg kell próbálni a bravúrt, de úgy gondolom, nagyon nehéz dolgunk lesz. Természetesen fel fogunk készülni, de nem könnyíti meg a helyzetet, hogy vasárnap bajnoki mérkőzésünk van, tehát most már tényleg zsinórban játsszuk a találkozókat. Ezeket nehéz kipihenni, aztán újra készülni. Tudom, hogy most azt mondják, bírni kell a sorozatterhelést, de erre én meg azt válaszolom, nagyon nagy bajnokságokban is adnak lehetőséget az időpont-módosításra, hogy a csapatok jobban rákészülhessenek a nemzetközi meccseikre.
– Miért ennyire szerények? Miért nem kérnek halasztást a Pápa elleni meccsre? Minden további nélkül megkapnák!
– Erről nem nagyon szeretnék beszélni.
– Most még csalódott, de lehet, hogy évek múlva a pályafutása egyik legszebb állomásaként fog emlékezni erre a meccsre.
– Hát igen, ez egy nagyon érdekes dolog! Ha másfél évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy azért leszek csalódott, mert egy ilyen remek skót csapatot nem verünk meg, akkor talán én is megmosolygom. Most viszont úgy vagyok vele, hogy annyi melót fektettek a srácok is bele, meg az edzői stáb is, a vezetők, a szurkolók, mindenki, aki mögöttünk állt, hogy ma megérdemeltük volna azt az egygólos győzelmet, ha többet nem is. A drukkereink előtt le a kalappal, hiszen elkísérnek bennünket, és szurkolnak nekünk, igazi futballhangulatot teremtenek!
– A visszavágón Vayer Gábor nem játszhat eltiltás miatt. Van már elképzelés, hogyan pótolják majd?
– Most elsősorban a Pápa ellen kell készülni, hiszen vasárnap is van egy meccsünk! Bő a keretünk, vannak még olyan játékosaink, akik hozzá tudnak tenni a csapat teljesítményéhez. Vayer nagyon jól futballozott, veszélyes volt, Norvégiában is nagyszerűen játszott. Ezúttal Éger hiányzott… Ilyen a futball, meg kell próbálni pótolni. Van elképzelésem, de azért azt még átgondolom.
– Összehasonlítható a Tromsö és a Hearts?
– Nehéz összehasonlítani, meg én nem is szeretem, mert mást játszik a két csapat. Ezúttal az ellenél nagyon agresszíven rajtunk volt, keresték a párharcokat, próbálták elérni, hogy ne tudjunk kibontakozni. Az nem sikerült, amire nagyon készültünk, hogy többször bejátsszuk a labdát a skót védelem mögé. Bár volt négy-öt ilyen szituáció, és ezen a szinten már hiba arra várni, hogy tíz-tizenkét hasonló lehetőségünk lesz.
– Valamivel meglepte a Hearts?
– Igazából nem, mert bejöttek azok a dolgok, amelyeket a kollégáimmal együtt feltérképeztünk. Tudtuk, hogy keresik a párharcokat, hogy az oldalszabadrúgások, szögletek életveszélyesek, készültünk a nagy bedobásokra. Az edzőkollegám nagyszerűen összerakta a skót csapatot, de úgy gondolom, hogy mindenre felkészültünk. Mindenki tudta, hogy mire számíthat attól, akivel szembekerült. Ettől függetlenül nekik is volt lehetőségük, tényleg egy jó csapat! Azért is tartom nagy eredménynek, hogy partiban tudunk lenni egy ilyen együttessel, nemzetközi szinten, mert nálunk csak magyar játékosok vannak. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy én szeretnék külföldieket, viszont nem tudom, hogy az egész mezőnyben találnánk-e olyan csapatot, amelyben egyetlen légiós sincs! A Hearts is alkalmaz ugandai, szenegáli, ír, magyar és litván játékost is. Ők összeszedik mindenhonnan, mi viszont egy szűk maggal dolgozunk. Ezt nem panaszként mondom, csak hangsúlyozom, hogy ezért tartom értékesnek! A Tromsőnél is mindig tudnak olyan futballistákat igazolni, akik pluszt tudnak hozzátenni a játékhoz, és fazont adnak a csapatnak. Persze, nekünk is megvannak ezek a játékosaink!
– Milyen volt a hangulat az öltözőben a meccs után?
– Kettős érzés van a játékosokban is, akárcsak bennem, egyrészt helytálltak egy erős csapat ellen, másrészt ők is érzik azt, hogy a mai meccsben egy picivel több is lehetett volna. Ők is úgy érzeték, hogy a feltételek lehettek volna egyenlők… És akkor még visszafogottan fogalmaztam!
