Hírek

Ilyés Ferenc Hagiékon nőtt fel, de Dárdainak szurkol

Minden erdélyi magyar sportbarátnak kiemelten fontos egy román-magyar mérkőzés, játsszák bárhol és bármikor. Ez nem csak a futballra, valamennyi csapatsportágra igaz. Ilyés Ferenc, a Pick Szeged válogatott kézilabdázója is tisztában van ezzel.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A székelyudvarhelyi születésű Ilyés Ferenc 2003 óta szerepel a magyar kézilabda-válogatottban. A magyar címeres mezt szinte felnőtt játékosként, 22 évesen húzhatta fel először. Azóta is különös érzései vannak egy magyar-román előtt, és nagyon jól tudja, mit jelent ez a párosítás mindkét oldalon.

– Gyerekként a román futballt szerettem, az ottani futballistákat csodáltuk. Mivel nem nagyon volt még külföldi csatorna az otthoni tévéken, csak a román bajnokságot és a válogatottat láttuk. Hagiék „aranygenerációját” nagyon szerettük, rajtuk nőttünk fel. Amióta viszont eljöttem Magyarországra és a magyar válogatottban játszom, teljesen máshogy nézem a futballt is, már nem tudnék a románoknak szurkolni egy magyarok elleni meccsen – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Ilyés Ferenc.

Az erdélyi magyaroknak a mai napig hihetetlenül fontos ez a párosítás, teszi hozzá a klasszis átlövő. Régen a Ceausescu-rezsim alatt nem nagyon volt tanácsos hangosan magyarul szurkolni, ez mostanra sokat enyhült, de abban kár lenne bízni, hogy a mieink majd hallhatják a bukaresti arénában az otthoniak hangját.

– Ha Csíkszeredán vagy Székelyudvarhelyen lenne egy magyar-meccs, csak a mieink lennének a lelátón, ahogy ez kézilabdában már megtörtént. De Bukarestben fel kell készülni az ellenséges hangulatra. Szerencsére a szurkolók ma már nem háborúként élik meg ezt a mérkőzést, a keményebb hangok a különböző ultracsoportokat jellemzik, a többséget nem.

Ilyéshez hasonló erdélyi játékos nincs a jelenlegi magyar válogatottban – a románban sem –, ám egyéb sportágakban sokszor előfordult, hogy magyarként román csapat sikeréért kellett játszania egy profi sportolónak (jégkorongban volt, hogy szinte a komplett román válogatottat erdélyi magyarok alkották, de a legjobb futballistáik közt is akadt több magyar). A szegedi kézis szerint ezzel sincs semmi probléma:

– A sportban az is szép, hogy ha egy csapatnak vagy a tagja, akkor az ő győzelméért küzdesz a pályán, ott nincs más szempont. Pályán kívül ettől még bárminek vallhatod magad, barátkozhatsz az ellenfél játékosaival. Máshogy ez nem működik. De az nem is kérdéses, hogy számomra egy román csapat elleni meccs, legyen válogatott vagy klubszinten, mindig nagyon komoly presztízzsel bír.

Biztos lesz olyan ember Erdélyben is, aki a románoknak szurkol, de a többség kétséget kizáróan a magyar válogatott sikeréért szorít majd, mondja Ilyés Ferenc. Ő maga nem sűrűn olvas román újságokat, de azt tudja, hogy az ottani sajtó kiemelten kezeli a találkozót.

– Én nagyon bízom a magyar válogatottban, szerintem Dárdai Pál megtanítja küzdeni őket, ráadásul az ő szakmai teljesítménye Bundesliga-szintet, elitet jelent. Nem tudom, látom-e majd a mérkőzést, mert mi Dániába utazunk a Szegeddel, de nagyon szurkolok a fiúknak egy jó eredményért!

Olvasói sztorik