Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Balesete és agyműtéte után egy Nógrád megyei rehabilitációs intézetben kezelik tovább az újpestiek legendáját, Törőcsik Andrást, akit alkoholbetegségéből kellene kigyógyítani. Ebben segítenek az egykori társak, az UTE Baráti Kör is. A társaság elnöke, Jurácsik Mátyás a DigiSport reggeli műsorában elmondta, hogy bízik a terápiában.
– Régóta ismerik egymást, hol csúszhatott félre Törő?
– Úgy gondolom, hogy vissza kell menni a játékoskorához. Eléggé gyenge karakterű ember volt, ezt hozzá kell tenni. A játékban persze egy klasszis volt, de a privát élete nem volt a példamutató. Olyan barátok közé került, akik segítették azon az úton, hogy idáig jusson – kezdte Jurácsik Mátyás.
– Játékoskorában is gyakran látta őt nem csak a pályán táncolni?
– Sajnos voltak erre példák.
– Nem volt akkoriban jellemző, hogy az edzők, vezetők odafigyelnek a pályán kívül szétcsúszni hajlamos emberekre?
– Azt hiszem, nem. A vezetőség abszolút nem foglalkozott a játékosok privát ügyeivel. Teljesen mindegy volt, hogy a játékosok mit csinálnak szabadidejükben. Ne legyen negatív jellem, tehát ne halljanak róla olyan dolgokat, ami a közvéleménynek is felhívja a figyelmét, de emellett a játékosok privát életével egyáltalán nem foglalkoztak.
– Az egyik leghíresebb magyar edző mesélte, hogy néhány éve szóvá tette egy újpesti edzőnek: annak idején másnaposan ment mérkőzésre, és nagy hiba volt akkor pályára küldeni…
– Ilyenre is biztosan volt példa, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Törőcsik egy kiemelkedő játékosnak, klasszisnak számított. Egy klasszisjátékosnak néha meg kell engedni különböző dolgokat. Ez egy nehéz ügy, neki is megengedtek dolgokat, de szerintem túl sokat. Én fiatal játékosként bekerülve a csapatba láttam, hogy miket megengednek maguknak, és ezzel nem értettem egyet soha.
– Külföldön azért máshogy láthatta ennek a tűrését…
– Olaszországban és Németországban teljesen más a hozzáállás. Nekem is voltak olyan eseteim, amikor nem túl sportszerűen viselkedtem a magánéletemben, de a pályán és az edzésen mindig oda kellett figyelnem, hogy mit csinálok. A sport egy foglalkozás, tehát ha jól akarok élni és biztosítani akarom a jövőmet, akkor a pályán és a pályán kívül is megfelelően kell élnem.
– Ön nagyon optimista Törőcsikkel kapcsolatban…
– Én teljesen optimista vagyok, ugyanis azt hozzá kell tenni, hogy a barátok neki mindig segítettek. A kérdés, hogy milyen segítséget kapott. Az anyagi segítség valakinek, aki ezzel nem tud mit kezdeni, szerintem nem segítség. Valamilyen szigornak is lennie kell. Mi elindítottuk a baráti kört Újpesten, éppen azért, hogy a régi társainkkal is foglalkozzunk, és ez nagyon fontos. Én is látom, hogy ez így nem mehet tovább, mindenki elveszik, senki nem foglalkozik senkivel. Nem akarom azt látni, hogy feledésbe merülnek ezek az emberek. Vannak olyan egykori sztárok, akik egyszerűen feledésbe merültek. Törőnek a magánélete miatt is feltűnő volt, hogy milyen mentalitása van. Mindenki szeret vele foglalkozni, és mindenki segíteni akart neki. Minket megkerestek, hogy segítsünk. Kaptunk olyan leveleket és felhívtak telefonon, hogy szégyelljük magunkat, amiért Törőcsiknek nem segítünk. Ez nem így van, és ehhez hozzátettem, hogy nagyon nehéz segíteni egy olyan embernek, aki nem akarja a segítséget.
– Miért ilyen optimista? Előjött Törőcsikben is a betegségtudat?
– Egy brutális dolgot szeretnék kijelenteni. Talán jól is jött ez a baleset, ami történt Törővel, és így kórházba került. Jól jött az egész, és ehhez hozzátartozik, hogy vannak olyan nem újpesti kötődésű emberek, akik segítettek neki bejutni egy olyan zárt helyre, ahol vigyáznak rá. Ez a berceli rehabilitációs intézet. Mi a baráti körben is sokat beszélgetünk arról, hogyan lehetne segíteni Törőnek. Ha bekerül egy ilyen helyre, ahol tudjuk, hogy jó kezekben van és egy évet el tud tölteni, akkor nagyon optimista vagyok ezen a téren. Kilencven százalékig biztos vagyok abban, hogy belőle újra egy egészséges embert lehet csinálni. Ez mindegyikünknek nagyon fontos lenne. Fontos lenne a médiának, a sportnak, mindenkinek. Nem lenne rossz dolog, ha Törőcsik András beülne egy műsorba, és normálisan lehetne vele beszélgetni a múltról, a jelenről.
– Mehetne például gyerekek közé is…
– Pontosan. Mindig azt mondjuk, hogy a futball nálunk most nem olyan jó. Ez nem teljesen igaz. Néztem egy félidőt az Európa Liga-döntőből, és abba is hagytam. Ha ez nálunk történt volna, akkor mindenki fütyül, és azt mondja, hogy menjetek dolgozni és hagyjátok abba a focit. Óriási probléma, hogy ilyen nagy múltú embereket félretettünk, nem foglalkoztunk velük. Persze, Törő példáján kívül is vannak olyanok, akik a magánéletben sajnos nem állják meg a helyüket, és akiktől a sportban nem tudunk segítségre számítani. Vannak azonban olyan egykori játékosok, akik éppen ellenkezőleg, példamutató életet élnek, de őket is egyszerűen félretoljuk. Most van lehetőség Törőcsiknek segíteni, mi a baráti körrel mindenféleképpen megtesszük, anyagilag fogjuk támogatni a kezelését. Egy-két emberrel beszéltünk, és ezt a pénzt a következő félévi támogatásnak megkapjuk.
– A klubot belga tulajdonosok irányítják, de az ember azt gondolná, hogy azért ők is a tradíciók mellé állnak…
– Nem. Erről van is negatív véleményem, hiszen én is játszottam külföldön. Hallok olyanokat, hogy aki a pénzt adja, az mondja meg, hogy mi történik. Ez nagyon szép dolog, és valahol így is van. Viszont itt a tradíciókról van szó. Ha én elmegyek külföldre, és szeretnék egy klubot megvásárolni, akkor ez nem azt jelenti, hogy én ezzel azt csinálok, amit akarok. Olyan egyesületről van szó, amely több mint százéves múltra tekint vissza, és nemzetközi szinten is nagyon jó eredményeket ért el. Világválogatott játékosokat is nevelt, tehát ez egy szuper egyesület volt. Nem lehet megengedni, hogy valaki idejön, megveszi a klubot, és azt csinál, amit akar.
– Annak sem kellett volna előfordulnia, hogy szegény Fekete Lászlónak jegyet kellett vennie, vagy Göröcs Jánost elküldték a lifttől…
– Ezért nem a belga tulajdonos felelős, mert ez nem így van. Ebben azok is felelősek, akik ilyen embereket félretesznek. Ezeket a játékosokat és a tradíciókat jobban kellene ápolnunk. Ha valakit ma megkérdezünk, nem tudná ki az a Göröcs János. A mi korunkban én tudtam, hogy ki az a Szusza Ferenc, mert annak ellenére is folyton hallottam róla, hogy nem volt olyan média, mint ma.
– Ha sikeres lesz a kezelés, és Törőcsik egészségesen kijön ebből az intézetből, akkor fontos lesz, hogy legyen elfoglaltsága…
– Ez természetes, és nem csak elfoglaltságot, hanem egzisztenciát is kell neki biztosítani a futballban. Hozzátartozik ehhez, hogy a nemrégiben elhunyt Fekete László is komoly anyagi gondokkal küzdött, és nagyon sokat segítettünk neki kijönni a problémákból. Utána az újpesti önkormányzat biztosított neki szociális lakást is. Normális körülmények között tudott lakni, és el tudott újra indulni az életben. Törővel is ezt kell csinálnunk. Most segítünk neki egy évig, mert szüksége van egyéves rehabilitációra, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel megoldódott minden. Utána fog kikerülni az életbe, és reméljük, hogy normális emberként tudunk majd rá tekinteni. Ez buta kifejezés, de ki kell mondani, hogy jelenleg komoly problémákkal küzd. Ha kikerül, akkor a következő feladat, hogy biztosítsunk lehetőséget, hogy egzisztenciája legyen.
