Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hétfőn és kedden már harmadszor hívta összetartásra Telkibe a válogatottnál szóba jöhető, hazai környezetben szereplő labdarúgókat Pintér Attila. A szövetségi kapitány a SportKlub Dodzsem című műsorában arról beszélt, hogy nem szerethető csapatot szeretne építeni. Hangsúlyozta: aki nem tesz meg mindent a pályán a nemzetért, az nem lesz válogatott.
– Alakul a válogatott? Kész lesz a csapat a márciusi, finnek elleni meccsre?
– Márciusban lesz egy olyan felkészülési mérkőzés, amelyen meglátjuk, hogy ezeken az összetartásokon, illetve a törökországi edzőtáborban meddig tudtunk eljutni, és mik azok a hibák, amelyeket ki kell javítani. Nagyon pozitív a játékosok hozzáállása, fegyelmezetten teszik a dolgukat. Rengeteg taktikai elemet próbálunk gyakorolni támadásban és védekezésben egyaránt. Ez azonban nem egy klub, hanem egy válogatott, ezért rövidek az összetartások, és ide megpróbáljuk besűríteni azokat a dolgokat, amelyekről azt érezzük, hogy fontos ahhoz, hogy a játékunk még hatékonyabb és jobb legyen. Megnéztem a válogatott elmúlt tíz-tizenkét meccsét, és megpróbáljuk a hibák elejét venni – mondta Pintér Attila.
– Mikor és kitől tudta meg, hogy önt kéri fel az MLSZ elnöksége a szövetségi kapitányi posztra?
– A dátumra pontosan nem emlékszem, de a megválasztásom előtt két-három héttel hívott fel Tarsoly Csaba, hogy Csányi Sándor szeretne beszélni velem. Úgy érzem, hogy végigjártam a szamárlétrát a megye egytől az élvonalig. Igaz, hogy két bajnoki címet nyertem az NB I-ben, de lejjebb sem kellene elfeledkezni az eredményekről. Sárváron például egy kieső csapatot vettem át az NB III-ban. Azt gondolom, hogy mindenhol eredményesen tudtunk dolgozni, és mindenhol volt fazonja a csapatomnak. Celldömölkön és Pápán is ahogy jobb lett a csapat, úgy emelkedett a nézőszám is, és ez tükrözi vissza a legjobban azt, ha az ember jól dolgozik.
– Mennyit gondolkodott a döntésen, és milyen célkitűzésekkel vágott neki a munkának, hiszen egy nagyon rossz helyzetben lévő válogatottat vett át…
– Nagyon nagy felelősség, hiszen a csapat mögött egy egész nemzet szurkolótábora áll, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ez az együttes eredményes tudjon lenni. Most rajtunk a sor, és meg kell mutatnunk, hogy igenis tudunk a hazánkért küzdeni, és mindent elkövetünk a pályán, hogy győztesen jöjjünk le. Biztosan lesznek olyan mérkőzések, amelyeken ez nem fog sikerülni. Összefogásra van szüksége a magyar labdarúgásnak, ha csak ketten vagy hárman akarjuk, akkor nem fog sikerülni. Összefogás kell, mert huszonhét éve nem voltunk nemzetközi tornán, és azt gondolom, nem biztos, hogy mindig megtettünk mindent. Ahhoz, hogy a magyar válogatott újra eredményesebb tudjon lenni, meg kell nézni, hogy mikor volt eredményesebb. Puskásék, Dunaiék, Nyilasiék úgy tudtak eredményesek lenni, hogy nagyon sokat voltak összetartásokon, edzőtáborokban. Sokat játszottak együtt, tudták egymás gondolatát. Most össze kell raknunk azokat a rendszereket, amiben fogunk tudni mozogni. Biztosan lesz nálunk jobb csapat, amely ellen olyan stratégiát kell választani, amelyben meg kell találnunk kevés hibájukat, hogy eredményesek tudjunk lenni. Itt az összefogásnak nagyon nagy szerepe van. Az edzőkre, a klubvezetőkre, a sajtóra és mindenkire szükség van. Nem lehet negatívan gondolkozni, mert ha egy valaki is negatívan gondolkodik, akkor az el fogja bizonytalanítani a többit, és nem fogunk tudni előrelépni.
– Van olyan, aki hangot is adott annak, hogy nem örül ezeknek az összetartásoknak…
– Amikor felkértek erre, akkor elmondtam az elnök úrnak is, hogy én ebben látom azt, hogy a magyar labdarúgás el tudjon mozdulni. Most januárban hétfő-keddenként találkozunk. Februárban elutazunk egy edzőtáborba, majd amikor hazajövünk, akkor kéthetente hétfőn kellene találkozunk, hogy tovább tudjuk úgy fejleszteni a csapat játékát, illetve az egymás mellett játszók úgy érezzék egymás mozgását, hogy az bárki ellen jól működjön. Komolyan mondom, hogy engem nem érdekel, milyen ellenfeleket sorsolnak majd ki.
– Akkor nem azt ígéri, hogy kijuttatja a válogatottat a következő Európa-bajnokságra?
– Nem, én ki szeretném juttatni. Magyarországon az volt a szokás, hogy megvárták a sorsolást, és ha kisorsoltak valakit, akkor rögtön negatívan kezdtek el gondolkodni. Ezt nem lehet, és engem nem érdekel, hogy kivel sorsolnak össze. Engem az érdekel, hogy minél jobban rakjuk össze a válogatottat. Teljesen mindegy, kivel kerülünk össze, meglesznek az adott mérkőzések, és az adott meccseken kutya kötelességünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy emelt fővel jöjjünk le a pályáról. A másik lényeges dolog, hogy ezt jól meg kell tölteni tartalommal. Olyan stratégiát kell kiválasztani az adott mérkőzésre, hogy ezzel tudjuk segíteni a játékosainkat.
– Egervári Sándor szerethető válogatott akart építeni. Milyen lesz Pintér Attila csapata?
– Nem szeretnék senkinek ígérgetni, és nem szeretnék senkit cserben hagyni. Nem szeretnék olyanokat mondani, hogy szerethető csapat, hiszen ha nyer a válogatott, akkor úgyis szeretni fogják, ha pedig nem nyerünk, akkor úgyis megkapjuk a kritikákat. Olyan csapatot szeretnék összehozni, hogy a magyar nemzet szurkolótáborának örömet tudjunk szerezni. Annak alapdolognak kell lenni, hogy aki felveszi a címeres mezt, és kimegy a pályára, az mindent elkövet annak érdekében, hogy a kilátogató szurkolók büszkék legyenek arra, hogy ezek a srácok igenis mindent megtettek azért, hogy emelt fővel tudjanak lejönni, és megtettek mindent a győzelemért.
– Ha valaki a klubjában remek teljesítményt nyújt hétről-hétre, de a válogatottban nem hozza ezt a mentalitást, akkor az illető nem lesz válogatott?
– Úgy gondolom, hogy a nemzeti csapatba teljesítménnyel lehet bekerülni. Megvan a klubjában a teljesítmény, illetve a válogatottban. Voltak példák arra, hogy valaki ragyogóan teljesített a klubjában, de a válogatottban közel sem tette magát úgy oda, vagy nem tudott megfelelő teljesítményt nyújtani. Itt aki lehetőséget kap, annak meg kell ragadnia azt, hogy egy egész nemzetért tud futballozni. Ez büszkeséggel kell, hogy eltöltse, és mindent el kell követnie. Engem az érdekel, hogy a játékos a válogatottban milyen teljesítményt fog nyújtani, az csak egy ajánlólevél, hogy a klubjában hogyan szerepel.
– Formálódik már a fejében, hogy kikkel képzeli el a csapatát? Kik azok, akik nagy eséllyel pályáznak a válogatottba kerülésre?
– Ez természetesen. Azért hívtuk be ezt a bő keretet, hogy megnézzük, nyomás alatt hogyan teljesítenek. Egymás közötti játék során is látható ez, de szeretnénk a török edzőtáborban is játszani két mérkőzést. Megpróbáljuk megnézni, hogy élesben is meg tudja-e azt valósítani a játékos, amit edzésen. Még el sem kezdődött az összetartás, és már jöttek a kritikák, hogy mit lehet két nap alatt csinálni. Az a szomorú, hogy olyan emberek mondják, akik tizenöt-húsz évet futballoztak, majd kikerültek a labdarúgásból, de most a televízióban el tudják ezt mondani. Ahogy ők gondolkodnak, úgy biztosan nem lehet csinálni semmit két nap alatt. Én azt gondolom, hogy tudunk. Ez a két nap nem sok, de nem is kevés. Azt gondolom, hogy ezek a napok elegek ahhoz, hogy valamilyen szinten elinduljunk felfelé. Ha szeptemberig minden második hétfőn össze tudunk jönni, és elvégezzük azt, amire szükségünk van, akkor szépen-lassan tudunk előrelépegetni.
