Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Két győzelemmel kezdte az Európa-bajnoki selejtezősorozatot a magyar U21-válogatott. A fiatalok előbb Albániában, majd idehaza Bosznia-Hercegovina ellen nyertek. A kerettagok többsége állandó lehetőséget kap az élvonalban. A mieink legközelebb október 10-én lépnek pályára, akkor hazai környezetben Ausztria lesz az ellenfél, de a spanyolok és az albánok elleni is pályára lép Róth Antal csapata az idei esztendőben.
A szövetségi edző a Digi Sport televízió csütörtök reggeli adásában elmondta, hogy az akadémiai rendszer első fecskéit láthatjuk a mostani csapatban, és bízik benne, hogy a későbbi korosztályok is hasonló utat fognak bejárni.
– Az idei Európa-bajnokságra nem sikerült kijutni. Az eddig látottak alapján mondhatjuk, hogy ez a csapat jobb, mint az előző?
– Nehéz összehasonlítani a két csapatot, hiszen két különböző korosztályt kell összevetni. Nyilván személyi összetételben is más a két gárda, még akkor is, ha az előzőben is játszottak néhányan a mostaniból. Ez olyan, mintha a mostani futballt akarnánk összehasonlítani Puskás Öcsi bácsiékkal. Nem szerencsés ez az összevetés, hiszen az ellenfelek is mások, és a korosztályok is lehetnek erősebbek, vagy gyengébbek országokon belül is. Én bízom benne, hogy sikeresebb lesz ez a korosztály, mint az előző volt.
– Kik a legfontosabb összekötő kapcsok a két csapat között?
– Kovács István és Szolnoki Roland játszott az előző korosztályban is, ők kilencvenkettes születésűek, és úgymond túlélték az előző U21-es korosztályt. A mostani csapatban is vannak olyan fiatalok, akik még a következő gárdában is figyelembe vehetők lesznek. Elsősorban itt a kilencvennégyes születésűekre gondolok, Kleinheisler Lászlóra, Szécsi Márkra és Bese Barnabásra.
– A csoportellenfeleket látva a mostani vagy az előző tűnik nehezebbnek?
– A sorsolásnál mindig abba a helyzetbe kerültünk, hogy általában a harmadik kalapból sorsolnak bennünket. Egyszer volt ennél jobb helyezésünk, amikor tizenhatodikok voltunk az európai ranglistán. Most a huszonharmadik helyen tanyázunk, nyilván a saját eredményeink alapján kerül ez beosztásra. Éppen ezért kapunk mindig két erősebb riválist. Az előző korosztálynál Olaszország és Törökország rendkívül kemény kihívást jelentett. A mostani csoportban Spanyolország a legerősebb és egyértelműen a topcsapat, de Ausztria is hasonló játékerőt képvisel. Az előző korcsoportban pont az olaszok játszották a spanyolokkal a döntőt, és abból a spanyol válogatottban még most is játszatható nyolc fiatal, akik Európa-bajnokok lettek. A kora alapján Isco is befér a csapatukba, és elképzelhető, hogy játszik ellenünk. Az első kalapos csapatok nem nagyon adnak esélyt a többi együttesnek, hiszen nagy százalékban mindig ők kerülnek a nyolcas Európa-bajnoki döntőbe.
– Mekkora segítség, hogy a mostani játékosai folyamatosan játszanak az első osztályban, mondhatni alapemberek a klubjukban?
– Ez alapvető feltétel lenne, és ezzel korábban mindig voltak problémáink. Kivételes eset volt a nyolcvanhárom-nyolcvannégyes korosztály, akiknél ugyanez a helyzet állt fenn, és velük voltunk egyébként a legsikeresebbek, hiszen akkor a rájátszásig jutottunk. Ha panaszkodni szeretnék, akkor azt mondom, hogy a posztok szerinti elosztás nem túl szerencsés, hiszen kevesebb védő játszik, mint ami elvárható lenne. Összességében ez a szám most emelkedik, és ez nagyon pozitív a csapat kialakítása szempontjából, hiszen ha meghirdetünk válogatási elveket, akkor az lenne, hogy minél magasabb szinten, minél gyakrabban és minél jobb teljesítményt nyújtó játékosokból válogathassunk. A magyar NB I színvonalát ismerjük, és azoknak a fiataloknak, akik itthon futballoznak ez a legmagasabb szint, úgyhogy örömteli, hogy fordulónként több, mint húsz játékost láthatunk hétről hétre.
– Mit gondol, ez az akadémiai rendszer első eredménye, vagy ez ettől független?
– Az akadémiai rendszer első fecskéit láthatjuk, hiszen az MTK kivételével a legtöbb akadémia a kilencvenkettes korosztállyal indult el, most ezekről a gyerekekről beszélünk. Nagyon bízom benne, hogy ennek ugyanilyen folytatása lesz, és a későbbi korosztályok is hasonló utat fognak bejárni.
– Mindkét eddigi selejtezőn hátrányból fordított a csapat. Adódik a kérdés, hogy ennek a társaságnak van tartása? Melyek a legfőbb erényei?
– A bosnyákok elleni mérkőzés szünetében mondtam a fiúknak, hogy van tapasztalatuk abban, hogyan kell egy mérkőzést megfordítani, hiszen Albániában is sikerült. Nem tartom azonban szerencsésnek, hogy minden meccsnek úgy menjünk neki, hogy hátrányban vagyunk, hiszen a nemzetközi statisztika azt mutatja, hogy ilyen fordításra nagyon ritkán van példa. Ezért különösen értékes, hogy kétszer is hátrányból sikerült nyernünk. Reményeim szerint a következő mérkőzéseken előnybe kerülünk, és előnyben maradunk.
– Milyen mentálisan ez a társaság? Nem fogják túlsztárolni őket, mert például Otigba Kennethet már a felnőtt válogatottba követelik különböző újságok…
– Az eredmény hiánya sokunkat arra késztet, hogy belekapaszkodjunk minden egyes reménysugárba. Ha egy fiatal jól teljesít, akkor hajlamosak vagyunk siettetni a fejlődését, illetve magasabbra szeretnénk emelni. Kenny értelmesen és higgadtan nyilatkozott erre a felvetésre, az eddigi pályafutása is bizonyítja, hogy töretlenül halad végig azon az úton, amit eltervezett magának. Erre a kitartásra és elszántságra a többi játékosunknál is szükség van.
– A súlyosan megsérült Kovács Istvánt visszavárja, vagy inkább arra számít, hogy őt már a felnőtteknél veszik számításba?
– Az októberi mérkőzésig ez a kérdés még nem aktuális, hiszen addig sajnos nem fog felépülni. Bízom benne, hogy a novemberi selejtezőkre meggyógyul. A további sorsáról nem tudok nyilatkozni, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy az ország első számú csapata a felnőtt válogatott, és a mindenkori szövetségi kapitány jogosult abban dönteni, hogy milyen keretet rak össze, mi pedig természetesen ehhez alkalmazkodunk.
– Mi ennek a mechanizmusa? Szokott ajánlani játékost a szövetségi kapitánynak, vagy a kapitány megy el nézelődni?
– Nem ajánlanék, mert akkor kicsit szövetségi kapitánynak érezném magam, hogy én rakom össze a felnőtt válogatottat. Természetesen ez nem így van. Egervári Sándor tökéletesen képben van a magyar fiatalok helyzetével is. Ismeri a korosztályunkat, ismeri a játékosokat. Naprakész a fiatalokkal kapcsolatban, de leginkább az A-válogatott problémáját akarja megoldani, és ha oda fiatal játékos a kiszemeltje, akkor egyeztetünk.
– Nagy különbség a felnőtt csapathoz képest, hogy ebben az U21-válogatottban kevés az idegenlégiós. Ez tudatos koncepció, vagy ez a helyzet külföldön, hogy nem találni többet?
– Ez változó. Az akadémiai rendszer hozadéka, hogy jobb lett a megtartó ereje a magyar futballnak, és a fiatal játékosaink nem mindenáron akarnak külföldre menni, hiszen itthon is tudnak érvényesülni. Az előző korosztályokban azért többen voltak légiósok, most valóban csak Adorján Krisztián és Kenneth Otigba szerepel külföldön, a többi játékosunk szerencsére itthon van, ezáltal a hazai edzőtáborozás lehetősége is könnyebb. Sokkal egészségesebb úgy megtartani egy csapatösszetartást, ha egy személyi állandóságot tudunk biztosítani.
– A cél a legjobb négy második közé kerülni, amiről a nagy válogatott is álmodozik?
– Nagy harc, hogy a pozíciónkat meg tudjuk egyáltalán őrizni, hiszen ahhoz, hogy felzárkózzunk, lényegesen jobban kellene fejlődnünk. Ha figyelembe vesszük az U17-ben vagy U19-ben elért eredményeinket, azok mutatják, ha fel akarunk zárkózni az elithez, a játékosainknak gyorsabban kellene fejlődni, hogy megelőzzük azokat, akik előttünk voltak. Én jó eredménynek tartom azt is, ha a pozíciónkat legalább megőrizzük, de mivel sportról van szó, nyilván abban bízunk, hogy tudunk előrelépni ezen a ranglétrán, és szeretnénk elcsípni a második helyet, amiért nagyon komoly harcot fogunk megvívni.
