Hírek

Kirángatni a kátyúból

Kiss László szerint a magyar futballt a magyar edzők juttatták oda, ahol van, ezért nekik is kell helyrehozniuk.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Vége a kanadai kalandnak. Ismét itthon van a magyar futballedzők egyik markáns, szókimondó, sok konfliktust megélt képviselője, aki a Maldív-szigeteken is edzősködött, és megannyi NB I-es kispadot is megjárt. Kiss László a Digi Sport televízió péntek reggeli műsorában úgy vélekedett, a magyar válogatott bukaresti világbajnoki selejtezője előtt indokolatlanul olyan terheket tettek a játékosokra, amit nem bírtak el.

– Végleg itthon van? Elég volt a vándoréletből?
– Mondhatjuk azt, hogy most már nem szeretnék elmenni. Kanadából is elég volt – mondta Kiss László.

– Figyelemmel kísérte, hogy itthon mi történik?
– Természetesen! Az internet adta lehetőségeket maximálisan kihasználtam, és szinte minden mérkőzést láttam, ami érdekelt.

– Látott-e meglepőt a válogatott két legutóbbi világbajnoki selejtezőjén?
– Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar, és pálcát törni sem szeretnék a mostani társaság felett, de van véleményem. Megmondom őszintén, semmiféle fejlődést nem látok. Játékban és hozzáállásban sem. Egy dologban látok fejlődést, a PR-ban, abban nem is akármilyet, és ez inkább negatívan hat a futballra.

– Miért?
– Indokolatlanul olyan terheket tesz a játékosokra, amit nem bírnak el. Ennek a példája a bukaresti mérkőzés. Olyan szakmai hibák is történtek ott, amiket esetleg nem kellett volna elkövetni, vagy más nem követett volna el. A játékosok talán önmaguk is elhitték, hogy ott tudnak nyerni, de legbelül tudták, hogy nem nyernek, és ez volt a legnagyobb baj.

– Volt olyan sportpszichológus, aki azt mondta, elég volt látni a meccs előtti nyilatkozatokat, amelyek kettősek voltak. Egyrészt, hogy nyerni fogunk, másrészt, hogy ússzuk meg az elejét kapott gól nélkül.
– Amikor a himnuszokhoz felállnak a csapatok, és a kamera mutatja a játékosok arcát, az sok mindent elárul. Közel negyven éve vagyok edző, és abban a pillanatban látom, hogy van-e sanszunk, vagy nincs. És ezen a mérkőzésen tisztán lehetett látni, hogy ezeknek a játékosoknak fogalmuk nincs, hogyan fogják megnyerni ezt a meccset, vagy hogyan fogják egyáltalán lejátszani. Én emlékszem arra a pillanatra is, amikor a Manchester United évtizedekkel ezelőtt megvett egy játékost hét és félmillió fontért, és az első mérkőzését játszotta a Manchesterben. Falfehér volt, a száját rágta a folyosón, majdnem megbolondult az idegességtől. Szóval azokban a játékosokban is nyomot hagy egy ilyen tét.

– Azt mondta a szövetségi kapitány, hogy érthetetlenül összeomlottak a játékosai a bukaresti mérkőzésen. Hogyan lehetett volna erre készülni?
– Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a csoportban kell szerepelnünk, akkor a megfogalmazás a harmadik-negyedik hely elérése lett volna. A csapat játékerejét figyelembe véve ez a reális. Ha a második helyre be tudunk futni, az már meglepetés, és ha véletlenül a pótselejtezőn is tovább tudunk menni, az pedig egy csoda. Én így álltam volna a kérdéshez, és már önmagában az is csoda, hogy ez a magyar válogatott a második helyen tud állni ebben a csoportban. Pár nappal ezelőtt is mondtam, hogy sansztalanok vagyunk, mert a hollandokat idegenben megverni elképzelhetetlennek tartom. A futball azonban olyan, hogy egy mérkőzésen kijöhet minden.

– A török csapaton lehet látni, hogy mekkora az edző felelőssége, hiszen egy remek kerettel eddig tanácstalan játékot láttunk tőlük, Fatih Terim pedig néhány hét után egy bukaresti győzelmet hozott össze.
– Az edző felelőssége mindig sokkal nagyobb, mint amit gondolnak az emberek, és úgy gondolom, hogy hazánkban még ennél is nagyobb. A mai magyar válogatott játékosainak egzisztenciális kérdésekkel nem kell foglalkozniuk, hiszen ha nem is játszanak a klubjukban, de anyagilag olyan szinten vannak, hogy semmivel nem kell foglalkozniuk, csak azzal, hogy ha hazajönnek a válogatottba játszani, akkor háromszáz százalékot tudjanak nyújtani. Felelősségük van az itthon játszók iránt. Én ezt nem látom, és ez a legnagyobb edzői hiba, ami létezik, hogy ezek a játékosok nem fogják fel, hogy az itthon játszókért is felelősségük van.

– Mit szól ahhoz, hogy az észtek ellen kimaradt Szalai Ádám, amit a szövetségi kapitány azzal indokolt, hogy a bukaresti teljesítménye nem volt megfelelő. Miért pont ő?
– A bukaresti teljesítmény alapján a kapus kivételével bárki kimaradhatott volna. Mindig vannak olyan pozíciók a csapaton belül, amelyeket soha nem szabad bántani. Az egyik ilyen a center, ráadásul a mai fociban a centerjáték a csapat egyik legfontosabb láncszeme. Szalai egy topfutballista, és topcsapatban játszik, ráadásul továbblőtte csapatát a Bajnokok Ligájában, tehát egy olyan játékos, akiben mindig benne van a gól lehetősége. Az általam nagyra tartott dr. Lakat Károly mondta egyszer, hogy azt a játékost, akiben a gól benne van, soha nem szabad lecserélni. Ezért érthetetlen, hogy miért kellett Németh Krisztiánnak kezdeni, aki öt év alatt harminc meccset nem játszott, az biztos. Az észtek ellen persze teljesen mindegy volt, mert őket egy B-válogatott is megverte volna.

– Ön szerint van kapitánykérdés? Ha igen, magyar vagy külföldi edzőt a kispadra?
– Ezt a magyar futballt a magyar edzők juttatták oda, ahol van. A magyar futballt a magyar edzőknek kell kirángatniuk ebből a kátyúból. Ha kirángatták, akkor hozzanak egy olyan külföldi edzőt, aki új impulzusokkal még jobban tudja segíteni a magyar futballt. Úgy gondolom, hogy kapitánykérdés jelen pillanatban nincs. Felesleges két mérkőzéssel a vége előtt ezzel foglalkozni. A váltás lehetősége biztosan felvetődött néhány emberben, nem véletlenül lettek megszellőztetve dolgok. Én azt mondom, hogy ne törjünk pálcát a kapitány és a csapat felett. Ha a román meccs után nem mondott le, akkor ezt a két meccset csinálja meg, és majd eldönti az MLSZ, hogy mi lesz a jó. Jó lenne, ha már mások is kapnának szerepet a magyar futballban, mert a magyar foci nagyon belterjesnek tűnik. Én vagyok talán az egyetlen magyar edző, aki huzamosabb ideig külföldön tud dolgozni. Nem Nyugat-Európában, mert oda nem kellünk, de ahol én dolgozom, ott az én munkámat mindig a legnagyobb dicsérettel illetik. Meg kell változtatni a munkáról alkotott fogalmainkat. Dolgozni kell, és minden más csak utána jöhet.

https://www.youtube.com/watch?v=Gzhl2tzR97U

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.