Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Bár a magyar válogatott kedden este hazai pályán játssza következő világbajnoki selejtezőjét Észtország ellen, legtöbben még mindig a múlt pénteki, romániai mérkőzésről beszélnek. Ez a téma az utcán, a villamoson, a fodrásznál, a boltban, a kocsmában, a munkahelyen, és természetesen a médiában is.
Kedd reggel az egykori kőkemény válogatott védő, Urbán Flórián volt a Digi Sport televízió élő adásának vendége. Az újpesti kedvenc jelenleg a Pest megyei első osztályú Vecsés FC edzője. Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és a rá örökké jellemző szarkasztikus stílusban közölte, olyan fiúk kellenének a csapatba, akik nem csak akkor ütköznek, amikor elalszanak a kocsiban, hanem a futballpályán is felveszik a harcot.
– Mit gondol a magyar csapat bukaresti teljesítményéről?
– Csak az utolsó harminc percet láttam, mert nem annyira érdekel. Engem akkor érdekelne, ha azt hallanám, hogy ezek a srácok ki fognak menni, és meg fognak tenni mindent a sikerért – mondta Urbán Flórián. – Annak idején a kapitány azt mondta, nagyon szeretné, ha szerethető csapatunk lenne. Én nem szeretném szeretni őket, én szeretném tisztelni őket azért, mert kimennek, és mindent megtesznek a pályán a sikerért. Úgy hallottam, a csapat az első perctől kezdve meg volt ijedve, ott volt ötvenezer román, és gondolom nem voltak erre pszichésen felkészítve. Fel kellett volna őket készíteni, vagy olyan fiúkat beválogatni, akik nem csinálják össze magukat.
– Az NB I-ben, vagy külföldön játszók között biztosan lehetett volna találni ilyet…
– Igen, és lehet, hogy nem a fülén pörgeti a labdát, vagy zsonglőrködik, de egy olyan fiú, aki nem csak akkor fog ütközni, amikor elalszik a kocsiban, és a futballpályán is felveszi azt a harcot, amit kell. Talán emiatt nem volt annyira sikeres ez a mérkőzés, de nem szeretnék kritizálni, mindenki más. A világ azért kerek, mert én is, és a kapitány máshogy látjuk. Lehet, hogy most ő rosszul döntött, és rossz fiúkat küldött ki a bukaresti meccsre.
– Ez a visszafogott kíváncsiságod az Egervári-féle válogatott irányában akkor nem a romániai mérkőzés előtt alakult ki. Miért is?
– Azért, mert én más típusú ember vagyok, másképp gondolkozom, más típusú embereket képzelek el a csapatomban. Tőlem lehetnek a környezetemben olyan labdarúgók, akik a válogatottban ügyeskék és zsonglőrködnek, csak én nem szeretem őket. Én azt szeretem, ha olyan játékosok vesznek körül, akiknek látom a tüzet a szemében, és megtesznek mindent bármilyen szinten. Nem csak válogatott szinten, hanem legyen az akár a megye kettő. Én másképp látom a világot.
– Közben Egervári Sándor legfőbb erényeként a pedagógiai képességeit, a pszichés ráhatását és a közösségépítő dolgait szokás emlegetni…
– Ez egy nagyon jó dolog, és én is a csapatban hiszek, és abban, hogy a közösséget össze kell kovácsolni. Olyan játékosokat kell a csapatba állítani, akik lehet, hogy gyengébb képességűek, de csapatemberként tudnak közreműködni. A román meccsre visszatérve, lehet, hogy csapat voltunk, de volt köztük egy igazi vezér, aki a pályán tudta volna azt mondani, hogy mit kell éppen csinálni, vagy mi lenne a többiek feladata? Aranyos fiúk ők, életükben szerintem még egy sört nem ittak meg. Mindenki issza az almalevet, csak éppen a futballpályán nincs bennük az igazi vér, ami kellene.
– Mi az oka ennek?
– Ilyen típusú emberek. Mindenki másképp gondolkozik, másképp éli a világát. Ők ilyenek, Sanyi bácsi is egy nyugodt, higgadt ember, és azokat a fiúkat válogatja be, akik ugyanilyen gondolkodásúak. Higgadtak, aranyosak, csak éppen egy ilyen mérkőzésre nem ők kellettek volna.
– Szatmári Sándor azt nyilatkozta: „Nem éreztem a tüzet. A magyar kapitányt egy igazán rendes embernek tartom, most azonban nem rendes ember, hanem egy hadvezér kellett volna, ám sem a pályán, sem a padon nem volt olyan vezér, aki gatyába rázza a többieket.”
– Ugyanerről beszélünk. Én is azt gondolom, hogy a futballpályán, a kispadon egy igazi hadvezérnek kell lennie. Olvastam egy újságban, hogy a csatát elvesztették, de a háborúra még van lehetőség. Nagyon bízom benne, hogy ez sikeres lesz, és egy más szemléletű csapat fog kimenni. Remélhetőleg, telt ház előtt, magyar szurkolók előtt játszanak. Nem lehet egyik napról a másikra megváltozni, de itthon valószínűleg nem fognak megijedni. Lehet, hogy még futballozni is fognak és mernek majd játszani. Ebben lehet bizakodni, és abban, hogy sikeresek lesznek.
– Ha megnézzük a válogatott játékstílusát, taktikáját, akkor egyáltalán van értelme arról beszélni, hogy mi várható, vagy mit láttunk a románok ellen? Vagy pedig mindennek az alapja, hogyha nincs meg ez a tűz és küzdőképesség, akkor minden másodlagos?
– Egy játékot mindig fel kell építeni. Én nem vagyok ott, még egy taktikai megbeszélést sem hallottam, hogy a kapitány mit szeretne játszatni. A román meccs utolsó harminc percében tanácstalanságot láttam, nem láttam, hogy lenne valamilyen koncepció.
– Guzmics azt mondta, az elején nagy román rohamokra számított a kapitány és azt kérte, hogy a megszerzett labdát íveljék át a középpályán.
– Ha ez volt a taktika, akkor ezt a játékosoknak be kell tartani. Ha nem volt ez jó, akkor a hadvezérnek kell vállalnia a felelősséget, hogy nem jól láttam, és lehet, hogy hibás taktikával küldtem ki a csapatot.
– Egervári azt mondta, nem fordult meg a fejében a lemondás, mert amíg élvezi a bizalmat, addig akar dolgozni.
– Azt gondolom, hogy ez teljesen rendben van. Ha bíznak benne, akkor a közvélemény nyomására nem hiszem, hogy le kéne mondania. Ő vállalta ezért a felelősséget, a korábbi sikereknél is ő ült a padon. Most lehet, hogy hibázott, de tovább kell dolgozni, és majd amikor azt mondja az MLSZ vezetősége, hogy köszönjük, akkor kell mérlegelni.
– A keddi meccs előtt azt nyilatkozta, hogy nehéz lesz. Ez egy kötelező óvatosság a pénteki kudarc után, vagy pedig valóban kemény ellenfélre számíthatunk, ismerve a hollandok elleni legutóbbi eredményüket?
– Az ellenfelet tisztelni kell. Az óvatosság mindig kell. Az megint más, hogy az öltözőben mi hangzik el, mert az már nem olyan jó, ha ott is ezt hangsúlyozza. Ott azt kell mondani, hogy igyatok vért, és több ezer néző előtt mutassátok meg, és a nadrág essen le rólatok meccs végén, és vágjátok szét az észteket. Kell az óvatosság a médiában, de a mérkőzésre úgy kell kimenni, hogy érezzék azért az észtek, hogy hova jöttek.
– Ön szerint milyen játékot nyújt itthon a csapat az észtek ellen? Egervári úgy nyilatkozott, hogy ő türelmes, és az is jó, ha a nyolcvanadik percben lövünk gólt.
– Az eredmény fogja minősíteni, hiszen az egy-nullért is három pontot adnak. Az egy másik kérdés, hogy a közönségnek ez mennyire fog tetszeni. A legfontosabb ma este a három pont megszerzése lesz.
– Az elmúlt három évben fejlődött a válogatott?
– Azt gondolom, voltak részsikerei a csapatnak. Ott volt a csapat, hogy akár a pótselejtezőt is el lehet érni, tehát ilyen szempontból fejlődött. Azt érzem, hogy mostanában nincs meg az a rangja a válogatottságnak, ami régen volt. Ha valaki ügyes a labdával és aranyos fiú, akkor az már lehet válogatott. Fejlődget a magyar bajnokság is, de a nagy kitörést azért nehéz várni, mert annyira még nem vagyunk jók. Jelen pillanatban ez a harmadik hely környéke a reális. Ebből kell építkezni, hogy legközelebb a második helyet célozzuk meg. A magyarok mindig azonnal akarnak kijutni, és ha nem sikerül, akkor csalódottak. Nézzük reálisan, jelenleg ez a csapat ennyire képes. A második hely az én szememben óriási bravúr lenne.
