Hírek

Önmagában nem megoldás

A Bozsik Program és az akadémiai rendszer önmagában nem megoldás az utánpótlásképzésben.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Önmagában a Bozsik Program és az akadémiai rendszer nem jelent megoldást a magyar labdarúgás utánpótlásképzésére – vélekedtek a felszólalók a téma szekcióülésén a Papp László Sportarénában szerdán rendezett futballfórumon.

– A Bozsik Program arról szól, hogy az ország minden szegletében legyen futball. Az már a profi klubok felelőssége, hogy kiválasszák a legtehetségesebb fiatalokat – idézi az MTI Tamási Zsoltot, az MTK Sándor Károly Akadémiájának igazgatóját. A szakember kiemelte, az akadémiák sok időt, pénzt és energiát fordítanak az edzők továbbképzésére, így az azokon pallérozódó fiatalok nagyon jó képzésben részesülnek. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az akadémiák önmagukban azért nem jelenthetnek megoldást a magyar futball problémáira, mert az utánpótlás-futballról hat és 23 éves kor között lehet beszélni, az akadémiákon pedig ebből csak három-négy évet töltenek a játékosok.

Meglátása szerint egy játékos életében az akadémiai évek előtti időszak a profi klubok felelőssége. A Bozsik Program keretében lebonyolított évi csaknem hétezer esemény által kínált lehetőséggel élve az egyesületeknek kell kiválasztaniuk a legtehetségesebb fiatalokat és utána megfelelő képzésben részesíteni őket. Az akadémiákon eltöltött periódus után pedig az utánpótlásképzés utolsó fázisa következik, amikor a fiatal játékost be kell építeni a felnőtt csapatba. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, a profi kluboknál eredménykényszer van, s az természetszerű, hogy például egy 27 éves idegenlégiós a rutinjának köszönhetően jobb teljesítményt képes nyújtani az élvonalban, mint egy akadémiáról éppen kikerült 19 éves tehetséges játékos. Ezért van az, hogy jelenleg 22-23 évesen tudnak csak stabil csapattaggá válni a fiatalok, miközben ő azt tartaná üdvözítőnek, ha ez 18-19 évesen megtörténne.

Tamási Zsolt úgy vélte, hogy a sikert az jelentheti, ha minél hatékonyabban sikerülne összekapcsolni a Bozsik Program tömegesítését, a játékosok klubok általi kiválasztását, az akadémiai rendszert, majd a felnövő futballisták felnőtt csapatokba történő beépítést.

Szalai László, a magyar szövetség edzőképzését Mezey Györgytől átvevő szakember megemlítette: az elmúlt egy-két évben sok olyan kritika érte az akadémiákat, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de ő ezt nem így látja. A mostanáig a Budapest Honvéd Magyar Futball Akadémiáját irányító tréner készített egy összeállítást, amelyben olyan európai klubokat vett alapul, amelyeknek híresen jó az akadémiai képzése, s ezeket különböző szempontok alapján összehasonlította azokkal a magyar egyesületekkel (Honvéd, MTK, Videoton, Haladás), amelyeknek van akadémiájuk. Ez alapján a magyar klubok – különösen az MTK és a Honvéd –, kifejezetten sok fiatalt épített be a felnőtt csapatába, amelynek átlagéletkora olyannyira alacsony, hogy csak az Ajax felnőtt gárdájáé alacsonyabb a szemlézett külföldi kluboké közül.

– Azt a szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Barcelona évi tízmillió eurót költ az akadémiájára, míg a Honvéd például hozzávetőlegesen kilencszázezret – mondta Szalai, aki úgy értékelt, hogy az előrelépéshez leginkább mentalitásbeli változásokra van szükség. Példaként említette, hogy az akadémiával rendelkező tulajdonosok olyan vezetőedzőt válasszanak, aki bátran hozzá mer nyúlni a fiatalokhoz. Kiemelte a felnőtt játékosok példamutató szerepének fontosságát, azt, hogy a szülők megfelelő és reális elvárásokat támasszanak gyermekeikkel szemben, illetve megemlítette a játékos-ügynököket, akiknek korrekt kapcsolatot kell ápolniuk a klubokkal és a szülőkkel is, továbbá megjegyezte, hogy a média pozitív és segítő hozzáállására is szükség lenne. Kiemelte még az utánpótlásedzők állandó továbbképzésének fontosságát is.

– Nem olyan rossz a kép, mint sokan vélik, a 32. helynél is előrébb juthatunk a FIFA világranglistáján a mi gyerekeinkkel – zárta szavait Szalai László.

Olvasói sztorik