Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nem volt kifejezetten örömteli a szerda esti magyar–norvég válogatott meccs, a mieink játéka, illetve a végeredmény miatt sem. Van azonban valaki, aki a 2-0-s vereség ellenére is szép emlékként gondol majd vissza erre a hideg novemberi estére, nagypapakorában is. Ő pedig nem más, mint Guzmics Richárd, a Haladás saját nevelésű védője, aki a második félidőben bő negyedórát a Puskás Ferenc Stadion gyepén tölthetett. Ez volt az első válogatottsága! A szombathelyi játékos a lefújás után a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, az a célja, hogy rendszeres tagja lehessen a felnőtt válogatottnak.
– Milyen érzés?
– Nagyon boldog vagyok, nagyon örülök, hogy be tudtam mutatkozni a felnőtt válogatottban. Ennyi ember előtt a himnuszt hallgatni… Borsódzott a hátam – mondta Guzmics Richárd.
– Milyen volt a pályán töltött negyedóra?
– Elég nehéz, mert nehéz volt felpörögni. Elég kemények, gyorsak voltak a norvégok. Egervári Sanyi bácsiék abszolút felkészítettek minket az ellenfélből. Tudtuk, hogy nagyon erősek, és ezt az angol stílusú futballt játsszák, tehát felívelgetik a labdát, és azt próbálják megcsúsztatni, a két szélső támadójuk pedig megy a csatárok mögé.
– Hogyan értékeli a teljesítményét? Jövőre lehet az egyszeres válogatottságból egyszeres, kétszeres vagy többszörös?
– Nagyon bízom benne, hogy lehet. Úgy készülök minden nap, hogy ez így legyen, és rendszeres tagja lehessek a felnőtt válogatottnak, persze, hosszú még az út, hogy kezdőként is be tudjam magam verekedni, de az a célom.
– Egy pályafutás fontos mérföldköve ez. Kinek mondana köszönetet most?
– Elsősorban természetesen a szüleimnek, mert ők erőn felül teljesítettek, hogy belőlem jó labdarúgó legyen, rajtuk kívül pedig az edzőimnek köszönhetem, hogy eddig eljutottam.
