Marco Rossi szövetségi kapitányi kinevezését követően a magyar válogatott óriási fejlődésen ment keresztül, és ugyan akadtak hullámvölgyek is, egyértelműen elindult egy pozitív folyamat. 2023-ra már odáig jutott a válogatott, hogy az első kalapból sorsolták ki, és csoportelsőként kvalifikált az Európa-bajnokságra, vagyis 1986 után először jutott ki egyenes ágon egy nemzetközi tornára. Az egész naptári évben veretlen maradt a Rossi-csapat, ráadásul Szalai Attila és Kerkez Milos is topligába jutott a stabil teljesítményének köszönhetően.
Kétségtelen, hogy a változásban elévülhetetlen érdemei vannak a kapitánynak ugyanakkor van egy aspektus, amivel ritkán és keveset foglalkozunk, mégis kulcsfontosságú szerepe van az eredményességben: ez a honosítás.
Ezek persze olyan kérdések, amelyekre sosem kapunk választ, de rámutatnak arra, hogy jó munkát végzett a stáb, amikor feltérképezte a lehetőségeket. A felsorolt labdarúgók mindegyike fontos tagja lett a csapatnak:
- Orbán a védelem bástyája, ráadásul kimagasló fejjátékával a pontrúgásainknál is veszélyes, neki az édesapja magyar, de választhatta volna a lengyel vagy a német válogatottat is.
- Nego alighanem örökre belopta magát a drukkerek szívébe azzal, hogy 2020-ban kiegyenlített Izland ellen az Eb-pótselejtezőn, de 2023-ban is rendkívül fontos része volt jobb oldali szárnyvédőként a támadások segítésében. A beválogatása azután vált lehetségessé, hogy 2019-ben a FIFA enyhítette a szabályzatát, így a francia U20-as szereplése már nem akadályozta, hogy felnőttként a magyar csapatban játsszon, miután éveken át az NB I-ben futballozott.
- Styles esete a legkülönlegesebb, hiszen nagyszüleinek hála magyar és ukrán útlevéllel is rendelkezik, de egész életében Angliában futballozott.
Kerkez Milos neve is felmerülhet ebben a sorban, ám a vajdasági magyar védőt az ETO FC Győrnek köszönhetjük. Az NB II-es csapat szúrta ki magának a Rapid Wienben, ahonnan előbb megszerezte, majd folyamatosan játéklehetőséget is biztosított a 16 éves játékosnak. A többit ma már tudjuk, de ez nem a Magyar Labdarúgó Szövetség vagy Rossi érdeme, hogy így történt – az már annál inkább, hogy villámgyorsan bekerült a válogatottba, ahol azonnal éreztették vele, szükség van rá.
Fontos leszögezni, hogy Rossi nem kezdett el ész nélkül mindenkit behívogatni. Épp ellenkezőleg, nagyon tudatosan építette föl a csapatát. Orbánra egyértelműen nagy szükség volt, olyan játékintelligenciával és vezetői erényekkel van felvértezve, ami hiányzott a védelemből. Nego sebességet vitt a szélekbe, és a három védő mellé kell is egy ennyire aktívan támadó szárnyvédő. Kerkez egyébként a túloldalon ugyanígy jókor jött jó helyre. Styles pedig még Kerkez előtt merült föl baloldali szárnyvédőként és szűrőként is, utóbbira pedig egyre nagyobb szüksége volt a válogatottnak Nagy Ádám limitált játékpercei, Kalmár Zsolt, Schäfer András és Kleinheisler László sérülései miatt.
Mondhatnánk legyintve, hogy nem kell ehhez honosítani, ezt bármelyik NB I-es játékos is meg tudná csinálni, ám ez tévedés. Nem azért, mert képtelenek rá az NB I-es futballisták, hanem azért, mert ők nem ilyen minőségű játékkal oldanák meg a feladatot. Ezt Rossi is tudja, hiszen hétről hétre felbukkan valamelyik magyar bajnokin: figyel, elemez, gondolkodik. Decemberben konkrét példával is szolgált arról, milyen nehéz döntéseket kell néha meghoznia.
„Mondok egy példát: Bognár István. Sokszor megnéztem a játékost, mert nagyon tetszik, ahogy olvassa a játékot, nagyszerűen passzol, okos és technikailag valóban kifogástalan. Sajnos azonban
nem tud segíteni nekünk, mert a nemzetközi szintet tekintve lassabb a kelleténél, nincs meg benne az a fajta intenzitás, ami a válogatott futballban alapkövetelmény. És nem egyedi eset az övé, nagyon sok technikailag kifejezetten jó játékos van Magyarországon, akik közül sajnos kevesen ütik meg a kellő szintet a többi játékelemben
– mondta a MOL Csapatnak Marco Rossi decemberben.
Röviden összefoglalva tehát nem arról van szó, hogy ne lennének adott posztra játékosok, sokkal inkább az a kérdés, mennyire jelentenének erősítést a válogatottnak, kik azok, akikkel valóban fejlődne is a csapat, nem csak túlélne egy-egy meccset. Ehhez keresi az MLSZ a megfelelő futballistákat, az pedig egy ideje nem titok, hogy rendkívül aktívan teszi mindezt, hiszen 2023 szeptemberében egy közleményben is kiemelte a szövetség, milyen fontos ez a feladat.
„A cél az új Orbán Willik, Stlyes Callumok megtalálása a magyar válogatottak számára. A scouting-rendszer az olyan tehetségeket sem hagyja figyelmen kívül, akiknek egyetlen felmenőjük magyar, és külföldön élnek, futballoznak” – állt az MLSZ cikkében.
Kiegyenlítettük a versenyhátrányt
Egyesekben talán felmerülhet a gondolat, hogy mennyire összeegyeztethető mindez a fair play szellemiségével, hiszen így a magyar futball nem termeli ki a saját tehetségeit, hanem másoktól nyúlja le. Az igazság azonban az, hogy az MLSZ nem kezdett piszkos taktikázásba, sokkal inkább mostanra jutott el odáig, hogy felveszi a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. Mondhatni,
Anglia futballpályái tele vannak nigériai származású játékosokkal, a franciáknál a gyarmatosítói múlt miatt hemzsegnek az algériai, kameruni és szenegáli felmenőkkel rendelkező labdarúgók, Németországban pedig Mesut Özil és Ilkay Gündogan egy konzervatív világban egyaránt török válogatott lehetett volna. A német csapat egyébként is tökéletes példája az internacionalizálódásnak, hiszen egy évtizeddel ezelőtt így nézett ki a Nationalelf csatárainak névsora: Miroslav Klose, Kevin Kurányi, Lucas Podolski, Cacau.
De ne ragadjunk le a kettős állampolgársággal született játékosoknál. Vegyük például azt a Jorginhót, aki Brazíliában született és élt, de 15 éves korában Olaszországba költöztek a szüleivel. Senki sem szólta meg érte, hogy a brazil válogatott helyett az olaszok mezében játszott 50 mérkőzést, nem mellesleg Európa-bajnokságot is nyert az együttessel. Említhetjük az orosz válogatott Mário Fernandest is, aki a CSZKA Moszkva játékosaként töltött el több mint öt évet az orosz fővárosban, és kulcsfontosságú játékos volt Sztanyiszlav Csercseszov csapatában a 2018-as világbajnokságon.
Lengyelországban az anyai ági felmenői miatt Matty Cash kapott útlevelet, de egy szót se beszélt a nyelvből, amikor először behívták 2021-ben. Az egész életét Angliában töltő Ben Brereton édesapja miatt volt jogosult a chilei válogatottságra, de csak behívása után kezdett spanyolul tanulni. Mateo Retegui egész életében Argentínában játszott, megfordult a River Plate és a Boca Juniors akadémiáján is, végül mégis első hívószóra bevállalta, hogy az olasz válogatott csatára legyen. Három hónappal később már a Genoa játékosa lett, de előtte gyakorlatilag ismeretlenül csöppent bele az olasz futballba.
Lehetne még sorolni a példákat, a lényeg mégis az: tetszik vagy sem a szurkolóknak, ha egy válogatott valóban versenyképes akar lenni, muszáj lépést tartania a többiekkel. Ha az MLSZ ragaszkodna a korábbi felfogásához, nem valószínű, hogy összejött volna az Eb-selejtezős csoportelsőség vagy a bravúros szereplés a Nemzetek Ligájában. Mivel a világ ebbe az irányba halad, a legtermészetesebb, hogy a magyar csapat is alkalmazkodik mindehhez.
A további jelöltek pedig már ott dörömbölnek az ajtón, ezt 2022-ben közölte már Németh Antal, az utánpótlás-válogatottak szakmai vezetője. Az édesanyja révén magyar állampolgár Michael Okeke a Manchester City akadémiájának egyik értéke, és előre leszögezte, hogy magyar válogatott szeretne lenni.
🇭🇺🏴| Manchester City Youth Academy Unveils 𝗣𝗿𝗼𝗺𝗶𝘀𝗶𝗻𝗴 Hungarian Box-to-Box Midfielder!
—>✨𝐌𝐢𝐜𝐡𝐚𝐞𝐥 𝐎𝐤𝐞𝐤𝐞✨
(ANALYSIS)🧵🧶 pic.twitter.com/4pnGeaG3Vq
— Emirhan (@EKscouting) January 5, 2024
Az Eintracht Frankfurtban két magyar származású tehetség, Fenyő Noah és Harangi Aiden is prioritást élvez, de az sem lenne meglepő, ha a Barcelonában nagy megbecsülésnek örvendő Yaakobishvili Áron, vagy a Girona első csapatában kupameccsen és bajnokin is bemutatkozó testvére, Yaakobishvili Antalért a spanyol szövetséggel is meg kéne még vívnia az MLSZ-nek. Németh Hunor Dániában született és nőtt fel, így a skandinávok is pályázhatnának rá, de hasonló a helyzet az Inter Miami tehetségével, Pintér Dániellel is. Marius Corbu, a Puskás Akadémia támadója is állítólag Rossi célkeresztjében van, csak épp a románok nem szeretnék, ha kicsúszna a kezük közül.
Hogy a magyar válogatott és a szövetségi kapitánya milyen vonzerőt is jelent, arra a legutóbbi példát Dárdai Márton szolgáltatta: a Hertha BSC német utánpótlás-válogatott védője hosszas gondolkodás után végül elfogadta Marco Rossi meghívását, és jelezte, hogy a jövőben a magyar nemzeti csapatot kívánja erősíteni.
Jelöltek és érdekes lehetőségek egyébként továbbra is bőven akadnak, de attól sem kell félni, hogy Marco Rossi ne válogatná ki megfelelően, kikre van valójában szükség, ezt bizonyította az is, ahogyan a végül svéd behívót elfogadó Sebastian Nánási kapcsán nyilatkozott:
A múltban volt pár játékos, akinek volt opciója arra, hogy a magyar válogatottat válassza, amit ezek a labdarúgók a saját maguk reklámozására fordítottak. Méghozzá azért, hogy meghívót kapjanak attól az országtól, amelyben futballoznak. De velünk nem lehet viccelődni. A magyar válogatottal nem lehet viccelődni.
