Szoboszlai Dominik mesélte, hogy gyerekkorában édesapjával rengeteget foglalkoztak a technikai képzéssel, mert úgy voltak vele, ez a prioritás, a többit majd ráér később megtanulni. Te az egész pályafutásodat Dániában töltötted eddig, a dánoknál hogy nézett ki a képzés kiskorban?
Németh Hunor: Mondhatom, hogy U12-ig csak a technikára mentünk rá: nagyon sok volt az egy-egy, a kettő-kettő és a három-három elleni játék kis területen. Sok csel, sok labdaérintés, ez volt az egyik elsődleges szempont, persze ugyanilyen fontos volt a passzjáték fejlesztése is, és gyakran játszottunk kiskapura. Jártunk is olyan tornákra, ahol a meccseket kiskapura játszották.
Tamás, azt mondtad az egyik interjúban, hogy „brutális mennyiségű szülői munkát tettünk bele, hogy segíteni tudjunk a futballpályafutása alakulásában.” Ezt úgy kell elképzelni, hogy Hunor edzett a klubjában, majd utána erre rádolgoztatok kettesben?
Németh Tamás: Igen, rengeteg különmunkát végzett velem. 24–25 labdával, bójákkal, egyéb kiegészítőkkel kimentünk a pályára, és naponta másfél–két órát edzett velem Hunor pluszban.
5 éves korában kezdtük, és ez így ment 13 éves koráig, hétfőtől vasárnapig szünnap nélkül. Ha a Köbenhavnnál dupla edzés volt, akkor kihagytuk, de ha csak egy edzést tartottak, vagy szünnap volt, akkor mentünk és csináltuk. Úgyhogy neki 5 éves kora óta effektív pihenőnapja nem volt.
Mennyire számított egyedinek, hogy ti ennyi pluszmunkát beleraktatok?
Németh Tamás: Teljesen unikális volt. Egyéni képzésre sokan hordták a gyereküket, mert Dániában rájöttek, hogy ez milyen fontos, és létrehoztak színvonalas műhelyeket, de véleményem szerint meg kellett volna húzni egy határt. Azt tapasztaltam, hogy ezekben a műhelyekben olyan szinten a cselezésre fókuszáltak, hogy jó néhány nagy tehetségből azért nem lett komoly futballista, mert a pályán teljesen átbillent a játékuk abba az irányba, hogy minél jobban kidomborítsák a saját képességeiket. Amikor Hunorral edzettünk, mindig próbáltam meccshelyzeteket szimulálni, ne kérdezd meg, hogy sikerült, de valahogy mégis működött. Sokat magyaráztam neki, ő pedig nyitott volt mindenre, és soha nem kellett noszogatni, hogy na, most menjünk edzeni. Az is egyedi volt, hogy korábban, amikor Hunor 6–8 éves volt, azért laktunk egy helyen, mert az ottani lakóparknak része volt egy felnőttképzési iskola, amelyhez tartozott egy tornaterem, és az ott lakók ezt használhatták az iskolaidőn kívül. Na, mi ott rengeteget voltunk esténként és hétvégén. Amúgy is azt gondolom, hogy a teremfoci fantasztikus kiegészítés 6–10 éves korban.
Kevésbé éli meg fárasztónak, tehernek egy szülő, ha látja, hogy a gyereke sokat profitál belőle?
Németh Tamás: Az azért nem igaz, hogy ez nem volt fárasztó. Sokszor munkából hazaérve mentem el edzeni Hunorral, de, ha arra volt lehetőség, akkor meló vagy iskola előtt ejtettük meg az edzést. Nagyon is fárasztó volt, de közben állandóan energiával töltött el bennünket az, hogy együtt lehetünk a pályán, és minden külső tényezőt elfelejtettünk. Szuper jó volt! Persze néha össze is vesztünk, de enélkül ez nem megy.
Hunor, te hogy látod, amit édesapáddal raktatok bele pluszban, az mennyit számított a fejlődésed szempontjából?
Németh Hunor: A technikám, a passzkészségem, a rúgótechnikám is rengeteget fejlődött a különedzések révén. Azt, hogy jobban lövök és passzolok, mint egyes csapat-, illetve kortársaim, azt ezeknek az edzéseknek köszönhetem.
Németh Tamás: Én ezt azzal egészíteném ki, hogy azért nagyon fontos az, amivel Hunor rendelkezik, mert ha arra kellene figyelnie, miképp vegyen át egy labdát, vagy hogyan passzoljon, akkor az a legfontosabb dologtól venné el a figyelmét, attól, hogyan orientálja magát. Már a labdaérintés előtt tudnia kell, hogy mi lesz a következő lépés, és neki ezen nem kell agyalnia, mert a teste szinte automatizmusként elvégzi a szükséges feladatot az adott játékszituációban.
Itthon visszatérő kritika volt az utánpótlásedzőkkel szemben, hogy túlzottan eredménycentrikusak. Dániában is előfordul, hogy az U13-as edző az egy fejjel nagyobb, akcelerált csatárát csapágyasra játszatja, hogy elmondhassa, bucira verték vele az ellenfeleket?
Németh Hunor: Dánián belül is vannak olyan klubok, amelyek minden tornát meg akarnak nyerni. A Köbenhavn U13-ig egyáltalán nem tartja ezt fontosnak, ha a gyerekek részt vesznek egy nemzetközi viadalon, akkor mindenki ugyanannyi játékidőt kap, hogy fejlődni tudjon a külföldi ellenfelekkel szemben. Ha nyernek, örülnek, de ha csak egy 7–8. hely jön össze, nem nagyon érdekli őket.
A dán focinak mi a leginkább felismerhető stílusjegye szerinted?
Németh Hunor: Ez egy ötvözete a német és a holland stílusnak, vagyis magas a tempó, intenzív a letámadás, és mellé nagyon technikás a játék.
Ha már a hollandokat említetted, az Ajaxnál mindenki szentírásként kezeli a 4-3-3-at, és minden korosztályban ilyen felállásban játszatják a csapatokat. A Köbenhavnnál van egy egységes stílus, amit oktatnak, vagy ez abszolút edző- és ellenfélfüggő?
Németh Hunor: Van egy alapstílus, de az folyamatosan fejlődik, változik. U14-ben 4-4-2-ben játszottunk, ahol a középpálya rombuszalakzatban állt fel, most a 4-3-3-at preferáljuk – éppúgy, mint a felnőttcsapat.
A Bayern elleni, 2-1-re elveszített ifjúsági BL-meccsen a Sofascore-nál te kaptad a legjobb osztályzatot, 7,5-est, de a legtöbben idehaza szerintem a Galatasaray elleni, 5-1-re megnyert idegenbeli ifi BL-meccsen figyeltek fel rád, ezen a találkozón debütáltál 16 évesen az U19-es csapatok számára kiírt sorozatban. Akkor azt nyilatkoztad, hogy hiába van a csoportban a Bayern München és a Manchester United, tovább kell jutnotok, sőt, mindenki ellen dominálni kell a meccseken. Ezt a magyar fül számára szokatlan és meglepő önbizalmat a klubnál szívtad magadba?
Németh Hunor: Igen, egészen kiskorunk óta külföldi tornákra jártunk, és azt tapasztaltuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt a legjobbakkal Európában is. Az U19 már tavaly is majdnem továbbjutott a BL-ben, de akkor végül egy ponttal lemaradt a második helyről, most viszont sikerült a saját magunk elé kitűzött elvárást teljesíteni, és csoportelsőként mentünk tovább.
A kézilabda-világversenyeken szembetűnő, hogy mennyire más a magyar és a skandináv mentalitás. Ha egy magyar játékos ront, leszegett fejjel fut vissza, míg a norvég vagy a dán kézis egy-egy kihagyott helyzet után is tud mosolyogni. Honnan ered ez a fajta mentalitás, ami nagyon más a miénktől?
Németh Hunor: A dánok nagyon nyugodt emberek, és pontosan tisztában vannak azzal, hogy miben jók.
Ha te tudod magadról, hogy jó vagy, akkor tele vagy önbizalommal, és kifelé is ezt sugárzod. Ez nemcsak rám meg a csapattársaimra jellemző, hanem mindenkire a klubnál, és általában is igaz az itteni emberekre. Tudjuk magunkról, hogy Skandinávia legnagyobb klubjánál játszunk, és azt is, hogy nagyon jók vagyunk, szóval miért ne lenne önbizalmunk?
Németh Tamás: Szeretném Hunor mondatait kiegészíteni egy érdekes ténnyel: a dán társadalom az elismerés kultúrájára van felépítve. Az a szakember, aki megalkotta a Köbenhavn utánpótlás-akadémiáját, Csíkszentmihályi Mihály pszichológus flow-élmény elméletét használta fel. Az a lényeg, hogy nagyon nagy konkurenciát kell teremteni, és ezáltal minőségi oktatást biztosítani, ahol azért van presszió is, és ezt az egészet belehelyezni a flow-élménybe, mert az ember ott tud a legjobban fejlődni. Ez a modell brutálisan jól fel lett építve, 7–8 éves kortól 14 éves korig erre fókuszálnak, és úgy adják tovább a játékosokat az idősebb korosztályokba.
Ha már átvetted a szót Tamás: a magyar közeg után mennyire volt nehéz átállni a teljesen másfajta dán mentalitásra?
Németh Tamás: Nagyon nehéz volt. Otthon a poroszos oktatási rendszerben hozzászoktam ahhoz, hogy folyamatosan rámutatnak arra, hogy mi az, ami rossz, vagy amin javítani kell. Dániában ezzel szemben egyáltalán nem dörgölik az orrod alá azt, amiben nem vagy jó, ellenben mindig kiemelik, hogy mi az, ami nagyon jó, vagy amiben másokhoz képest extrának számítasz. Itt azt vallják, ha a labdarúgás legfontosabb alapértékeiből (technika, fizikum, játékértés, mentalitás stb.) két-három területen kimagasló teljesítményre vagy képes, akkor már komoly eredményeket érhetsz el.
Megleptél. Azt hittem, rávágod majd, hogy mennyire könnyű volt alkalmazkodni a pozitív légkörhöz.
Németh Tamás: Inkább úgy mondom, hogy fura volt. 28 voltam, amikor kikerültem, és csak néztem, hogy jé, így is lehet? De nagyon pozitív változás volt, persze.
Akárcsak Szoboszlai Dominiknak, Hunornak is Esterházy Mátyás a menedzsere. Hogy történt a kapcsolatfelvétel: egyszer csak csörgött az ügynök, hogy lát fantáziát Hunorban, és szívesen képviselné?
Németh Tamás: Igen, nagyjából így volt. Picit döcögősen indult a történet, mert még a Covid-időszak előtt vettük fel egymással a kapcsolatot egy közös ismerős révén. Matyi jelezte, hogy nagyon tetszik neki Hunor játéka, és el tudná képzelni a közös munkát, viszont a koronavírus-járvány miatt nem igazán tudott utazni. Végül idén év elején találkoztunk Telkiben, megittunk egy kávét, beszélgettünk egy jót, és mindkettőnk érezte, hogy ez működhet.
Esterházy Mátyás a rúgótechnikádat emelte ki, hogy az egyértelműen kiemelkedő, szerinted mi az, amiben még előrébb tartasz, mint egy átlag 16 éves a dán mezőnyben?
Németh Hunor: A játékértés is az erősségemnek mondható, mert általában előre látom, hogy mi fog következni, és nagyon gyorsan, valamint jól tudom orientálni magam a pályán. És a döntéshozatali képességem is jó, általában felismerem, hogy az adott szituációban, melyik a jó döntés, érzem, hogy mikor kell rálépni a labdára, és kicsit lassítani a játékot, vagy mikor lehet egy ütempasszal bejátszani a labdát az ellenfél mögé.
A Köbenhavnt Skandinávia legnagyobb klubjának tituláltad. Feltételezem, az U19-es bajnokságban mindenki nagyon felszívja magát ellenetek, de melyik a jellemzőbb, hogy az ellenfelek beállnak védekezni, és várnak a kontrákra, vagy inkább felvállaljak a nyílt sisakos játékot?
Németh Hunor: Nincs általános recept, ez mindig az adott csapattól függ. Vannak persze, akik a kontrákra rendezkednek be, és olyanok is, akik emberfogással próbálnak minket levédekezni.
Azt mindig lehet érezni, hogy aki nem szimpatizál a Köbenhavnnal vagy egyenesen utálja, az az év meccsének tekinti, amikor ellenünk lép pályára. De ez nekünk csak még nagyobb motivációt ad, és így lehet a leginkább fejlődni, ha mindenki a legjobbját nyújtja ellenünk.
Azt megtanultuk, hogy egyetlen kiscsapat ellen sem lehet hátradőlni, mert mindent bele fognak adni, és, ha esetleg nyerni tudnak ellenünk, akkor majd elmondhatják, ez a szezon már jól sikerült nekik, mert a favoritot elkapták.
Szoktál hatost és nyolcast is játszani. Ha hazatérsz az U17-es válogatottba, ott más a feladatod, mint a klubodban?
Németh Hunor: Nehéz összehasonlítani, mert a válogatottban általában csak pár nap van az összecsiszolódásra, maga a poszt az ugyanaz, mindkét helyen általában nyolcast játszom, de a klubban kicsit összetettebb a szerepem.
Hogy kell elképzelni egy meccsnapot az ifi BL-ben, mennyire van nagy felhajtás? Ilyenkor valamelyik edzőpályán játsszátok a hazai meccset?
Németh Hunor: Volt egy állandó meccshelyszín, de azt jelenleg felújítják, így egy kisebb helyi klub ministadionját béreltük ki a BL-mérkőzésekre – ezt csinálta egyébként a United is, amely a Leigh Leopards nevű profi rögbicsapat pályáján játszik. Sok néző szokott kilátogatni ezekre a meccsekre, és nagyon jó érzés volt, hogy Münchenben is pár száz Köbenhavn-szurkoló kijött minket megnézni a nagyok meccse előtt. Talán nem is tudják, hogy ez mennyit jelent nekünk, milyen sok pluszt ad, és ilyenkor minket is motivál, hogy megadjuk nekik az élményt, hogy jó focit lássanak.
A Galatasaray elleni 6-0-s győzelmével Németh Hunor megszerezte első gólját az ifi BL-ben:
— For live streams @GoalSpotHD (@CorettaS40602) December 12, 2023
Egy korábbi nyilatkozatodban elárultad, hogy a klubnál milyen fontosnak tartják a tanulást, ami nagyon pozitív dolog a szememben. Amikor az ember BL-meccsről tér haza Münchenből vagy épp Angliából, és tele van a feje az élményekkel, akkor ugyanúgy le tud ülni megcsinálni mondjuk a matekleckét?
Németh Hunor: A BL-meccsek előtt nem a tanulás jelenti a prioritást, de mindig kerítek rá időt a héten. Az idősebbek között játszom, viszont az U17-esekkel kellene iskolába járnom, és elég sokat hiányzom, mivel nekik máskor vannak az óráik is, meg az edzéseik is. Nem feszülök meg, hogy na, most le kell ülnöm tanulni, általában a vasárnap estéket szoktam rászánni, ha megjön a kedv, akkor másfél órát foglalkozom a tanulnivalóval, és koncentráltan megcsinálom, amit kell.
Németh Tamás: Mi is fontosnak tartjuk a tanulást, de egy dologra ráébredtünk: ilyen szinten sportolni igazán most tud, tanulni viszont később is lesz lehetősége. A kötelezőt megcsinálja, de nem támasztunk vele szemben extrém elvárást. Azt látni kell, nála ez nem úgy néz ki, hogy elmegy az edzésre, és két óra múlva már haza is ér.
Egy napját úgy kell elképzelni, hogy van egy másfél órás edzése, utána különféle mítingek, kondizás, közös étkezés, szóval alsóhangon hat óra elmegy ezekkel, és ehhez jön még az iskola.
A müncheni túra három napját vette el, ha a válogatottnál van, az akár egy hétig is eltart, ha idegenbe utaznak a bajnokságban, olyankor kora reggel indulnak, és késő este érnek haza, úgyhogy ez egy teljes munkaidős állás.
Már óvodásként is óriási győzni akarás dolgozott benned, és ezzel akkoriban elmondásod alapján akaratlanul is megbántottál más gyerekeket. Azóta jó pár év eltelt, változott, szelídült benned valamelyest ez a mindent felülíró győzni akarás? Vagy csak annyi változott, hogy már olyanok vannak melletted, akik nem veszik zokon, ha csúnyán nézel, mikor jó helyzetben voltál, és mégsem kaptad a labdát?
Németh Hunor: Nagyon jól megfogalmaztad, most olyan társakkal vagyok körülvéve, akik ugyanannyira akarnak nyerni, mint én. Előfordul, hogy az ember indulatosabban szól oda a másiknak egy-egy szituációban, de azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy ami a pályán történt, az ott is marad. Köztünk a pályán kívül is nagy a rivalizálás, és ha tengózunk vagy kártyázunk, akkor is ugyanez a győzni akarás hajt mindenkit, de szerintem ez pozitív, mert ez visz minket előre.
Amikor felkerültél az U19-be, nem volt olyan, hogy néhányan méregettek, hogy na, majd a kicsinek megmutatjuk, és egy-egy labdáért vívott párharcban keményebben léptek oda?
Németh Hunor: Ismerjük ám egymást pár éve, épp ezért mindenki tudja a másikról, hogy milyen játékos.
Nem jellemző egymás kóstolgatása, mindenki magára fókuszál, és jól akar játszani, jól akar teljesíteni, senkiben nincs olyan szándék, hogy a másikat megleckéztesse.
Minden mondatodból az jön le, hogy imádsz futballozni, és hatalmas szerelem ez számodra. Mennyi a legtöbb idő, amit kibírsz foci nélkül?
Németh Hunor: A nyári szünetekben igyekszem visszavenni a fociból, olyankor is elmegyek a barátokkal 3 a 3 ellen játszani vagy tengózni, de próbálom kibírni, hogy ne eddzek. Ilyenkor más sportok is előtérbe kerülnek, mint a tenisz és a kosárlabda, úgyhogy a labdának mindig ott kell lennie a közelben.
Szoboszlai mondta, hogy dolgozik azon, hogy ne vigye haza a munkát, és próbál tudatosan figyelni arra, hogy ne nézzen annyi meccset. Te hogy állsz ezzel?
Németh Hunor: Igazat adok Dominiknek, ez nálam is változott, és már nem akarok minden meccset megnézni. A kedvenc csapataim meccseit azért figyelem, és megnézem Szoboszlait, illetve azokat a magyar játékosokat is, akiket követek, de most már előfordul olyan, hogy inkább egy sorozatra szavazok egy izgalmasnak ígérkező mérkőzéssel szemben. Nem kell, hogy egyfolytában a fociról szóljon minden, néha kell egy kis szünet. Azért figyelem Gulácsit és Willi Orbánt a Lipcsében, Sallait a Freiburgban, Schäfert az Union Berlinben, de nemcsak a magyarokat követem, hanem azokat a dán játékosokat is, akik a Köbenhavnnál nevelkedtek, és végigjárták ugyanazokat a lépcsőfokokat, amelyeken most én lépkedek. Ilyen a Manchester Unitedben szereplő Rasmus Höjlund vagy a Wolfsburgban játszó Jonas Wind.
Mennyire vagy lelkizős típus? Ha rosszul ment a játék, vagy kikaptatok egy fontos meccsen, emészted magad, vagy gyorsan túl tudsz lépni?
Németh Hunor: Szoktam rágódni egy darabig, általában ilyenkor megnézem még egyszer a meccset, és ki tudom elemezni azokat a szituációkat, amikor valamit elrontottam. Utána azért már jobb a kedvem, másnap pedig új nap kezdődik, és olyankor nem nagyon foglalkozom már a történtekkel, megy az élet tovább.
Számomra úgy tűnik, hogy eddig nagyon jól veszed a lépcsőfokokat. Ért már nagyobb kudarc vagy pofon a pályafutásod során?
Németh Hunor: Nem igazán, szerintem nagyon jól haladok.
A Köbenhavné a legjobb akadémia Dániában? Ha igen, mivel ad ez többet a fiataloknak, mint a többi akadémia?
Németh Hunor: Dánián belül van még néhány topakadémia, például a Nordsjaellandé, a Bröndbyé vagy a Midtjyllandé, de kimagaslóan a Köbenhavné a legjobb. Ennél a klubnál az U15-től kezdve minden csapatnál ugyanaz az elvárás, meg kell nyerni minden meccset, a bajnokságot, a kupát vagy akár az ifi BL-t. Ez az, ami minket előre visz, és ahogy az előbb is mondtam, az is feltüzel minket, hogy mindenki a Köbenhavnt akarja megverni. Itt az edzések is nagyon magas szintűek, és minőségi játékosokkal harcolsz a kezdőcsapatba kerülésért.
Ez a kedvenc klubom a világon.
A Köbenhavn felnőttcsapatának házi gólkirálya jelenleg a 18 éves Roony Bardghji, aki hétszer volt eredményes a bajnokságban, és a BL-ben is szerzett már gólt, ő döntötte el a Manchester United elleni, 4-3-ra megnyert meccset. A magyar focihoz szokott embernek ilyenkor egyből az villan be, milyen érdekes, hogy ott olyan a képzés és olyan az edzők mentalitása, hogy valakit már 16 évesen bedobnak a mélyvízbe, hogy aztán két évvel később már húzóembernek számítson a csapatban.
Németh Tamás: Ebben a témában én azt emelném ki, hogy Magyarországon az akadémiai képzés 14 éves kortól kezdődik, de ez már késő. Az idegrendszer 12 éves korra kifejlődik, 14 évesen már kész minifocistáknak kellene lenniük a srácoknak, akik mindent megtanultak, és következő lépcsőfokként jöhet a taktikai, valamint a fizikai érés. Hunor érettségét látva egy-másfél év múlva jöhet el számára a lehetőség, hogy bekerüljön az első csapatba, és mivel egy BL-résztvevő csapatról beszélünk, ahol komoly konkurencia van, az is benne van, hogy nem jön össze neki. Mindenesetre komoly motivációt ad számára, hogy fantasztikus közönsége van a klubnak, és hidegrázós hangulatban játssza a hazai meccseit a Köbenhavn. Ha már szóba került az imént, hogy miért olyan jó a Köbenhavn akadémiája, hadd említsem meg, hogy
13 éve kezdtek az akadémiába fektetni, és nem az infrastruktúrára helyezték a hangsúlyt, hanem a tudásra. Az volt a cél, hogy kiépítsenek egy olyan szakmai stábot, amely a gyerekeknek 8 éves kortól a legjobb környezetet tudja biztosítani ahhoz, hogy meglegyen a flow-élmény.
13 éve ugyanaz a szakmai igazgató, vagyis megkapta a szükséges időt a munkához, a klub pedig kineveli a saját edzőit: a felnőttcsapatot irányító, 35 éves Jacob Neestrup dolgozott az U17-eseknél, az U19-eseknél, majd volt másodedző is, mielőtt kinevezték vezetőedzőnek. De Hunorék edzője is végigjárta a ranglétrát, tökéletesen ismeri a Köbenhavn-DNS-t, és biztos vagyok benne, hogy megállná a helyét az első csapatnál, ha a más csapatokkal hírbe hozott Neestrupnak ő lenne az utódja. A Köbenhavnnak egy fontos problémára kell megoldást találnia: a klubnál rengeteg a toptehetség, viszont az látszik, hogy nem jut mindegyiküknek hely. Hollandiában és Belgiumban több egyesületnél is működik második csapat, itt viszont U19 után már csak a felnőttbe tudnak továbblépni a fiatalok, és, ha valaki nem tudja beverekedni magát oda, akkor egy út marad számára: mennie kell máshova, ahol boldogulni tud.
Idén nyáron tagja voltál az U17-es válogatottnak, amely a hazai rendezésű Eb-t egy Wales elleni győzelemmel kezdte, majd jött egy nyolcgólos őrület a lengyelek ellen, aztán szintén egy sokgólos meccs az írek ellen, és mindkettő vereséggel zárult, így nem lett meg a továbbjutás. Miben voltak jobbak az írek, valamint a végül bronzérmet szerző lengyelek nálatok?
Németh Hunor: A lengyelek nagyon képzettek voltak, minden poszton minőségi játékosokat vonultattak fel, és megérdemelten végeztek a harmadik helyen. Az írek elleni találkozóval szerintem mindannyian úgy vagyunk, hogy bárcsak újra lejátszhatnánk! Őket egyáltalán nem tenném magasabb polcra, sokat nem tudok érdemben mondani arról a meccsről, egyszerűen rosszul alakult számunkra. Ami azért is volt csalódás, mert a torna előtt azt gondoltuk, illetve azt is vártuk el magunktól, hogy továbbjussunk a csoportból.
Tamás, szülőként milyen azt megélni, ha a gyerek ennyire fanatikus?
Németh Tamás: Nehézséget egyáltalán nem okoz, nálunk az egész család ilyen, és minden a foci körül forog Hunor 5 éves kora óta. Azt szoktam mondani, hogy ennek egy áldozata van, a kishúga, aki kevésbé örül annak, hogy télen-nyáron ott kell lenni a pálya mellett, de igyekszünk a maximális figyelmet megadni neki is. Ő szokta a legjobban unni, hogy még az asztalnál is a foci a téma, bár Hunor tényleg változott ezen a téren, ahogy ő is mondta, úgyhogy mi is próbálunk erre odafigyelni ezentúl.
Nagyon kicsi voltál, amikor Dániába költöztetek. Mit érzel, amikor Magyarországon jársz?
Németh Hunor: A családhoz szoktunk hazajárni, illetve a válogatott miatt. Az itthon élő családtagokat kevesebbet látjuk, úgyhogy mindig nagy öröm találkozni velük. Imádom Magyarországot, szeretek itt lenni.
Mi a következő lépcsőfok, amit kitűztél magad elé, és hogy szeretnéd megmászni?
Németh Hunor: Szeretnék nagyon dominálni az U19-es bajnokságban, az ifi BL-ben, illetve a csapaton belül.
A BL-ben az a cél, hogy minél tovább jussunk, a bajnokságot pedig meg akarjuk nyerni.
Tegyük fel, hogy van egy utánpótláskorú magyar focista, akit több klub is kinézett magának, köztük a Köbenhavn is. Mivel győznétek meg őt vagy a szüleit, hogy a dán csapatot válasszák?
Németh Hunor: Hú, ez nehéz kérdés.
Németh Tamás: Azt tanácsolnám neki, hogy jöjjön ide, tegye próbára magát, és tartson ki. És azt is elmondanám neki, hogy nem annyira könnyű belecsöppenni ebbe a közegbe, a dán nyelv például brutálisan nehéz. Mi mindannyian dán állampolgárok vagyunk, jól beszéljük a nyelvet, de soha nem fogjuk tökéletesen. Ha jól tudom, otthon az a szabályozás, hogy egy játékos csak 16 éves kora után kerülhet ki külföldre, és emiatt lehet, hogy komoly hátrányban lenne, mivel itt már 8 éves kortól igazán minőségi képzés van. A csapatok folyamatosan járnak nagyon színvonalas külföldi tornákra, és a játékosok olyan alapokat kapnak, ami miatt mindenkinek csak ajánlani tudom a klubot. A Köbenhavnnál működik egy komoly játékos-megfigyelői hálózat, ez alapján döntik el, ki az, akibe érdemes fektetni, de ez még nem garancia arra, hogy az illető be is válik majd, és stabil tagja tud lenni akár a korosztályos, akár a felnőttcsapatnak.
