Nemzetközi foci

Akiket nem csodálhatunk többé a futballpályán – a 2023-ban visszavonulók álomcsapata

24.hu
24.hu
A futballvilág több nagy egyénisége is úgy döntött 2023-ban, hogy befejezi a pályafutását. Van közöttük kapus, aki látszólag még a gólt is védte, kétdiplomás védő, aki simán lerántotta az ellenfelet, ha a győzelemről volt szó, golfőrült walesi, hamburgerimádó belga, magát Istennek tituláló svéd és két spanyol varázsló is. Felidéztünk néhány emlékezetes pillanatot tőlük, és megpróbáltuk összefoglalni, mivel tűntek ki a pályán.

Gianluigi Buffon

Életkor: 45
Klubjai: Parma, Juventus, PSG
Válogatottság: 176 meccs/0 gól
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2006), olasz bajnok (2002, 2003, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2020), francia bajnok (2019), UEFA Kupa-győztes (1999), Olasz Kupa-győztes (1999, 2015, 2016, 2017, 2018, 2021)

Egyre szűkül azoknak a focistáknak a köre, akiket mindenki kedvel és elismer, de Buffon ebbe a kasztba tartozik.

„Képtelenség gyenge pontot találni a játékában” – mondta róla Iker Casillas, a Juventus-drukkerek pedig nyomban hozzátehetik, hogy még a gólt is védte, emlékezzünk csak a Milan-szurkolók által mai napig emlegetett Muntari-fejesre, amelyet jócskán a gólvonal mögül húzott ki a kapus, mégsem változott a rangadó állása.

Elképesztő szenvedély munkálkodott benne, és úgy tudta ünnepelni egy-egy hitetlenkedő szemdörzsölést kiváltó bravúrját, mint a csatárok a góljaikat, miközben sportemberi nagyságát mutatja, hogy az ellenfelek felé egy öleléssel, egy nagy mosollyal vagy csak a hüvelykujját felemelve mindig jelezte, hogy maximálisan tiszteli és elismeri őket.

Igazi nagy kiakadásból csak egyre emlékszünk tőle, arra, amikor leüvöltötte Michael Oliver bíró fejét a Real Madridnak megítélt büntető miatt a 2018-as BL-negyeddöntő visszavágóján, de meg tudjuk érteni ezt az idegállapotot („Ennek az embernek szemeteskuka van a szíve helyén”– mondta feldúltan a meccs után Buffon, később persze bocsánatot kért), amikor a csapatod a hazai 0-3 után epikus feltámadást produkálva hárommal vezet a Bernabéuban – hogy aztán a 11-es miatt végül kizúgjon.

A BL-lel amúgy sem volt szerencséje Buffonnak, háromszor döntőzött (2003, 2015, 2017), de mindegyiket elvesztette, ez az egyetlen komoly trófea, amely hiányzik a vb-arannyal és bajnoki címekkel kikövezett pályafutásából.

Láttuk sírni a 2003-as BL-finálé után, valamint akkor, amikor az olasz válogatott a svédek elleni pótselejtezőt elveszítve lemaradt a 2018-as vébéről, de nem erre a Buffonra fogunk emlékezni, hanem arra, aki becsukott szemmel üvöltötte az olasz himnuszt a meccsek előtt, aki a másodosztályban is hűséges maradt a Juventushoz (pedig aláírt előszerződése volt a Milannal, de amikor jött a calciopoli, és a Juvét kizárták, úgy döntött, a Serie B-be is követi a klubot), és aki jobb napjain (pályafutása 98 százalékában) legyőzhetetlennek tűnt a kapuban.

Joaquín

Életkor: 42
Klubjai: Betis, Valencia, Málaga, Fiorentina
Válogatottság: 51/4
Legnagyobb sikerei: Király Kupa-győztes (2005, 2008, 2022)

Hogy tud valaki majdnem 42 évesen is a spanyol élvonalban futballozni? A Betis-legenda Joaquín saját bevallása szerint azért bírta ilyen sokáig a profi futball darálójában, mert még hatévesen is szoptatta az édesanyja. Ha így is volt, abban, hogy ilyen hosszúra nyúlt Joaquín pályafutása, sokkal nagyobb szerepe volt annak, hogy genetikailag a sportra termett, tökéletes izomzattal rendelkezett, és bár fiatalon égette a gyertyát, egyetlen bulit sem hagyott ki, még időben kapcsolt, hogy ennek nem lesz jó vége.

Bár játszott a Valenciában, a Málagában és a Fiorentinában is, a neve összeforrt a Betisszel, korábbi csapattársa, Sergio Canales úgy fogalmazott:

Joaquínnak akkora a jelentősége a klub életében, hogy bekerülhetne akár a csapat címerébe.

Pedig hívta a Manchester United és a Chelsea is, a spanyol sajtó többször is Real-mezbe öltöztette, de számára nem létezett olyan fizetés, amely felért volna azzal a boldogsággal, amit a Betis játékosaként érzett.

A valenciai kalandról elismerte, hogy jobban is sikerülhetett volna, ám a Málagánál és a Fiorentinánál is komoly nyomot hagyott: a kis híján BL-elődöntőbe jutó andalúz csapatnál a pályán és az öltözőben is vezérnek számított, a firenzeieknél pedig megvillantotta sokololdalúságát, játszott szárnyvédőt is időnként (ezért is került nálunk a védelembe), de bevetették a csatár mögötti poszton is, ha úgy hozta a helyzet, és ott is hasznosnak bizonyult.

A bohémság, a viccek is mindig hozzátartoztak Joaquínhoz (valószínűleg ő az egyetlen focista, akiről két Király Kupa-győzelem után is készült meztelen kép a trófeával), de a társaknak nemcsak ezt az oldalát mutatta meg, hanem azt is, hogy milyen, amikor igazán odateszi magát.

„Ő a példa arra, hogy lehetsz úgy is elhivatott profi, hogy közben minden pillanatban látszik rajtad, hogy élvezed, amit csinálsz” – adott igazán találó jellemzést Joaquínról Borja Iglesias, a Betis csatára.

Diego Godín

Életkor: 37
Klubjai: Nacional, Villarreal, Atlético Madrid, Internazionale, Cagliari, Atlético-MG, Vélez Sarsfield
Válogatottság: 161/8
Legnagyobb sikerei: Copa América-győztes (2011), spanyol bajnok (2014), Európa Liga-győztes (2012, 2018), Király Kupa-győztes (2013), európai Szuperkupa-győztes (2011, 2013, 2019)

Bár Godín csapatkapitány volt első klubjában, az uruguayi Nacionalban, majd Európába szerződése után rögtön az első idényében (2007-2008) fontos szerepet töltött be a LaLigában második helyen záró és ezzel története legjobb bajnoki eredményét produkáló Villarrealban, nagyjából mindenki az Atlético Madridnál töltött évei miatt emlékszik rá.

Nem véletlenül, hiszen éveken át megbízható oszlopa volt az Atlético védelmének: 389 tétmeccset játszott a klubban, amivel egy ideig ő volt a rekorder az Atleti külföldi játékosai között, majd az előző idényben a szlovén kapus, Jan Oblak letaszította az élről. Harcias, elszánt, elkötelezett – csupa olyan tulajdonság, amely az uruguayi focistákra már a hőskorban, a két olimpiai arany (1924, 1928), és az első vb-győzelem (1930) idején is jellemző volt, és amit Godín is felvitt magával a pályára.

2010-ben érkezett az újdonsült Európa Liga-győztes Atléticóhoz, amelynek akkor Quique Sánchez Flores volt az edzője, majd 2011 őszén Gregorio Manzano ült le a kispadra, de neki mindössze 28 meccs jutott, hogy aztán 2011 decemberében kezdetét vegye a máig tartó Diego Simeone-időszak. Simeone pragmatikus, stabil védekezésre építő stílusában kiemelt szerep jutott a játékot jól olvasó, okosan helyezkedő és kiemelkedő fejjátékkal előrukkoló Godínnak, akire az edző bátran rábízhatta a védelem irányítását.

Sajnálatos, hogy az olyan játékosokat, mint Godín vagy Koke, nem tudjuk klónozni, mert ők az életüket adják ezért a klubért

mondta Simeone 2017 tavaszán, a Real elleni BL-elődöntő visszavágója után, amikor csapata villámrajtot vett, és két gólt ledolgozott a hátrányából, ám végül elvérzett a városi rivális ellen.

Ha már Real: karrierje talán legfájóbb emlékét is ellenük élte át Godín, méghozzá a 2014-es BL-döntőn, amelyen az ő góljával vezetett az Atlético  egészen a 90+3. percig, amikor Sergio Ramos egyenlített, a hosszabbításban pedig a Real bedarálta ellenfelét. De a 2014-es évhez egy másik emlékezetes Godín-fejes is, amely teljesen más érzéseket csal elő az Atlético-drukkerekből, a Barcelona otthonában ugyanis az uruguayi védő erőteljes bólintása a csapat tizedik bajnoki címét eredményezte.

Giorgio Chiellini

Életkor: 39
Klubjai: Livorno, Fiorentina, Juventus, Los Angeles FC
Válogatottság: 117 meccs/8 gól
Legnagyobb sikerei: Eb-győztes (2021), olasz bajnok (2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020), Olasz Kupa-győztes (2015, 2016, 2017, 2018, 2021), MLS-bajnok (2022)

A budapesti amatőr foci egyik közismert edzője előszeretettel titulálta homoszexuálisnak azt a védőjét, aki nem volt kellően erélyes a csatárokkal, értsd: nem rúgta fel a támadót, ha az átjátszotta. A pályafutását 39 évesen lezáró Chiellininek nem kellett volna attól tartania, hogy az említett edző megkérdőjelezi a szexuális irányultságát ugyanis, ha meg kellett állítani az ellenfelet, akkor ő többnyire meg is állította.

Emlékezhetünk a 2021-es angol-olasz Eb-döntőre, ami után villámgyorsan mém lett abból a jelenetből, amikor a rendes játékidő legvégén az olasz csapatkapitány látványosan húzta vissza a nála sokkal gyorsabb Bukayo Sakát, mielőtt az még nekiiramodna a labdával.

„Azt hittem, ki tudom engedni a labdát, de ügyesen kikerült, és mivel tudtam, hogy ő a gyorsabb, egyből bevillant, hogy csak úgy tudom megállítani, ha belekapaszkodok vagy visszarántom. A hibám kijavítására ez tűnt a legjobb és legokosabb megoldásnak” – mondta utóbb az esetről Chiellini, és a döntését igazolja, hogy a finálé végén nem az angolok csapatkapitánya, hanem ő emelhette magasba az Eb-győztesnek járó trófeát.

A marcona védő pályafutása szempontjából nagyon sokat köszönhet Didier Deschamps-nak, ő volt az, aki a Juventusnál nem balhátvédként, hanem belső védőként kezdte alkalmazni Chiellinit, aki rövid úton a szakmája mestere, a védekezés művésze lett. Ha már Buffonnál megemlítettük, mennyire legyőzhetetlennek tűnt a kapuban, gyorsan tegyük hozzá, mennyit könnyített a helyzetén, amikor a Chiellini, Leonardo Bonucci, Andrea Barzagli hármas takarított előtte tökéletes összhangban.

Így tudott ünnepelni Chiellini és Buffon egy nagy mentés után:

A pályán látott Chiellini a mindent felülíró győzni akarás, az elszántság, a harciasság megtestesítője volt (valószínűleg mindenkinek ott van a fejében a kép, ahogy bekötött fejjel, átvérzett turbánnal irányítja hátulról a társakat), aztán a stadiont elhagyva átvedlett, mint Pókember, aki az aktuális hőstettje után visszaváltozott Peter Parkerré. Chiellini sem az időt, sem az energiát nem sajnálta, hogy folyamatosan tanuljon és képezze magát, előbb közgazdász diplomát szerzett, majd a Torinói Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán üzleti adminisztrációból elvégezte a mesterképzést is.

A pályafutása utolsó két idényét az MLS-ben szereplő Los Angeles FC-nél töltötte Chiellini, aki megható üzenettel és hangulatos videóval köszönt el imádott sportágától:

De a legfrappánsabb köszöntőt korábbi juvés csapattársa, Moise Kean írta, aki csak az edzéseken került szembe a nagy harcossal. „Giorgione, a kezdetektől odafigyeltél rám, annyit szabálytalankodtál ellenem, hogy a sebhelyek még mindig látszanak, de a legjobbakat kívánom neked. Rengeteget adtál a futballnak, példát mutattál, mindenekelőtt abban, hogyan kell viselni a Juventus mezét, ami nagyon fontos dolog”.

Gareth Bale

Életkor: 34
Klubjai: Southampton, Tottenham, Real Madrid, Los Angeles FC
Válogatottság: 111 meccs/40 gól
Legnagyobb sikerei: BL-győztes (2014, 2016, 2017, 2018, 2022), spanyol bajnok (2017, 2020, 2022), klub-vb-győztes (2014, 2015, 2016, 2018, 2019), Király Kupa-győztes (2014), európai Szuperkupa-győztes (2015, 2017, 2018), angol Ligakupa-győztes (2008), MLS-bajnok (2022)

Mit csinál egy focista, ha kijut az Eb-re a válogatottal? Ünnepel, felhőtlenül, felszabadultan. Még az is lehet, hogy bár tudja, hogy kamerák figyelik minden mozdulatát, olyat is bevállal, ami az adott pillanatban belefér, és viccesnek tűnik, utólag viszont már nem mindenkinek így csapódik le. Amikor a walesi válogatott 2019 novemberében legyőzte a magyar válogatottat (amely aznap teljesen reménytelennek tűnt, ehhez képest most hol tart!), és ezzel zsinórban másodszor jutott ki az Eb-re, a társakkal ünneplő Bale-t egy olyan zászlót fotózták le, amelyen az állt: Wales. Golf. Madrid. Ebben a sorrendben.

Poén? Az. Megsértődtek rajta a Real Madridnál? Naná. 2019 őszére már nagyon megromlott Bale kapcsolata a Real-szurkolókkal, akik többször kifütyülték, ő pedig nem is titkolta, hogy szívesebben játszik a válogatottban, ahol beszélhet az anyanyelvén, és olyan társakkal van körülvéve, akiket régóta ismer.

Pedig Bale, aki a Tottenhamnél, Harry Redknapp keze alatt lett a Premier League egyik legjobb szélsője, tett érte, hogy belopja magát örökre a Real-drukkerek szívébe: 2014-ben például két finálét is eldöntött, a Király Kupa döntőjében döbbenetes módon autózta körbe a Barcelona védőjét, szegény Marc Bartrát,

majd az Atlético elleni BL-döntő hosszabbításában az ő fejesével szerzett vezetést a Real.

A 2018-as, Liverpool elleni BL-döntőben még ezt is tudta überelni, 1-1-es állásnál ugyanis csereként beszállva tett róla, hogy mindenki odafigyeljen rá: a varázslatos ollózós góljánál valószínűleg még nem szereztek bravúrosabbat a legrangosabb európai kupasorozat legfontosabb meccsén, aztán egy gonosz módon kanyarodó távoli lökettel még rontott egyet az amúgy is mélyen lévő kapus, Loris Karius lelkiállapotán.

A sport persze olyan műfaj, hogy mindig csak a jelen számít, a múlt sikereivel nem lehet folyton takarózni, és Madridban egy idő után rendre azzal szembesültek, hogy Bale egyik sérülésből a másikba esik, a Real-játékosokat amúgy is nagyítóval figyelő spanyol sajtó pedig kipécézte őt gyatra nyelvtudása és fékezhetetlen golfőrülete miatt. Ráadásul a klub hiába próbálta többször is elpasszolni őt, brutálisan magas fizetése miatt nem volt, aki elvigye, amikor kiderült, hogy Zinedine Zidane nem szán neki komoly szerepet.

A benne rejlő potenciált valószínűleg nem maxolta ki, de Bale így is nemzeti hős Walesben, a Reallal pedig mindent megnyert, amit csak lehetett (közte öt BL-t és három bajnoki címet), és utolsó klubját is jól választotta meg, mert a Los Angeles FC tagjaként MLS-bajnokként vonulhatott vissza – mindössze 33 évesen. Kell-e mondani, hogy a Gazdag Dániellel felálló Philadelphia ellen, a hosszabbítás hosszabbításának legvégén, 2-3-as állásnál kinek a fejese mentette tizenegyespárbajra a döntőt?

Cesc Fabregas

Életkor: 36
Klubjai: Arsenal, Barcelona, Chelsea, Monaco, Como
Válogatottság: 110 meccs/15 gól
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2010), kétszeres Európa-bajnok (2008, 2012), angol bajnok (2015, 2017), spanyol bajnok (2013), FA Kupa-győztes (2005, 2018), Európa Liga-győztes (2019), Király Kupa-győztes (2012), európai Szuperkupa-győztes (2012), klub-vb-győztes (2012), angol Ligakupa-győztes (2015)

Amikor Fabregas 2019 januárjában elhagyta a Chelsea-t, és a Monacóhoz igazolt, a londoni klub kirakott a közösségi oldalaira egy videót a spanyol középpályás legemlékezetesebb gólpasszaiból. A legtöbb esetben még a saját térfelén állt Fabregas, amikor útnak indította az átadást; volt közöttük lágyan a védők mögé tett passz, erőből meglőtt labda, a levegőből aláhulló vagy épp laposan suhanó indítás, de valami közös volt bennük: mindegyik a címzett csapattárs lábán landolt.

Fabregas felsőfokon űzte a passzolás művészetét, mestere volt annak, hogyan lehet az ellenfél védelmét feltörni egy-egy tökéletes ütemű átadással. Az Opta adatai alapján a 2006-2007-es idény kezdete és a 2010-2011-es szezon vége között senki nem osztott ki több gólpasszt (60), vagy alakított ki több helyzetet nála (466). Sem Lionel Messi, sem Xavi, sem Mesut Özil vagy Frank Lampard, mindannyian a top tízben voltak, de alulmaradtak a spanyol maestróval szemben.

„Ez a srác volt a világ legjobb fiatal középpályása, és a Premier League nem látott nála pengébb játékost, ha a támadóharmadba küldött passzokról volt szó” – mondta Fabregasról a Statsbomb nevű adatelemző cég feje, Ted Knutson.

Fabregas mindössze 16 éves és 177 napos volt, amikor 2003 őszén a Rotherham elleni Ligakupa-meccsen bemutatkozott az Arsenal első csapatában (a rekordját 2022-ben döntötte meg a Brentford elleni bajnokin 15 évesen és 181 évesen becserélt Ethan Nwaneri), majd a debütálása utáni idényben, 17 évesen gond nélkül illeszkedett be abba az Arsenalba, amely a Premier League-ben egyedülálló módon veretlenül hozott le egy teljes bajnokságot.

A trófeákat mégsem az Arsenalnál halmozta, hanem a Barcelonánál és a Chelsea-nél, de amíg utóbbi klubnál középpályásként játszatták, addig a Barcánál ugyanolyan hamis kilences szerepet osztottak rá, mint Vicente del Bosque a spanyol válogatottban.

„Fabregas nem tűnt hamis kilencesnek. Inkább csak egy középpályás volt, aki a középcsatár posztján kapott szerepet, ezért nem fordult elő túlságosan gyakran, hogy visszahúzódott volna védekezni. De amikor egy-egy játékostársa fellépett az ő vonalába, képességei tökéletesen alkalmassá tették arra, hogy passzaival gólhelyzetbe hozza őket. A középcsatárokat általában gólérzékenységük, sebességük vagy fejelőtudásuk miatt választják a csapatok, Fabregast ezzel szemben azért tették meg középcsatárnak, mert jól passzolt” – írt a játékos válogatottban betöltött szerepéről Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvében.

Ha a pályafutása végefelé mind sebességében, mind gondolkodásban le is lassult kissé, az azért nem mutat rosszul az önéletrajzában, hogy ő adta a gólpasszt Andrés Iniesta győztes góljánál a 2010-es vb-döntőben, hogy két évvel később az olaszok elleni Eb-fináléban ő tette David Silva fejére a labdát az első spanyol gólnál, és hogy a Chelsea 2015-ös bajnoki címéből 18 assziszttal vette ki a részét, amellyel akkor a második volt a topligákban Kevin De Bruyne mögött, aki Fabregas távozása óta egyeduralkodónak számít gólpasszok terén a PL-ben.

Viszont a zseniális belgának az még nem jött össze, ami Fabregasnak (és további hét focistának, legutóbb Jeremy Dokunak) igen, hogy egy angol bajnokin négy gólpasszt is kiosszon, ráadásul a Blackburn 6-2-es lepofozásánál még egy gólt is szerzett.

Marek Hamsík

Életkor: 36
Klubjai: Slovan Bratislava, Brescia, Napoli, Talien Jifang, IFK Göteborg, Trabzonspor
Válogatottság: 136 meccs/26 gól
Legnagyobb sikerei: török bajnok (2022), Olasz Kupa-győztes (2012, 2014)

Ő az egyetlen kelet-európai játékos, aki bekerült álomcsapatunkba. Hétévesen tátott szájjal nézte az 1994-es vébén a Romário, Bebeto csatársorral felálló brazilokat, majd amikor az edzői irányítóként számítottak rá a csapataiban, elkezdte elemezni Zidane és Pavel Nedved játékát. „Gyorsak voltak, de nem a leggyorsabbak, pont, mint én. Nagyszerűen passzoltak és nagyon jól olvasták a játékot. Olyan akartam lenni, mint ők” – árulta el a Players’ Tribune-ön olvasható vallomásában.

Abban, hogy Hamsík pazar karriert futott be Olaszországban, óriási szerepe volt apjának, Richardnak, aki eladta a család autóját, hogy a fiút gyakorlatilag kivásárolja a klubjától, a Jupie Podlavicétól, amely túl magas összeget akart érte, és ezzel elijesztette a kérőket.

Hamsík apja azonban a tettek mezejére lépett, és már vitte is a srácot a Slovanhoz, ahol az első edzésen egyből lenyűgözte az ifiedzőjét azzal, hogy folyton fent volt a feje, mindkét lábbal egyformán jól passzolt és lőtt, valamint nagyon okosan helyezkedett a pályán.

Két évvel később Hamsík ismét klubot váltott, ezúttal az olasz Brescia szerződtette. A 17 éves ifjoncot nagyon hamar befogadták a klubjában is, valamint az iskolában is, és mindig akadt valaki, aki áthívta vacsorára, vagy elkalauzolta a városban, így a többiek gondoskodtak róla, hogy hamar otthon érezze magát új klubjában.

Első idényében túlesett a debütáláson a Serie A-ban, de a Brescia végül kiesett az élvonalból. Egy tinédzsernek a Serie B sem rossz terep, hogy beleerősödjön az olasz fociba, és Hamsík szorgosan gyűjtögette is a meccseket, ráadásul a második másodosztályú szezonjában szórta a gólokat, negyven találkozón tízszer volt eredményes, amivel harmadik lett a házi rangsorban. Nem is maradt a Serie B-ben, mert a Napoli 5,5 millió euróért elvitte, és ezzel kezdetét vette egy nagy szerelmi történet.

„Amikor pár nappal a szerződés aláírása után házat néztem a városban, bárkivel találkoztam, mindenki tudta a nevem, és ismerte az előéletemet. Bresciában minden nap éreztem a szurkolók szeretetét, de ez semmi volt ahhoz képest, ami a szenvedélyes Napoli-drukkerektől áradt felém.

Bresciában egy fiatal srác voltam, akit senki nem ismert igazán. Nápolyban egy kávét sem ihattam meg úgy, hogy ne fussak össze egy szurkolóval

– adott betekintést Hamsík a nápolyiak futballőrületére.

Ő maga is rengetegszer tett érte, hogy euforikus hangulatba kerüljenek a helyi szurkolók: 520 tétmeccsen viselte a Napoli égszínkék mezét, ebből 408 volt bajnoki, mindkét kategóriában ő a klubrekorder. 121 góljával, a nápolyiak örök kedvencét és bálványát, Diego Maradonát megelőzve szintén csúcstartó volt, ám 2019-es távozása után Dries Mertens (148) és Lorenzo Insigne (122) is megelőzte.

Hívta a Juventus, a PSG, a Chelsea, a Manchester United, de neki fontosabb volt, hogy Nápolyban elmondása szerint egy olyan közösség tagja lehetett, mely különleges helyet foglalt el a szívében – még úgy is, hogy a városban háromszor rabolták ki, miközben fegyvert fogtak rá. A Napoli-drukkerek pedig tudták, ha a punkfrizurás, agyontetovált 17-es ott van a pályán, akkor a középpálya rendben lesz, mert Hamsík mindig kitette a szívét-lelkét a pályára, és nem spórolt a gólokkal, gólpasszokkal (ebben a mutatóban is 100 fölött zárt, akárcsak a gólokban).

David Silva

Életkor: 37
Klubjai: Valencia, Eibar, Celta Vigo, Manchester City, Real Sociedad
Válogatottság: 125 meccs/35 gól
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2010), kétszeres Európa-bajnok (2008, 2012), angol bajnok (2012, 2014, 2018, 2019), FA Kupa-győztes (2011, 2019), angol Ligakupa-győztes (2014, 2016, 2018, 2019, 2020), Király Kupa-győztes (2008, 2020)

Ha egy futballistának a szurkolók a Merlin vagy az El Mago, vagyis A varázsló becenevet adják, az előrevetíti, hogy az illető bármikor előhúzhat valami extrát a cilinderéből. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy emberünk középpályás létére 35 gólt szerzett a válogatottban, és ezzel negyedik hazája örökranglistáján (csak David Villa, Raúl és Fernando Torres előzi meg, bár 2024-ben várhatóan Álvaro Morata is lehagyja), az őt felülmúló triónak pedig 33 gólpasszt osztott ki, akkor talán még visszafogottnak is tűnnek a fent említett becenevek.

David Silva Valenciában nevelkedett, és a Barcelona elleni bajnokit megelőzően leplezték le a fotóját a Mestalla-stadion homlokzatán, a Legendák Falán.

Ha Valenciában rajonganak érte, akkor a Manchester Citynél egyenesen félistenként tisztelik, és szobrot állítottak neki az Etihad-stadionnál, akárcsak Sergio Agüerónak és Vincent Kompanynak.

„Kis területen ő a legjobb, akit láttam játszani. Ha egyszer rászánta magát, akkor bármilyen poszton képes magas szinten játszani” – mondta Pep Guardiola Silváról 2020-ban, amikor már tudni lehetett, hogy a játékos tíz év után nem hosszabbítja meg a szerződését a Citynél. 2010 és 2020 között Silva 93 gólpasszt osztott ki a Premier League-ben, amivel a legszűkebb elitbe tartozik (olyan nevek előzik meg, mint Ryan Giggs, a már méltatott Fabregas, illetve Wayne Rooney, Lampard, De Bruyne és Dennis Bergkamp), és nagyjából 800 helyzetet alakított ki, meccsenként átlagosan kettő és felet.

„Nagy örömmel tölt el, hogy hozzánk igazol, mert úgy érzem, nagy hatással lesz a klubra” – mondta Silva megszerzése után Roberto Mancini, a City akkori edzője. A spanyol klasszis egy olyan klubhoz érkezett, amely évek óta nagybevásárlást tartott a jobbnál jobb nevekből, mégsem tudta megnyerni a Premier League-t. Silvával aztán ez négyszer is sikerült a manchesterieknek, és El Mago okos passzaival, játékintellingenciájával, valamint sokoldalúságával hihetetlen fontos láncszeme volt a Citynek.

Egy futballistának mindig az a legnagyobb dicséret, ha a társai vagy a szakma ismerik el a tudását, épp ezért adja vissza a legjobban Silva nagyságát az, amit az AS újságírója, Joaquín Maroto említett vele kapcsolatban.

Kérdezd meg négyszemközt Andrés Iniestát, kit tart Lionel Messi mellett a világ legjobb játékosának? Mindig ugyanazt fogja felelni: David Silvát. Márpedig ha Iniesta így látja, akkor ott nincs helye ellenvetésnek.

Eden Hazard

Életkor: 32
Klubjai: Lille, Chelsea, Real Madrid
Válogatottság: 126 meccs/33 gól
Legnagyobb sikerei: vb-bronzérmes (2018), BL-győztes (2022), angol bajnok (2015, 2017), spanyol bajnok (2020, 2022), francia bajnok (2011), európai Szuperkupa-győztes (2023), Európa Liga-győztes (2013, 2019), FA Kupa-győztes (2018), Király Kupa-győztes (2023), Francia Kupa-győztes (2011), angol Ligakupa-győztes (2015)

Eden Hazard sérült. Már megint. Eden Hazard el van hízva. Hamburgert zabál (mennyire zseniális húzás volt a leghíresebb gyorsétteremtől, hogy Belgiumban vele reklámozták a válogatott után Vörös Ördögök névre keresztelt burgert!). Az elmúlt években mást sem lehetett olvasni és hallani a belga támadóval kapcsolatban, mint ezeket a nem túl hízelgő mondatokat.

De ez nem meglepő, mert kevés játékos karrierje került olyan negatív spirálba, mint Hazard-é, aki a Premier League kirakatemberéről lett a Real Madrid százmillió eurós baklövése.

Ha az ember elindítja a YouTube-on az Hazard legszebb góljai a Chelsea-ben című videót, csupa olyan dolgot lát, ami miatt annyian imádják ezt a csodás sportágat: védőket halomra döntő szólók, tökéletes lövések mindkét lábbal, dinamika, elegancia, lenyűgöző hatékonyság. A Chelsea mezét viselve Hazard-t egyáltalán nem zavarta, ha egyedül volt a csapatából az ellenfél térfelén, akkora király volt, és olyan önbizalommal bírt, hogy olyankor is simán nekilódult a labdával, ha a védők többszörös túlerőben voltak.

A Chelsea-ben nyújtott teljesítménye láttán teljesen logikus választás volt a Real részéről Hazard arra a nem túl hálás feladatra, hogy véget vessen a Cristiano Ronaldo távozása után kialakult interregnumnak. Ehhez képest a felkészülést úgy kezdte meg, hogy ötkilónyi súlyfelesleg volt rajta, és bár igyekezett tompítani azzal a dolgot, hogy a bajnoki szünetben ilyen elő szokott fordulni vele, ebben az összehasonlításban máris elbukott a testére mindig kínosan ügyelő Ronaldóval szemben.

Az igazi csapás akkor érte Hazard-t a Realnál, amikor válogatottbeli csapattársa, Thomas Meunier szerencsétlen szabálytalansága után hajszálrepedés keletkezett a jobb lábfejében, majd alighogy visszatért a sérülésből, eltört a szárkapocscsontja, és műteni kellett.

A koronavírus-járvány miatt három hónapig szünetelő bajnokság hajrájára aztán felépült, adott is két fontos gólpasszt, de a Real bajnoki címéről szóló elemzésekben nem őt méltatták, hiszen csak 16 meccsen volt bevethető.

A happy enddel végződő idény után joggal hihette, hogy sikerül elkapnia a fonalat, de egymást érték a sérülései, miközben posztriválisai közül Vinícius Júnior és Rodrygo egyre meghatározóbb szerepet töltött be, így Hazard sokszor akkor is kispadozott, ha éppen egészséges volt. A belga klasszis kínzó kálváriája a sérülésekkel talán összefügg azzal, hogy a Lille-nél és a Chelsea-nél töltött összesen tíz idény során a csapatai által játszott 380 bajnokiból mindössze huszonkettőt hagyott ki, ami elementáris terhelést jelent.

És Hazard soha nem volt az a típus, aki edzés után még ráhúzott volna a konditeremben, inkább sietett haza, hogy a családjával legyen.

A Realnál így is kétszeres bajnoknak, egyszeres BL- és Király Kupa-győztesnek mondhatta magát, de valószínűleg a vendégeinek nem ezeket az érmeket mutogatja a legbüszkébben, mert ezekhez a sikerekhez nagyon keveset tudott érdemben hozzátenni. De igazságtalanok lennénk, ha Hazard-t pusztán az utolsó évei alapján ítélnénk meg, miközben hét, Angliában töltött idénye közül ötben is kimagaslót nyújtott, döntött el FA Kupa-finálét, volt az Európa Liga-döntő legjobb játékosa (utolsó chelsea-s meccsén), és vezére volt a vb-bronzéremig nyomuló belga csapatnak. Aki nem hiszi, indítsa csak el a fenti videót!

Mesut Özil

Életkor: 35
Klubjai: Schalke, Werder Bremen, Real Madrid, Arsenal, Fenerbahce, Basaksehir
Válogatottság: 92 meccs/23 gól
Legnagyobb sikerei: világbajnok (2014), spanyol bajnok (2012), FA Kupa-győztes (2014, 2015, 2017, 2020), Német Kupa-győztes (2009), Király Kupa-győztes (2011)

Mesut Özil kap egy indítást, két zöld mezes üldözi, a kapus pedig kifut a 16-oson kívülre, hátha meg tudja zavarni. Az Arsenal német játékosa annyira „megzavarodik”, hogy hirtelen felindulásból átemeli a kapust, majd bal külsővel, immár a 16-oson belülre érve úgy veszi vissza a labdát, hogy azzal egyik üldözőjét máris leülteti. Majd bedob egy lövőcselt, csak, hogy mindkét védő feküdjön, aztán lazán a hálóba gurít. Művészi, lenyűgöző jelenet, amit az ember óhatatlanul is újra meg újra megnéz, annyira a hatása alá kerül.

A zöld mezes statiszták a bolgár Ludogorec játékosai, a gólt pedig a BL-csoportkör negyedik fordulójában szerezte Özil, az Arsenal 3-2-es győzelme alkalmával. Ha még hozzátesszük, hogy a gól a 88. percben született, és ezzel fordított az Arsenal, amely negyedóra után 0-2-re állt, akkor kiderül, hogy nemcsak a kivitelezés, az időzítés is tökéletes volt.

Ha meghallom Özil nevét, mindig egyből ez a gól ugrik be. Cristano Ronaldónak meg valószínűleg az, hogy kevés kedvesebb csapattársa volt, mint Özil, aki egy rakás gólpasszal ajándékozta meg a gólokat el nem múló éhséggel hajszoló portugált. A Real 2010-ben 18 millió euróért vette meg Özilt, majd három évvel később majdnem harmincmillióval többért adta el az Arsenalnak, a német középpályás lett a nagy fogás, akit Arsene Wenger beígért az átigazolási szezon legvégére. Az Özilért kifizetett 47 millió euró akkor bődületes klubrekordnak (és brit átigazolási csúcsnak) számított, bár ma ezzel az összeggel már csak a kilencedik legdrágább érkezőnek számít a londoni klubnál.

Első bajnokiján a 11. percben gólpasszt adott Olivier Giroud-nak, a meccs után pedig a 3-1-re legyőzött Sunderland edzője, Paolo di Canio azt mondta, le kellene ellenőrizni Özil stoplisát, mert egyszerűen ragadt hozzá a labda. A legjobb idénye a 2015-2016-os volt az Arsenalnál, amikor 19 gólpasszt adott, ennél többet egy bajnoki szezonban csak Thierry Henry (20, 2002-2003), valamint Kevin de Bruyne (20, 2019-2020) osztott ki a társaknak.

Ugyanebben a szezonban összesen 146 helyzetet alakított ki, ez abszolút rekord a PL-ben, amióta az Opta gyűjti az adatokat a bajnokság meccseiről.

Az újévi forduló után még az Arsenal állt az élen, a végén azonban a Leicester tíz pontot vert Wengerékre, és összehozta a modern futball egyik legvalószínűtlenebb bajnoki címét.

Arsenalos időszakában Özilnek egyedül több követője volt az Instagramon és a Twitteren, mint a klubnak, amely kínos helyzetbe került, amikor a focista a közösségi médiában felszólalt a Kínában élő, muszlim vallású ujgur kisebbség elnyomása miatt, vagy közös fotón szerepelt a török elnökkel, Recep Tayyip Erdogannal. A két eset azért sem használt Özilnek, mert közben a teljesítménye is visszaesett, így aztán több okból is a kritikák kereszttűzébe került, a londoni kaland pedig meglehetősen méltatlanul zárult, mivel Mikel Arteta nem nevezte a PL-keretbe, így az utolsó félévet a lelátón töltötte.

A nem túl sikeres törökországi levezetés után Özil végleg levette a stoplist, de a videók és a statisztikák azért mindenkit emlékeztetnek arra, mit is tudott: 2017 májusában például a Sunderland elleni, 2-0-ra megnyert meccsen tizenkét helyzetet alakított ki, ez a mai napig rekord a PL-ben.

Zlatan Ibrahimovic

Életkor: 42
Klubjai: Malmö, Ajax, Juventus, Internazionale, Barcelona, Milan, PSG, Manchester United, Los Angeles Galaxy
Válogatottság: 122/62
Legnagyobb sikerei: olasz bajnok (2007, 2008, 2009, 2011, 2022), francia bajnok (2013, 2014, 2015, 2016), spanyol bajnok (2010), holland bajnok (2002, 2004), Európa Liga-győztes (2017), klub-vb-győztes (2010), európai Szuperkupa-győztes (2010), Francia Kupa-győztes (2015, 2016), angol Ligakupa-győztes (2017), Holland Kupa-győztes (2002)

Az arcoskodás örökös királya, aki szerényen csak Istenként emlegette saját magát. A focista, aki nem megy próbajátékra. Aki az ellenfél térfelének közepéről is képes volt ollózós gólt szerezni, és akinek szinte minden idényében volt olyan mutatványa, amit Puskás-díjra lehetett volna jelölni. Aki négy évet várt arra, hogy bosszút álljon a nem éppen finomkodásáról híres Marco Materazzin, mert az eszközökben ritkán válogató védő 2006-ban úgy lerúgta az akkor még a Juventust erősítő csatárt, hogy le kellett cserélni.

„Kiemelheted az embereket a gettóból, ahol felnőttek, de nem fogják elfelejteni, honnan jöttek” – hangzik Ibra egyik legismertebb mondása az önéletrajzi könyvében, és ahogy a Materazzi-féle eset is mutatja, a pályán senkinek nem maradt az adósa. A legrövidebb könyvek sorozatba az „Én és a klubhűség”, a „Jelentős sikereim a Bajnokok Ligájában”, valamint a „Szerény nyilatkozataim” kötetekkel is jelentkezhetett volna, de állhatatosságát mutatja, hogy 1999-ben kezdődő pályafutása során négy évtizedben is gólt szerzett, és tagja az 500 gólosok elitklubjának, amelybe a 2000-es években rajta kívül csak Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Luis Suárez és Robert Lewandowski tartozik.

A futballvilág Benjamin Buttonja az edzéseket 40 évesen is mérhetetlen profizmussal végezte, és pályafutása vége felé megszállta némi szentimentalizmus, mert utolsó klubja, a Milan, egyben az első is lett: először fordult vele elő, hogy visszatért oda, ahonnan egyszer már eljött.

Így sikerült keretbe foglalni a Milannál töltött éveit: első idényében (2010-2011) és az utolsó teljes szezonjában is (2021-2022) is részese volt a bajnoki címnek.

Márciusban még felállított egy rekordot, 41 évesen és 166 naposan ő lett a Serie A legidősebb góllövője, majd a nyáron visszavonult. A búcsúzáskor megvillantotta az érzelmes oldalát, de azért előbújt belőle az igazi Ibrahimovic is: „Fütyüljetek csak, ez a legnagyobb dolog számotokra idén, hogy láthattok engem!” – oltotta le az őt kifütyülő Verona-drukkereket. Csak azért, hogy az elköszönés is igazán stílusos legyen.

Olvasói sztorik