Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Baráti futballozás közben lett rosszul nemrégiben Hajdú B. István, az Eurosport kommentátora – mint kiderült, szívinfarktusa volt. Szerencsére a gyors beavatkozás megelőzte a nagyobb bajt, a vérrögöt eltávolították, ő pedig már újra közvetít. A Rangadó.hu az elmúlt napokról kérdezte a sportriportert – a személyes dolgok mellett természetesen a sport, konkrétan a magyar válogatott és a kapitányprobléma is szóba került.
– Hallottuk újra közvetíteni az Eurosporton, ezek szerint már dolgozik?
– Hivatalosan múlt pénteken ért véget a kórházi rehabilitációs kezelés, innentől kezdve már csak a gyógyszereket kell szednem és az orvosok által javasolt dolgokra odafigyelnem, de egyébként valóban dolgozhatok – mondta kérdésünkre Hajdú B. István.
– Olyan gyorsan történt az egész, hogy megijedni sem volt idő?
– Megijedni ott kellett, amikor megtörtént. De ott sem volt akkora ijedtség, annyira magabiztos volt a mentőorvostól kezdve a műtősig mindenki. Az első pillanattól kezdve azt mondták és minden mozdulatukkal sugallták: tudjuk a megoldást. Ide most bevisszük, ezt az operációt megcsináljuk, ezt a vérrögöt kiszívjuk, így ni. Az infarktusnál az időfaktor a legfontosabb, hogy mikor mit tudnak megtenni. A rosszulléttől a műtőasztalra kerülésig mindössze másfél óra telt el. Jelenleg – lekopogom – minden vizsgálat azt mutatja, maradandó károsodás nélkül úsztam meg az egészet. Természetesen bizonyos következményekkel jár, például vérhígítót kell szednem. De körülbelül negyvennyolc órával az infarktus után kijelentették, hogy magával az infarktussal nem kell többet foglalkozni, a cél innentől az, hogy még egy ilyen ne történjen. A vérnyomásomat, amiről kiderült, hogy nagyon magas, le kellett szállítani, csökkenteni kell a koleszterinszintet, a testsúlyt – szóval, jobban oda kell figyelnem magamra.
– A munkáját ez mennyiben fogja érinteni, ugyanolyan intenzitással dolgozik ezután is?
– Nyilván az Európa Liga-meccseket nem fogják korábban kezdeni eztán sem, azért, hogy én időben ágyba kerülhessek. Vannak ennek a szakmának olyan körülményei, amelyeken nem tudunk változtatni. Aztán, hogy mekkora stresszel jár maga a közvetítés – hát, mit mondjak erre, nem azért kaptam infarktust, mert a Sevilla nem tudott az első negyedórában gólt lőni a Standard Liége-nek. Nyilván nagy átéléssel közvetít az ember, de azért ezekkel a dolgokkal tisztában vagyunk. Az már komolyabb kérdés, hogy az életritmuson változtatni kell. Én például nem szoktam reggelizni – hát, most minden nap reggelizem. Ahogyan a mindennapos negyedóra sétára is szakítok időt.
– Nemrég született a harmadik gyermeke, gondolom, ez sokat nem segít a nyugodt pihenésben.
– Három gyerek mellett nem lehet nagyon pihengetni, ez tény. Lefeküdni, hogy relaxációs félórát tartsak, csak úgy lehet, hogy ketten rajtam fekszenek. De meg kell találni a módját, hogy tudjak pihenni – vagy például annak, hogy ne éjjel fél tizenkettőkor egyek, a gyerekek által meghagyott kaja maradékából…
– Merész átkötéssel jöjjön a magyar futball: a Dárdai-ügyet és a válogatott meccseit mennyire tudta a nyugalom veszélyeztetése nélkül figyelemmel követni?
– Kicsit furcsán közelítik meg szerintem a Dárdai-kérdést. Van egy magyar szakember, akinek van egy állása Berlinben, ami a Herthához köti. Gyakorlatilag ott van az otthona. A Hertha tett egy szívességet azzal, hogy elengedte erre a kis időre. Az MLSZ nyilván az első pillanattól tudta, hogy eljön a pillanat, amikor a kapitányi megbízatás lejár. Nem gondolom, hogy most kezdenek kapkodni, úristen, ki legyen a kapitány. Más kérdés, hogy másfél hónap alatt bizonyosodott, a magyar válogatott legideálisabb szövetségi kapitánya Dárdai Pál, tökmindegy, milyen edzői múltja van. A csapat akkor járna a legjobban, ha ő maradna a poszton. Csakhogy itt ketté kell választani a kérdést.
– Hogyan?
– Az egyik része a dolognak a páratlan lehetőség, amit az Európa-bajnoki selejtező rendszere, illetve maga a válogatott megalapozott a most megszerzett hét ponttal. Teljesen érthető gesztus, hogy azok a játékosok, akik életük nagy lehetősége előtt állnak – és ne feledjük, többeknek talán utoljára adatik meg ilyen lehetőség, gondoljunk Gera Zoltánra – foggal-körömmel ragaszkodnak az esélyhez és a kapitányhoz. Megjegyzem, könnyebb lehet odaérni a csoport második, biztos kijutó helyére, mint egy esetleges pótselejtezőn kijutni. Belfastban vagy Helsinkiben nyerni még mindig egyszerűbb lehet, mint egy másik csoport-harmadikkal ki-ki meccset játszani, mert a csoportok harmadik helyezettjei mindenütt erősebbek lesznek, mint ez a két riválisunk. Ezt a lehetőséget ki kellene használni.
– És mi a dolog másik része?
– Az, hogy a magyar futball egészével is kezdeni kellene valamit. Az, amit Dárdai csinál, tűzoltás. Ő nem képezhet játékosokat, márpedig a magyar válogatottba hirtelen „belenőni” egyetlen Európa-klasszis sem fog, az utánpótlásunkat látva pláne. Bizonyosodott ezeken a meccseken is, hogy a „nagy öregek” hosszabb távon is kellenek, talán a kapus poszt az egyetlen, ahol nem kell majd Király Gábort negyvenévesen is mindenáron játszatni. A magyar futball szakmai irányítását rá kell bízni valakire, a játékosok hat-nyolcéves korban történő kiválasztásától kezdve a képzésükig. Fel kell építeni a magyar futballt. Hogy a válogatottjaink hasonló stílusban játsszanak, hogy a felnőtt válogatottba kerülő játékosnak már ne azt kelljen megtanítani, hogyan tolódjon. Ez elengedhetetlen folyamat, de nem jár gyors eredménnyel.
– Erre magyar vagy külföldi szakembert tartana alkalmasnak?
– Dárdai például erre is alkalmas lenne. Nem tudom, szakmai igazgató kell-e, vagy hívjuk másnak, nem tudom, magyar vagy külföldi, de egy biztos: ha van egy edzőnk, akinek a szakmai hitele jelenleg kétségbevonhatatlan és már eredményt is ért el, azt a magyar labdarúgásból elengedni azzal, hogy Palikám, legyél te csak Bundesliga-edző egész életedben – bár nyilván ez is nagy büszkeség –, hiba volna. Amit Dárdai ott megtanult és jelenleg is tanul, azt nekünk használnunk kellene. Ezért gondolom, hogy Dárdai Pali a magyar futballért a legtöbbet nem azzal teheti, hogy szövetségi kapitány marad, hanem, hogy tovább képzi magát és még okosabb lesz, mint jelenleg. Mondom, most ő az ideális kapitány, de nonszensz azt várni, hogy a saját érdekét felrúgva hagyjon ott csapot-papot Berlinben. Etikátlan lenne vele szemben és magunkkal szemben is.
– És akkor mi lehet a megoldás a válogatott vezetésére?
– Nem tudom, hogy egy U15-ös edző egy vagy két hétig pótolható-e, de talán megoldható lenne tavasszal is. Azt se feledjük el, hogy amit most letett az asztalra, az neki ajánlólevélnek is kitűnő, nem azt mondom, hogy egyből ő lesz a Hertha vezetőedzője, de például előfordulhat, hogy az U21-es csapathoz odakerülhet. A berliniek is tudják, hogy nagyon értékes szakember van a birtokukban. Ami pedig az utódját illeti, ha mégis keresni kell: az MLSZ valószínűleg már felvette a kapcsolatot külföldi edzőkkel. És azért nem reménytelen ez a dolog, mert egészen más egy Hollandia elleni egy-nyolc, vagy egy nullapontos selejtezőrajt után keresni valakit, mint most. Ez a hét pont más perspektíva azért az adott edzőnek is, hiszen nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, hogy kijusson egy válogatottal egy Európa-bajnokságra. Jóval előnyösebb a tárgyalási pozíció, akár egy fiatalabb edzővel, akár egy nagy öreggel. Hozzáteszem, a válogatott helyzete azért még nem könnyű, a görögök nem lesznek ennyire rosszak, a két közvetlen riválisunkhoz pedig még el kell utaznunk. De azért ez mégis egy kedvező pozíció.
