Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Ó kapitány, kapitányom!”
Hangzik el a Walt Whitman-idézet a Holt költők társasága című filmben, ahol a diákok egy emberként állnak ki az elbocsájtott tanáruk mellett. A filmtörténelem egyik klasszikus jelenete ez. Viszont a főhősünk, Robin Williams (a kapitány), rá is szolgál diákjai feltétlen szeretetére és bizalmára.
A kérdés az, hogy mi, szurkolók hogyan búcsúztatjuk a kapitányunkat.
És a kapitányunk hogy búcsúzott el tőlünk?
Egervári Sándornak távoznia kellett. Ebben nem lehet vita. Az, hogy mikor és hogyan, már inkább választ kíván.
Véleményem szerint a szövetségi kapitánynak már a románok elleni fiaskó után távoznia kellett volna. Bűnbánóan, szégyenkezve (a futballisták helyett), de mindenképpen emelt fővel és férfiasan. Helyette minden változatlan maradt. Megvertük az észteket, Dzsudzsák megsértette a szurkolókat, a szakma pedig változatlanul fejlődésről és az álmaink eléréséről beszélt.
A hollandok elleni meccs előtt nem voltak jók az előjelek (bár a sorsunk állítólag a saját kezünkben volt). Az évek óta bombaformában védő Bogdán Ádám mostanában egyre többet bakizott angol klubjában. A csapatkapitány, Juhász Roland még mindig sérült. A megváltóként várt Gera Zoltán sem érte el a százszázalékos állapotot (és újra megsérült), s nem utolsósorban a csapat gólfelelőse (?) Szalai Ádám is belázasodott.
Lényeg, hogy az előjelek nem kedveztek nekünk, de amiket felsoroltam, szerintem csak kifogások. A legrosszabb előjel maga az ellenfél volt. Hollandia a világ egyik leggyorsabb, legtechnikásabb, és talán legjobban támadó csapata. Soha nem állnak meg egy-két rúgott gólnál, mert ha megérzik a vérszagot, akkor annyit rúgnak, amennyit lehet, és szórakoztatják a közönséget (meg magukat is).
Péntek este a rossz előjelek valóra váltak. Az Oranje az első perctől kezdve tudatosította a mieinkkel, hogy ez bizony nem a magyarok napja lesz. Nem is lett az. Történelmi mérkőzés lett, minden szempontból. Amíg a hollandok kapitánya, Robin Van Persie megdöntötte (a jelenleg Louis van Gaal mellett dolgozó) Patrick Kluivert válogatottbeli gólrekordját, addig a mi nemzeti csapatunk is felállított egy csúcsot: a legnagyobb vereséget szenvedtük el a magyar futballtörténelmében. Vagy mondjam másként? Magyar csapat még ekkora zakót nem kapott.
Lehetne szakmázni. Szidni a taktikát, a kezdőcsapatot, vagy hiányolni Huszti Szabolcsot, de véleményem szerint csak a szarnak adnánk vele egy pofont. Az igazság az, hogy a magyar futball nemhogy nincs egy szinten, de még csak a közelében sincs a holland futballnak. Nem vagyunk ellenfelek számunkra, és ezen jelenleg senki (se edző, se játékos) nem tud változtatni.
A kérdés az, hogy etikus-e kapitányként elsőnek elhagyni a süllyedő hajót.
Úgy gondolom, nagyon rossz az időzítés. Szakmai szempontból nem lényeges hogy a románok elleni meccs után most történt meg ez a bejelentés. Emberi szempontból Egervári most hatalmas öngólt lőtt. A bukaresti kudarc után mennie kellett volna, de nem tette. Hiba.
Ezek után jött az észtek elleni győzelem, majd a történelmi vereség Hollandiában, ahol a kapitány a mérkőzés után egy szót sem szólt a játékosaihoz, mert már a lemondását intézte.
Minek?
Három nap van még hátra ebből a selejtezősorozatból (számunkra). Egervári Sándor gyáva döntést hozott! Ebben a szituációban az lett volna a gerinces és férfias tett, ha kedden Andorra ellen utoljára kimegy a Puskás Ferenc Stadionba, kiáll a játékosai mellett, szembenéz a szurkolókkal, és azzal a szitokáradattal, amit ő és a csapat is megérdemel.
Helyette Sanyibá valószínűleg a kényelmes fotelból (netán baráti társaságban), televízióban nézi majd meg a meccset, megkímélve magát minden kellemetlenségtől.
A kapitány hagyta el elsőnek a süllyedő hajót!
Vajon ki lesz a következő?
Bárki is lesz, reméljük, kicsit férfiasabban teszi majd meg.
