Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Megjelent a Diósgyőr távozó csapatkapitánya, José Luque búcsúinterjúja. A visszavonuló spanyol klasszis mesélt a DVTK-nál töltött két és fél évről, szó esik a labdarúgáson kívül a családról, az érzelemről, a munkáról és a mentalitásról is.
– Az NB II-es bajnoki címet követően nyáron két honfitársad is a klubhoz érkezett Enrique Carreño és Francisco Gallardo személyében. Könnyebb lett ezután?
– Abból a szempontból igen, hogy tudtam velük spanyolul kommunikálni. Paco sevillai, akárcsak én, ráadásul együtt játszottunk az ottani utánpótláscsapatokban. Nagyon sok évre nyúlik vissza barátságunk, bár felnőtt szinten a DVTK-ban fociztunk együtt először. Bizalmasom, igazi barátom, nagyon fontos számomra, a legjobb dolog, ami velem történhetett akkoriban, hogy csatlakozott a DVTK-hoz. Nálunk úgy mondják, barátságunk bástya szilárdságú.
– Ősszel ott folytattátok, ahol nyár elején abbahagytátok.
– A legszebb időszakom Benczés Mikivel volt itt, nem titkolom. Nagyon jól kijöttünk, és tudott velünk bánni, megértett engem. Nekem nagyon erős személyiségem van, nemcsak a pályán, azon kívül is ambiciózus vagyok. Amikor valami nem tetszik nekem, az látszik rajtam, foggal-körömmel harcolok azért, ami az enyém, mert nem szeretek semmit sem elveszíteni. Miki ezt megértette, és bármikor segített, ha szükségem volt rá. Fizikailag, lelkileg és sportszakmai szempontból is minden rendben volt akkor.
Az interjú ide kattintva teljes egészében elolvasható, itt pedig megnézhető és meghallgatható: