Futsal

Rá kellett feküdni a sok gólra

Azerbajdzsánt mindenképp elkerülné az Európa-bajnoki pótselejtezőn a válogatottba berobbanó Hosszú Ádám.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A második helyen továbbjutott csoportjából, így Európa-bajnoki pótselejtezőt játszhat a magyar teremlabdarúgó-válogatott. A mieink a múlt héten Macedóniában vettek részt a selejtezőtornán, ahol a házigazda mellett Spanyolország és Svájc volt az ellenfél. Sito Rivera csapata jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzte a hazaiakat, így ősszel újabb párharc vár rá. A Rangadó.hu megkeresésére a selejtezőket három találattal záró Aramis-játékos, a válogatottba tétmeccsen most berobbanó 21 éves Hosszú Ádám mesélt a tornáról.

– Nagyon örülünk, hogy továbbjutottunk. Nehéz dolgunk volt, mert az első, macedónok elleni meccsen döntetlent játszottunk. Jó lett volna, ha azt is megnyerjük, mert akkor az utolsó mérkőzésen nem kellett volna izgulnunk a gólkülönbség miatt, így viszont minél több gólt kellett rúgnunk a svájciaknak. Úgy érzem, jó hetet zártunk – kezdte Hosszú Ádám.

– Három góllal zárta a tornát, mennyire elégedett a saját teljesítményével?
– Nagyon örülök, amiért sikerült megszereznem az első válogatott góljaimat. Úgy gondolom, jól is ment a játék. Amit kért a stáb, azt szerintem meg tudtam valósítani. Örülök, hogy részt vehettem ezen a selejtezőtornán, amelyet végül sikeresen zártunk.

– A nagyon fontos első meccsen Macedónia ellen kétgólos hátrányból felállva az utolsó pillanatokban egy öngóllal egyenlítettek. Hogyan élte meg az izgalmas végjátékot, amelynek végül óriási jelentősége lett?
– Kettő-nullra vezettek a szünetben a macedónok, onnan jöttünk vissza kettő-kettőre. Sokáig azonban nem örülhettünk, mert egyből visszavették a vezetést a hazaiak. Utána mindent kockára tettünk, levittük a kapust, és egy össze-vissza pattogó labdával végül sikerült gólt rúgni. Tény, hogy szerencsés találat volt, de nagyon sok helyzetet hagytunk ki. Sírhatunk és örülhetünk is az eredmény miatt, de visszagondolva jól jöttünk ki belőle.

– A második találkozón Spanyolország ellen léptek pályára. Milyen volt a világ egyik legjobb válogatottja ellen játszani?
– Európa legjobb csapata a spanyol, tele világsztárral. Élmény volt ellenük játszani, tőlük csak tanulni lehetett. Ahogy tették-vették a labdát, ahogy forogtak, ahogy kapura lőttek, minden élményszámba ment. Örültem, hogy játszhattam ellenük.

– Legalább öt góllal kellett verniük Svájcot, és bízniuk abban, hogy a spanyolok legyőzik a házigazda macedónokat. Mekkora volt a nyomás a csapaton a svájciak elleni találkozón?
– Nagyon nagy volt a nyomás. Ha megverjük a macedónokat, akkor már az első meccsen eldönthettük volna a sorsunkat. Mivel ez nem sikerült, ezért rá kellett feküdnünk a sok gólra. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, mert a svájciak mindegy-mindegy alapon fociztak, előtte két vereséget szenvedtek. Az volt a szerencsénk, hogy támadtak, mert az első meccseiken a kapujuktól tíz méterre védekezték. Ellenünk azonban már szabadon játszottak, úgyhogy csak be kellett rúgnunk a helyzeteket.

– Kiharcolták tehát a pótselejtezőt; Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Fehéroroszország és Románia közül melyik csapatnak örülne, és melyiket kerülné el?
– Június végén lesz a sorsolás, szeptemberben pedig a mérkőzések. Azerbajdzsánt szeretnénk elkerülni, mert tele van brazilokkal, valamint a románokat is jó lenne megúszni. Ha a fehérorosz, szlovák, bosnyák hármasból kapnánk valamelyiket, annak örülnénk.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik