Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hétfő este rendezték a második mérkőzéseket a teremlabdarúgó NB I elődöntőjében. A Veszprém és az esélyesebbnek tartott Berettyóújfalu találkozója 6-6-os döntetlent hozott, ezután a hazaiak büntetőkkel győztek 6-5-re. Az alapszakaszban harmadik veszprémiek így az első meccs szoros veresége után egyenlítettek összesítésben, és a párharcot Berettyóújfaluban döntik majd el, pénteken.
A Rangadó.hu megkeresésére az 1. FC Veszprém vezetőedzője, Madarász János elmondta, hogy csapata a legegységesebb társaság a bajnokságban, és szorgalom mellett ez a siker egyik lefőbb oka.
– Milyen volt a Berettyóújfalu elleni mérkőzés?
– Szenzációs találkozó volt. Tele volt izgalommal, fordulattal. Nagyon jó volt átélni, bár voltak a meccsnek rosszabb pillanatai is, amikor a csapat nem azt nyújtotta, amit vártam. Végül sikerült a srácoknak felnőniük a feladathoz, és helytálltak egy esélyesebb csapat ellen. Szívvel-lélekkel tették a dolgukat, ez azt eredményezte, hogy sikerült büntetőkkel megnyernünk a mérkőzést – kezdte Madarász János.
– Szív és lélek. Ez a Veszprém legnagyobb erőssége?
– Gyakorlatilag igen. Nyolc hónapja kezdtünk el dolgozni, és bár nagyon sok mindent tudunk játékban, ott még nem tartunk, hogy a legerősebb csapatokkal felvegyük a versenyt játékintelligenciában és játékminőségben. Ehhez még hosszabb idő szükséges, de próbálunk arra támaszkodni, amiben jók vagyunk. Olyan taktikával játszunk, amivel az ellenfelet zavarba tudjuk hozni. Ezt a játékosaim remekül megoldják, és nagyon büszke vagyok rájuk. Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert rendkívül alázatosak.
– Egy novemberi interjúban azt mondta, hogy nem reális a csapata jó szereplése. Most is így látja?
– Ez továbbra is tartom. Vannak nálunk tapasztaltabb csapatok. A mieink jó játékosok, de nincs akkora tapasztalatuk, mint az első hat helyezett csapatok játékosainak. Gyakorlatilag kakukktojás vagyunk, mert az első hatból szinte mindenhonnan van válogatott, vagy nemzetközi rutinnal rendelkező játékos. Nem reális, hogy mi a döntőbe kerülésért játszunk, de azzal kompenzáljuk a tudásbeli különbséget, hogy a szívünket felvisszük a pályára. A hiányosságainkat elfelejtjük, és azt fogjuk játszani, ami megy nekünk. Nem fogunk taktikázni, hanem nekimegyünk az ellenfélnek és játszunk majd egy ki-ki meccset.
– A játékosai most tapasztalatlanok. Jövőre is annak számítanak még?
– Amikor elkezdtem itt dolgozni, megmondtam a játékosaimnak, az első évünk arra fog rámenni, hogy tapasztalatot szerezzünk, illetve hogy elkerüljük a kiesést és bejussunk a legjobb hatba. Ez megtörtént. A következő lépés az lesz, hogy a játék minőségét fejlesztjük majd. Jövőre sokkal több tudatosságot kell belevinnünk a játékba. A harmadik évben szeretnénk már a bajnoki címre törekedni.
– Eléggé tudatosan tervezik a jövőt. Építik már a csapatot a következő szezonra?
– Természetesen, de még élvezzük azt, ahol most vagyunk. Élvezzük, amit csinálunk, és örülünk neki, hogy sokan felfigyelnek az eredményeinkre. Szerencsére semmiféle nyomás nincs rajtunk. Mondtam a játékosaimnak, hogy ne görcsöljenek, mert bármi is történik, ők idén már hatalmas sikert értek el. A vezetőkkel már elkezdtünk azon dolgozni, hogy még erősebb legyen a csapatunk. Akarunk majd igazolni is, mert szükség van a vérfrissítésre ahhoz, hogy ne kényelmesedjenek el a játékosok. Azt szeretnénk, hogy folyamatosan fejlődjön a csapatunk. Ezért dolgozunk, és úgy érzem, jó úton haladunk. Ebben a csapatban hatalmas a potenciál. Ennyi győztes típusú futballista egyik csapatban sincs. Az egyelőre nehézséget okoz, hogy a játékosok fél-profi státuszban vannak, mert dolgoznak és nagypályáznak is a futsal mellett, de igazi sportemberek, így a nehézségeket könnyebben át tudjuk vészelni.
– A csapata tele van veszprémi kötődésű játékosokkal. Ez sokat jelent?
– Abszolút. A játékosaim nagyon jól ismerik egymást, ráadásul mentálisan és morálisan is nagyon jó a közösség. Azt is meg merem kockáztatni, hogy morálisan az én csapatom a legerősebb a bajnokságban. Itt nincsenek klikkek. Mindenki tisztel mindenkit. Nagyon jól működik a csapat, ez a legfőbb erősségünk.
– A pénteki mindent eldöntőre hogyan készülnek?
– Négy edzésünk van egy héten. Semmi különöset nem csinálunk, ugyanolyan a munka, mint máskor. Lazán tesszük a dolgunkat, és ha benne van a bravúr, akkor döntőt fogunk játszani. Ha nincs, az sem probléma. Én maximalista vagyok, és folyton sulykolom a játékosokba, hogy lehetetlen nem létezik. Azt töröljék ki a szótárukból. Ha bekerülünk a döntőbe, akkor óriási csodát viszünk véghez.
– A mérkőzés napján fognak Berettyóújfaluba utazni, vagy már meccs előtti napon?
– Ezt még nem pontosítottuk. Legutóbb lementünk egy nappal előtte, és sikerült nagyon jó meccset játszanunk. Öt perccel a vége előtt még négy-egyre vesztésre álltunk, de fel tudtunk állni négy-négyre. Sajnos nem tudtuk a lélektani előnyt kihasználni. Nem tudom még, mikor utazunk, de biztosan úgy megyünk fel a pályára, hogy győzni akarunk. Maximalista vagyok, és nincs lehetetlen, de nyolchónapos munkával utolérni olyan csapatokat, ahol hat-hétéves munka van már, az nagyon nehéz, és csodakategória lenne. Nem fogjuk könnyen adni a bőrünket. Ha a Berettyó döntőt akar játszani, akkor vért kell izzadnia.
– Ön a Rába ETO és a magyar válogatott oszlopos tagja volt. Edzéseken beáll a játékosok közé?
– Én nem hiszek a játékos-edzői dologban. Ha én is beszállnék, akkor nem látnám a csapat hiányosságait, mert a saját játékomra is kéne koncentrálnom. Szeretném átadni azt a tapasztalatot, amit megszereztem a pályafutásom során. Amit elértem, arra nagyon büszke vagyok. Szeretném, hogy a játékosaim ugyanezt átéljék. Nagyon jó úton haladunk, és úgy gondolom, hogy már csak idők kérdésé és a srácok is megérzik, hogy milyen igazán sikeresnek lenni.
