Futsal

Meglovagolná a nagy sikert

Kozma Mihály szerint szükség van a külföldiekre, hiszen tőlük lehet profizmust tanulni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Óriási sikert ért el a Rába ETO csapata, amely az UEFA Futsal Cup főtábláján, majd elitkörében is veretlen maradt, ez összesen hat mérkőzést jelent Európa legjobbjai ellen. A második, grúziai tornán egy győzelemmel és két döntetlennel záró magyar bajnoknak még a négyes döntőbe jutásra is volt esélye. Az végül nem jött össze, de a győriek így is a klub, illetve a magyar teremlabdarúgás legjobb eredményét érték el. A sportág megkerülhetetlen, megfellebbezhetetlen egyénisége idehaza Kozma Mihály, aki jelenleg az MLSZ szakágvezetőjeként tevékenykedik, de korábban a győrieknél is volt vezetőedző, illetve szakmai igazgató. A Rangadó.hu érdeklődésére kifejtette, nagy segítség a hazai játékosok számára a légiósok jelenléte, hiszen a magyarok belecsöppennek, a külföldiek viszont belenőnek a profizmusba, ami óriási különbség.

– Milyen hasonlattal tudná érzékeltetni a győriek sikerének jelentőségét?
– Olyan nagy fegyverténynek tartom, mintha egy magyar csapat a nagypályás Bajnokok Ligája vagy Európa Liga főtáblájára kerülne. Utóbbira van is példa jelenleg – utalt a Videoton remek nemzetközi szereplésére Kozma Mihály. – A győriek nem kaptak ki, minden meccsükön pariban voltak az ellenféllel, és csak egy kicsi hiányzott a még nagyobb bravúrhoz. Talán jövőre, még nagyobb rutinnal az is összejön. Ebben a sorozatban a legjobb négy együttes alkotja a végső mezőnyt, tehát még egy kicsit nagyobb dolog is, mint bejutni a BL-be. Ez a lebonyolítás a kisebb csapatokat, gyengébb országokat kevésbé segíti. A magyar bajnokcsapat számára eddig lehetetlennek tűnt a továbblépés.

– A Videoton kezdőcsapatában csak egy vagy két magyar játékos szokott szerepelni, de a Rába ETO esetében jobb az arány.
A csapat felét magyar játékosok alkotják, és ez a válogatott szempontjából is előrelépést jelenthet, hiszen komoly csapatok ellen, nívós mérkőzéseken edződnek. A válogatottunk egyik legnagyobb problémája, hogy kevés kiélezett, ki-ki meccset játszik, évente csupán egyet vagy kettőt. A futsal szakágban a külföldiek aránya még nem annyira döntő, de a győri klubhoz fejlettebb futballkultúrákból, topbajnokságokból, Spanyolországból, illetve Portugáliából érkeznek a légiósok, akik másfajta szemléletet is hoznak. A magyar játékosok profizmusa nem egészen ugyanaz, mint ami nyugaton van, még akkor sem, ha fizetést kapnak érte.

– Mi ennek a különbségnek a lényege?
– Ott belenőnek, itt belecsöppennek a profizmusba, ami óriási különbség. Aki abban nő fel, az fiatal kora óta mindent alárendel a sportnak, az étkezést, a magánéletet, az edzésen nyújtott teljesítményét. Ezt tanulniuk kell a magyaroknak, mert bár sok esetben mindent megtesznek a pályán, de a pályán kívül nem mondhatók profinak. Ebben nagy segítség az ő hozzáállásuk, hiszen nap mint nap együtt edzenek, együtt élnek, s láthatják, ha sikert akarnak elérni, mit kell tenniük. A magyarok is jó játékosok, a magyarok között is sok tehetséges fiatal van, sok esetben mégsem úgy alakul a pályaívük, mint ezeknek a külföldieknek.

– Az UEFA Futsal Cup mezőnyét, illetve a legjobb négy együttest elnézve, mintha a spanyol-portugál vonalat némileg háttérbe szorítanák a korábbi szovjet tagköztársaságok összevásárolt csapatai. Az FC Barcelonát kivéve, természetesen…
– Ez csak átmenetileg jelenthet előnyt, csupán rövid ideig orvosolhatja egy ország gondjait. Hosszútávon csak az utánpótlás-nevelésre lehet alapozni, hiszen az összevásárolt klubok fenntartása, működtetése egyre több pénzbe kerül, mert egyre több és jobb külföldieket kell vásárolni. Másrészt a nemzeti önbecsülésre ad mindenki, a szurkolók a hazai kedvenceket szeretik, rájuk kíváncsiak leginkább, ezért idővel saját nevelésűeknek kell átvenniük a külföldi játékosok helyét. Mi magyarok is arra törekszünk, hogy az utánpótlás-nevelésünket és az edzőképzésünket olyan magas szintre tudjunk emelni, hogy csapataink ezáltal magasabb szintre lépjenek. Ha ez bekövetkezik, várhatjuk, hogy pénz áramlik a sportágba. Ez régi dilemma idehaza, amolyan tyúk-tojás kérdéskör. Véleményem szerint, ha nem tudunk megfelelő színvonalat nyújtani, ne is várjuk jelentős anyagi forrásokat. Először a sportágban lévőknek kell lépniük, és olyan minőségű produkciót nyújtaniuk, hogy rendszeresen kimenjenek a nézők a mérkőzésekre, és akkor jönnek majd a szponzorok is. De üres lelátóra senki nem fog pénzt adni… Ebből a szempontból is nagyon fontos az MLSZ kezdeményezése, amelynek keretein belül tevékenykedek én is. Fejlesztési tervet készítek, amelynek az utánpótlás- és az edzőképzés nagyon fontos része. A végső cél olyan játékosokat nevelni, akik mellett egyre kevesebb külföldire lesz szükségük a kluboknak, ezáltal a magyar válogatott is meg fog erősödni.

Olvasói sztorik