Szeibert György élete a zuglói földestől, a fővárosi nagy csapatokon át a pesti éjszakán keresztül a recepcióspultig, avagy a magyar futball mélyrepülésének húsz éve.
Csak Ronaldóval, Eusébióval és Figóval lehet egy lapon említeni Fernando Peyroteót, aki Angolából indulva lett a portugál futball gólrekordere. Balszerencséjére tündöklése arra a korra esett, amikor Európa egy háborút próbált átvészelni.
Kétszer is majdnem eltűnt a süllyesztőben, de nem adta fel, pedig már beskatulyázták, hogy a legjobbak közé sosem jut el. Aztán 33 évesen most ő az olasz foci új sztárja, pedig csak a 16-oson belülről lő gólt, de onnan nagyon sokat. Ő Ciccio Caputo.
25 vb-meccsével rekorder, 38 évesen még az Év játékosának választották otthon, nyert világbajnokságot és Eb-t, de a BEK/BL-döntőt kétszer is a legvégén bukta el. Lothar Matthäus játékosként is megosztó személyiség volt, de mellé igazi klasszis.
38 évvel ezelőtt indult, és fájdalmasan korán fejeződött be Marco van Basten karrierje. A holland csatár egyszerűen ellenállhatatlan volt a kapu előtt, de hiába ontotta a gólokat, a többször műtött bokája 28 évesen visszavonultatta.
Daniele De Rossi pályafutása főleg az ezüstérmekről szólt, élete legbecsesebb érmét, a vb-aranyat viszont otthagyta barátja sírján. Néha eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni másik országot, de rájött, nem tud Róma nélkül élni.
Andrew Watson volt a csapatkapitánya annak a skót csapatnak, amely 1881-ben 6-1-re verte Angliát. A maga idejében a kor egyik menőjének számító Watson a futballtörténet első színes bőrű játékosa lett, de ez csak 82 évvel halála után derült ki, amikor kiszúrták egy csapatképen.