Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon
Mindössze egy félidő jutott eddig Dzsudzsák Balázsnak a Dinamo Moszkva idei szezonjában. Az orosz együttes már négy bajnokin van túl, a magyar szélső azonban az első meccs óta csak a kispadot koptatta.
Bár az átigazolásáról szóló pletykák némileg elhalkultak, egyértelműnek tűnik, hogy a közelgő klubváltást vetíti előre az év végén lejáró szerződésű labdarúgó mellőzése – amit azonban Dzsudzsák csak tehetetlenül tűr.
– Most mit mondjak? Elvagyok. Tehetetlenül szemlélem az eseményeket. Nem fogom fel tragédiaként, ami mostanság velem történik, de azt sem jelenthetem ki, hogy hidegen hagy. A legrosszabb az egészben, hogy az elmúlt három hétben megfosztottak attól, amit a legjobban szeretek. Az mindennél jobban bánt, hogy nem futballozhatok. Száműztek, ez most már világos – nyilatkozta az NSO.hu megkeresésére Dzsudzsák.
– Azért, mert nem írta alá a szerződés-hosszabbítást?
– Nyilván. Ha nem lenne nyakunkon a románok elleni Eb-selejtező, minden bizonnyal jobban kezelném ezt a helyzetet, de rettentően elkeserít, hogy mindjárt itt a szeptember, és én mást nem csinálhatok, csak edzhetek. Hozzáteszem, amíg Sztanyiszlav Csercseszov volt az edző, nem volt gond. Még ő irányította a Dinamót, amikor a klubbal már tárgyaltam az esetleges hosszabbításról. Már akkor is benne volt a pakliban, hogy nem fogadom el az ajánlatot, mégis azt mondta, őt nem érdekli, kinek hogyan alakul a jövője, ő továbbra is a legjobbakra építi a csapatot, márpedig én a legjobbak közé tartozom. Örültem a hozzáállásának, valamelyest meg is nyugodtam. Nem sokkal később leváltották... Július tizedikén a Monaco ellen játszottuk az utolsó felkészülési meccsünket, nyertünk egy nullára. Utána kaptunk három szabadnapot, mire visszaértem Moszkvába, már nem Csercseszov volt az edző... Andrej Kobeljev vette át a helyét, aki rögvest közölte, a keret összes tagjával egyenként elbeszélget. Nos, én azóta várom, hogy leüljünk. Az első fordulóban, a Zenit ellen még egy félidő jutott nekem, az azóta lejátszott három meccsen viszont a cipőmet sem kellett bekötnöm, mert még melegíteni sem küldött el. Tisztességgel edzek, elutazom a csapattal, aztán végignézem a mérkőzést a padról. Pályafutásom során még sohasem voltam ilyen szituációban, korábban bele sem gondoltam, milyen lehet ez. Nem akarom dramatizálni, de nem jó érzés.
– Legalább halvány fényt lát az alagút végén?
– Várunk. A klub vezetői azt várják, hogy eligazoljak, én pedig azt várom, hogy befusson az ajánlat, amire rábólinthatok. Fogalmazhatok konkrétabban is: arra várok, hogy végre elmehessek a Herthába.
