Végre megint trófeát nyerhet a Manchester United. Ez már ritkaság
– mondta egy ismerősöm az angol Ligakupa-döntő előtt.
A kijelentés hangvételéből azt hihetnénk, az ikonikus angol csapat évtizedek óta szenved csak a bajnokságban, pedig a Manchester Unitednek mindössze hat kupa nélküli idény jutott osztályrészül. Ebben a hat esztendőben ráadásul nem is végzett a hatodik helynél rosszabb pozícióban a Premier League-ben. A szurkolás azonban egy őszinte műfaj, nem kerüli el semmi a drukkerek figyelmét. Látják azt is, ha rosszul igazol, ha pocsékul játszik, valamint azt is, ha már nem tud olyan sokszor nyerni a csapatuk.
Márpedig a manchesterieket elkényeztette Sir Alex Ferguson, aki 13 bajnoki címet, öt FA Kupát, négy Ligakupát, kilenc Community Shieldet és két Bajnokok Ligája-serleget tett a klub vitrinjébe. Mindegyik egyesületnek más-más filozófiája, értékrendje van, egyes csapatok a látványos támadójátékot részesítik előnyben, mások az utánpótlást, míg a Manchester United a győzelmet. Különösen igaz ez a Ferguson-korszakra, amely 27 évet ölelt föl, és teljes generációkba nevelte bele ezt a mentalitásba. Hogyan lehetne lenyomni a drukkerek torkán, hogy még mindig a trófeákon van a hangsúly, ha 2017-ben nyertek legutóbb? Sehogyan.
Ezzel a lélektannal futott neki a vasárnapi, Newcastle United elleni döntőnek a klub valamennyi rajongója. Érdekes ellenfél jutott az MU számára, hiszen a Newcastle egy teljes átalakulás kezdetén jár. A szaúdi tulajdonosok dacára pénzszórás nélkül felépített csapatot gyönyörűen összerakta Eddie Howe. A szurkolók már annak is örültek, hogy 1999 után újra egy hazai kupasorozat döntőjébe jutott az együttes. A Sky Sports tökéletes villáminterjújában mindezt prímán összefoglalta az egyik leghűségesebb rajongó:
Nem érdekel, nyerünk-e. Itt vagyunk. Egy új út kezdetén. Elindultunk.
Congratulations @NUFC you shouldn’t be upset by the result, you should be proud of yourself!
Well done to all the fans, team and coaches involved!👏
🎥: @SkySport #ilovethisgame #positive4evra #CarabaoCupFinal #MUFC #Newcastle pic.twitter.com/p4Kz23XfFQ
— Patrice Evra (@Evra) February 26, 2023
Két szurkolói és egyesületi kultúra csapott össze, amelyből végül Casemiro fejesével és Marcus Rashford góljával 2-0-ra a Manchester United került ki győztesként. Erik ten Hag vezetőedző megcsinálta azt, amiért kinevezték a csapat élére: hat év után újra jó játékkal nyert egy trófeát az egyesület.
Nem volt könnyű helyzetben a Manchester United vezetősége, amikor 2022-ben új vezetőedző után kellett néznie. Ole Gunnar Solskjaer játékosközpontú rendszerének dugába dőlését követően Ralf Rangnick kinevezését eleve csak átmeneti megoldásként hirdették ki, ráadásul nem is sült el jól. A kérdés egyébként is adta magát, mi lesz majd utána? Egy évig csak az időt húzzák? Hosszas mérlegelés, keresgélés után végül Ten Hagra esett a vezetők választása.
A holland szakember fantasztikus munkát végzett az Ajax Amszterdammal. Angliából könnyű legyinteni arra, hogy az ország egyik legerősebb csapatával bajnoki címeket gyűjtöget egy edző, de Ten Hag együttese a Bajnokok Ligájában is megmutatta magát. 2019 tavaszán minden papírformát borítva elődöntőig menetelt az Ajax, kiejtette a Juventust és a Real Madridot, mindezt látványos támadásokkal, izgalmas ifjú tehetségekkel. Ki mondana nemet a lehetőségre, hogy ezt a Manchester Unitedben is megtegye?
A kihívás persze abban rejlett, hogy az angol klub teljesen más állapotban várta a szakembert, mint ahogyan ő az Ajaxot hagyta utódjának. A Premier League-ben hatodik helyen zárt a Manchester United, a csapat összhangja és morálja valahol a Mariana-árok és a béka feneke között ingadozott. A méregdrágán vett Harry Maguire-t minden másodpercben porig alázták a drukkerek és az újságírók, Cristiano Ronaldo elvárásaihoz nem tudtak felnőni a társak, miközben a portugál sztár sem tudott – vagy nem akart – alkalmazkodni a modern futball diktálta védekezési feladatok elvégézéséhez. Ebbe a káoszba csöppent bele Erik ten Hag, akinek az a mottója,
A holland nem éppen finomkodó típus. Az első hetekben még minden oka megvolt a vezetőségnek, hogy aggódjon. Rendkívül szigorú szabályzatot vezetett be Ten Hag, brutális erőnléti edzésekkel tarkítva. Marcus Rashford a kispadon találta magát, amiért egyszer elkésett az edzésről, míg Jadon Sancho Hollandiában végzett különedzéseket, miután nem volt elégedett állóképességével a stáb. Szemrebbenés nélkül kritizálta játékosait és a mutatott teljesítményt a sajtóban ugyanúgy, ahogy az öltözőben is. Hatalmas szigorral, de nyílt lapokkal játszott az első perctől kezdve. A Brentford elleni meccsen elszenvedett 4-0-s vereséget követően például az egész keretnek büntetésből futóedzést tartott a pihenőnapjuk helyett. Pontosan 13,8 kilométert futott mindenki, ugyanis ennyivel futott többet a Brentford a MU-nál. A futáshoz pedig csatlakozott Erik ten Hag is.
Azt várom el, hogy százszalékos erőbedobással harcoljanak. A jó nem elég jó. Még annál is jobbnak kell lennünk és össze kell dolgoznunk. Össze kell fogniuk, hogy csapatot alkossanak és legyűrjék az ellenfeleket
– mondta az első interjúban az edző, a futásnál pedig megmutatta azt is, hogy nem csak beszél arról, hogy közösen kell küzdeni.
Bődületes különbségnek számított mindez, olyan fegyelmet várt el a futballistáktól, amilyenre José Mourinho 2018-as távozása óta nem volt példa. Nem is ízlett mindenkinek, hiszen Ronaldo is a cserék között találta magát, sőt fél éven belül szerződést bontott vele a klub. Ezzel egyrészt Ten Hag megmutatta, hogy tényleg senki sem kivétel a csapatban, másrészt pedig a futballisták maguk is láthatták, hogy edzőjük simán kipenderíti őket, ha nem hozzák az elvárt teljesítményt. Pedagógiailag alighanem rendkívül fontos lépés volt egy ilyen sztár és klublegenda elküldése. Ten Hag ugyan szigorú házirendet honosított meg, de soha egyetlen pillanatra sem tért el tőle, ez a következetesség viszont megteremtette a bizalmat.
Mindez persze semmit sem ér, ha az eredmények nem jönnek. Miután augusztusban a jóval esélyesebbnek vélt, ősi rivális Liverpoolt 2-1-re verte a Manchester United, egészen magára talált. A kezdeti nehézséget az okozta, hogy az új edzőnek kész koncepciója volt, amit nem mindenki tudott rögtön elsajátítani. Korábban mélyen húzta meg a védelmi vonalat az MU és onnan építkezve lendült támadásba, de az átmenetek nagyon döcögősre sikerültek az elődök irányítása alatt. Egyszerűbb volt a támadók gyorsaságára, vagy a kreatív játékosok egyéni képességeire építeni. Ten Hag viszont a védelemből induló lapos passzos játékot részesítette előnyben, amire nehezen álltak át a játékosok. Ennek ékes példája volt a már említett, Brentford elleni 4-0-s zakó, ahol több ki nem kényszerített hiba is gólhoz vezetett.
Hamar kiderült tehát, hogy nem minden kerettag tudja megfelelően végrehajtani a feladatát, így aztán Ten Hag rogyásig gyakoroltatta a különböző labdakihozatali sémákat. Szigorúan ugyanazokat a labdameneteket járatta újra és újra, amíg az összes játékos álmából fölkelve is meg tudta csinálni őket. A nyári igazolásoknak kellett egy kis idő, amíg belerázódnak az új közegbe, de kétséget kizáróan olyan futballisták, akik illeszkednek ebbe a rendszerbe.
Lisandro Martínez 87, Christian Eriksen 79, Casemiro pedig 81 százalékos pontossággal járatja a labdát a jelenlegi szezonban, amivel sikerült stabilizálni a rendszert. Nem utolsósorban mindhárman a pálya közepén játszanak, így kevesebb elszórt passzal kevesebb problémát is okoztak a csapatuknak. Martínez és Casemiro ráadásul ott van a liga legtöbb szerelését bemutató játékosok között, ami rámutat, milyen sokat javítottak a csapat védekezésén.
Ez az alapja mindennek, mivel a ManUnited türelmesen járatja a labdát, várja a megfelelő alkalmat, hogy megbontsa az ellenfél védelmét. A Cristiano Ronaldo helyére igazolt Wout Weghorst ebben nagy segítség, mivel sokszor mélyen visszalép labdákért. Ezzel nem csak egy újabb opciót nyújt a jól passzoló középpályásoknak, hanem az ellenfél védőit is dilemma elé állítja: az őt fogó védő kövesse Weghorstot akár a felezőig, vagy adja át egy társnak a feladatot? Egy ilyen zavarral akár terület is nyílhatott a gyors játékosok számára. A két szélső támadó, Antony és Rashford befelé húz a labdával, így a szélsőhátvédeknek is van területük fellépni a támadásokhoz, ami szintén elősegíti a kreatív labdajáratásokat, nem mellesleg pedig az emberelőnyös szituációk megteremtését.
A türelmes, megfelelő támadási terület megtalálása mellett a játékosok labda nélküli játéka is nagyot fejlődött. Ronaldo mögött kilenc ember megfeszített munkája is kevés volt a jó védekezéshez esetenként, Weghorst viszont sokkal intenzívebben támadja le az ellenfelek védőit. Ez apróságnak tűnhet, de kulcsfontosságú ahhoz, hogy rugalmasan tudjon játszani a Manchester United. Ha magasan letámad a csapat, Weghorst indítja a presszinget és a védősorra kevesebb nyomás nehezedik, ha lapos passzokkal építkezik az ellenfél. Amennyiben viszont hosszú ívelésekkel próbálkozik az ellenfél, akkor is van annyira struktúrált az együttes mozgása, hogy megoldják a feladatot.
Ten Hag emellett remek érzékkel tud változtatni a meccstervén, amit egy héten belül kétszer is bebizonyított. A Barcelona elleni Európa Liga-mérkőzésen úgy fordította meg a visszavágót 0-1-ről, hogy az eddig dicsért Weghorstot lekapta a pályáról. A magasan letámadó Barca ellen ugyanis nem sokat értek a visszalépései, ezért helyette a sokkal gyorsabb Rashford került át csatárposztra, Sancho és Antony pedig a két szélre. Ezzel gyorsabban lehetett a katalánok védői mögé lőni a labdákat, még ha ezért fel is kellett adni a hátulról történi építkezést – a kulcsszó azonban így is a türelem, hiszen ki kellett várni, amíg tényleg indítani lehetett a gyors támadókat.
A Newcastle United elleni döntőben viszont vezetett a Manchester United, így aztán ezen a mérkőzésen mélyebb védelmi vonalat húzott térfélcsere után. Ennek eredményeként hosszú indításokkal nem lehetett meglepni a csapatot, Bruno Fernandes hátrébb hozásával pedig a MU edzője Casemiro számára adott lehetőséget, hogy csak azzal foglalkozzon, hogy kisegítse azt a szélsőhátvédet, aki éppen Allan Saint-Maximinnel vagy Miguel Almirónnal egy az egyezik. Két teljesen különböző ellenfél, két teljesen különböző taktika, amelyre Ten Hag megfelelő válaszcsapással szolgált.
Ten Hag tehát kemény kézzel, de nagyon egyértelmű koncepcióval és elvárásokkal vetette magát munkába Manchesterben, aminek meg is lett a gyümölcse. Csapata rugalmasabbá vált, nem csak abban erős, hogy kontrázzon, hanem akár letámadásból, vagy hosszú labdatartáson keresztül is képes problémát okozni az ellenfeleknek. Mivel rugalmasan változtatható a felfogás akár mérkőzéseken belül is, az ellenfeleknek nehéz feladat túljárni a holland edző eszén. Különösen a második félidőkben, amikor már Ten Hag reagál a látottakra. A Newcastle drukkere jóllehet csak a kezdetnek tartja csapata Ligakupa-döntőjét, de a jelek szerint a Manchester United hívei is elmondhatják ugyanezt a csapatukról – csak már egy trófeával a zsebben.
