Nemzetközi foci

De miért egy két méter magas, egygólos csatárt játszat csapágyasra a Manchester United?

Michael Regan / Getty Images
Michael Regan / Getty Images
Miközben a tulajdonosváltás ügye tartja lázban a Manchester United szurkolóit, Erik ten Hag futballról alkotott képe egyre látványosabban nyer teret a pályán. Marcus Rashford ihletett formában szórja a gólokat, cipelve a hátán a néha meg-megbotló manchesterieket, de mellette hasonlóan érdekes figurája ennek a csapatnak a Burnley-től kölcsönbe érkezett Wout Weghorst, aki 197 centis magasságával, egyetlen, United-mezben elért góljával nem az a típusú 9-es, aki a játékával elvarázsolja a fociimádókat. De miért játszatja a hollandot majd’ minden meccsen Ten Hag?

Nagyot fordult a világ a Manchester Uniteddel. Erik ten Hag időt és teret kapott ahhoz, hogy futballról alkotott elképzeléseit a pályára ültesse. Az eredmények egyelőre őt igazolják:

  • Marcus Rashford megtáltosodott: a téli szünet óta 17 meccsen 16 gólnál jár, zsinórban hét bajnokin volt eredményes az Old Traffordon.
  • A brazil Casemiro stabilitást adott a középpályának, Bruno Fernandes ezáltal úgy és akkor szórhatja a gólpasszokat, amikor csak akarja.
  • És amikor esély van rá, Ten Hag az ifistáknak is szerepet kínál: így adhatott gólpasszt a városi derbin Alejandro Garnacho, és jut egyre több játéklehetőséghez a 2005-ös születésű Kobbie Mainoo.

A MU pedig négy porondon is versenyben van valamilyen trófeáért: az angol bajnokságban üldözik az Arsenalt és a Manchester Cityt; döntőznek a Ligakupában; az FA Kupa-győzelemről sem mondtak le; az Európa Ligában pedig hazai pályán dönthetnek a továbbjutásról, ha csütörtökön megverik Xavi Barcelonáját.

Rég volt ennyire pozitív hangulat Manchesterben, Ten Hag pedig tesz is azért, hogy ez hosszú távon is így maradjon. A United – bár a gépezet még közel sem olajozott – látványos focit játszik, és azon játékosok teljesítménye is erősen feljavult, akik eddig csak reménykedtek abban, hogy előző csapataikban látott jó teljesítményüket áthozzák Manchesterbe (Jadon Sancho, Raphaël Varane).

Robbie Jay Barratt – AMA / Getty Images

Januárban, keretmélyítés céljából két játékos érkezett kölcsönbe Ten Hag kérésére: a Bayern München nem kardoskodott Marcel Sabitzer megtartásáért (aki a sérült Christian Eriksen gyors pótlását is jelenti), valamint a Burnley-Besiktas duóval leverekedték, hogy a 30 éves, 197 centi magas center, Wout Weghorst is az Old Traffordra költözhessen.

A csapat szurkolói és a brit sportsajtó bulvárosabb része kétkedve fogadta a holland szerződtetését, mert első ránézésre teljesen kilóg abból a típusú fociból, amit az edző játszat a csapattal. Weghorst kölcsönvételét a menedzser azzal magyarázta, hogy „kellett egy csatár, mert üresedés volt a poszton”, és egyébként sem volt hasonló profilú támadója a csapatnak. A holland azóta egy gólt szerzett manchesteri színekben, azt is a Ligakupában, a legfontosabb porondokon (PL, EL) még adós a találatokkal.

Mégis ott van a kezdőcsapatban szinte minden meccsen. A kérdés csak az: miért?

„Fiam, gondolkodj valami értelmesebb karrierben”

Weghorst egy német határhoz közeli holland faluban, az overijsseli Borne-ban nőtt fel, és kölyökkora óta él-hal a fociért. Már tinédzser éveiben sem volt apró termetű, végtagjai hirtelen megnyúlásával pedig ő maga sem tudta tartani a lépést: a foci egy időben nem úgy ment neki, ahogy szerette volna, így a játékosmegfigyelők rendre elkapták a tekintetüket, ha a nyúlánk ifjonchoz került a labda. A szülei nem is nagyon bíztak abban, hogy valaha profi játékos lesz belőle. Afelé terelgették volna a gyereket, hogy gondolkodjon valami „értelmes karrierben”, amit a foci mellett/helyett végezhet majd. De Weghorst hajthatatlan volt – írta évekkel ezelőtti, róla készült portréjában az Athletic újságírója.

A holland támadó már tiniként profi mentalitásával emelkedett ki csapattársai közül: míg a barátai bulizni jártak, ő inkább tovább maradt az edzésen, hogy extra munkát végezzen. Noha ezeket a toposzokat rendre olvashatjuk futballisták élettörténeteiben, ebben az esetben nem kell túlszínezést sejteni a háttérben, a wolfsburgi Allgemeine Zeitungnak – mikor már a Bundesligában focizott – úgy emlékezett vissza azokra az időkre, hogy mindenki le akarta beszélni a profi karrierről, már csak emiatt is dolgozott többet, mint kellett volna.

Azt mondták, felejtsem el ezt az egészet, nem vagyok elég jó.

VI Images / Getty Images

Weghorst fiatal futballistaként nem volt megalkuvó fajta: nem tűrte, ha mellette lazsálnak a csapattársak. A holland másodosztályú Emmennél például egyszer kikelt magából, mert egy bajnoki meccs előtt hamburgert és rántott csirkét etettek a játékosokkal – Weghorst szerint ez nem árulkodott túl nagy profizmusról. Amilyen erőszakos volt a pályán, olyan szelíd emberként élte mindennapjait: rendszeresen ellátogatott egy holland idősek otthonába, mert látott egy dokumentumfilmet a tévében, ami arról szólt, a helybéli nyugdíjasok milyen magányosak ezekben az intézményekben. Egy ilyen otthonban megismert idős bácsit például hetente látogatott annak haláláig.

Az Athleticben már akkor úgy jellemezték, mint Jamie Vardy „magasabb, keményebb ikertestvérét”, hiszen Weghorst ugyanúgy belement minden pályán lévő párharcba – igaz, már akkor is több fejpárbajt nyert angol kollégájánál. A holland csatár ügynöke, Simon Cziommer egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy miután Weghorst sosem volt akadémista, játékának számos elemét saját maga tanulta meg: „Minden nap pluszmunkát végez, videókat néz magáról, hogy javítsa a mozgását”.

Emmen-Heracles-AZ Alkmaar-Wolfsburg – az út az európai topfociig

A sikeres Bundesliga-kitérő után (144 meccs/70 gól) szerződtette őt a Premier League-ben szereplő Burnley, ahol Sean Dyche 4-4-2-es hadrendjébe, játékstílusába keresve se találhatott volna ideálisabb centert a folyamatosan presszingelő Weghorstnál, és valahogy a Newcastle-be távozó, hasonló felépítésű Chris Woodot is pótolni kellett. A csatár feladata az volt, hogy fogadja és megtartsa a progresszív passzokat az ellenfél térfelén, majd továbbítsa azt a többi támadónak, lehetőleg kimozgatva a belső védőket a helyükről, így területeket nyitva.

Weghorst esetében azonban az ellenfél játékosaira helyezett nyomás az, amit a legkiemelendőbb tulajdonságaként emlegethetünk:

a holland center folyamatosan, szinte fáradhatatlanul képes presszingelni a védőket – a Burnley-ben volt olyan meccse, ahol 57-szer zavarta ily módon a védőket, ezzel fel is állított egy csúcsot a 2021–22-es PL-szezonban.

A tágabb kép ennél is jobb számokról árulkodott: 90 percre vetítve 48,7-es számot írhattak fel a statisztikusok Weghorst neve mellé, ezzel mindenkit maga mögé utasított, még a védőként és védekező középpályásként játszó Leander Dendonckert is (48,5). A védekezés legelölről való megindításban valóban páratlan intelligenciával és képességekkel bír.

A holland mégis bukott Dyche-éknál, 20 meccs alatt két gólt szerzett, az edzőváltás után Vincent Kompany ráadásul nem is tartott igényt a csatárra, kölcsönadta őt a török Besiktasnak – pedig a mentalitásával olyannyira nem volt baj, hogy még a szabadnapjain is a gawthorpe-i edzőpályán tüsténkedett, meccsnapokon, este tíz után pedig üzenetekkel, elemzésekkel bombázta csapattársait, hogy miben lehetne javulni a következő találkozóra. Sejteni lehet, hogy ezzel nem vívta ki minden játékos tiszteletét a kiesőzónában bukdácsoló csapatban. A korrekten sikerült török kitérő (18 meccs/9 gól) után került a Manchester Unitedhez, ahol Erik ten Hagnak látszólag kész terve volt, hol és hogyan fogja kiaknázni Weghorst erősségeit. Ők ketten nem ismerték egymást korábbról, de az edző azt mondta, követte Weghorst karrierjét, és szereti az olyan harcos karaktereket, amilyen a holland csatár.

James Williamson – AMA / Getty Images

A gól nélküli ember

„Úgy hiszem, ez az egyik erősségem” – ezt már a Manchester United hivatalos honlapjának nyilatkozta átigazolása után Weghorst, mikor arról kérdezték, a presszingelésre új állomáshelyén is számíthatnak-e a szurkolók.

A SkySports megnézte a statisztikákat január 17. óta arról, hogy a Premier League-ben kik a legeredményesebbek a nyomásgyakorlást illetően. Míg a spursös Dejan Kulusevski magasan vezet ebben 292 sikeres kísérlettel, őt Erling Haaland (263) és Weghorst (252) követik.

Weghorst klasszikus 9-esként kezdte manchesteri karrierjét, egyetlen gólját a Nottingham Forrest elleni Ligakupa-elődöntőben szerezte egy kipattanót követően – de ziccert többször rontott már, legutóbb a Barcelona elleni EL-meccsen nem tudott kifogni Marc-André ter Stegenen. A Camp Nouban azonban már visszavontabb szerepkörben, kvázi középpályást játszva focizott, a második vonalból segítve a támadásokat. Ten Hag úgy érezte, a mélységből érkező támadó zavart kelthet a Barcelona védekezésében, Xaviék tempóváltásait pedig ahogy tudta, tördelte is Weghorst. Különösen Franck Kessiét, a katalánok védekező középpályását, egyik legfontosabb láncszemét nyomasztotta a 90 perc alatt. A manchesteri játékos maga is úgy nyilatkozott a 2-2-vel végződő meccs után, hogy szó szerint idegesítő kullancs próbált lenni.

Ten Hag elgondolása, hogy Weghorst hasznosabb lesz a Barcelona labdás fölénye ellen egy mélyebb szerepkörben, egyúttal azt is jelentette, Fernandest a jobb szárnyra kellett vezényelni, ahogy a szezonban ez már többször előfordult. Arról a posztról Xavi szerint is életveszélyesek a középpályás hosszú indításai (a Leicester ellen pontosan onnan adott gólpasszt Rashfordnak). Fred és Casemiro pedig Sergi Robertóra és Frenkie de Jongra tapadtak rá, ahogy tudtak – Weghorst szakadatlan védőmunkájáról beszédes egy másik tény, hogy mélyebben játszott még Frednél is.

Ez egyébként már a kilencedik meccse volt, amikor zsinórban a kezdőben találta magát. Ten Hag jól érzett rá, mik lehetnek Weghorst erősségei a jelenlegi Unitedben – és a gólszerzés nem feltétlenül szerepel ezek közt.

Más játékosok majd gólhelyzetbe kerülnek, mint például Fernandes, Rashford vagy Sancho. Weghorst is képes erre, de nem az számít, ki lövi a gólokat. Woutnak nagy szerepe van abban, hogy Rashford ilyen jól teljesít. Mindenkit jobbá tesz maga körül

– méltatta játékosát a MU edzője.

Weghorst legtöbbször háttal a kapunak kapja meg a felpasszolt labdákat, amiket jól fedez, és az esetek túlnyomó részében csak szabálytalanság útján tudják elválasztani a játékszertől. Számos alkalommal nyomás alatt veszi át a labdát, és úgy kell megtartania azt. Bruno Fernandes ebben például kevésbé erős: ő hasonló esetben gyakran sarokkal, pöccintésekkel próbálja játékban tartani a labdát, amiből fault vagy labdavesztés lesz – és Rashford is inkább az a fajta támadó, aki a felpasszokat megfutni szereti, egészen a kapuig nyargalva.

Marcel van der Kraan holland szakíró korábban úgy beszélt a Weghorst-transzferről, hogy Ten Hagnak szüksége volt egy ilyen képességekkel rendelkező futballistára, aki akár 20–25 perc alatt is teljesen más stílusba öltöztetheti a Unitedet: „Úgy emlékszem, dinoszaurusznak hívták korábban az angolok. Tényleg valami egészen mást tud a játékhoz tenni”.

A Telegraph újságírója, Jason Burt ennél keményebb hangot ütött meg a Barca-meccs után, szerinte ugyanis Weghorst tudása nem különb Marouane Fellainiétől: „Általában egy olyan döntés, hogy egy Weghorst-típusú csatárt támadó középpályásként használ a Manchester United, gúny tárgya lesz. De miután Ten Hag jelenlegi megítélése, munkássága magas szintű, taktikai mesterfogásként emlegetik a döntést”. Burt persze nem hallgatja el a holland támadó erényeit, szerinte egyvalamiben biztos jó fogás volt: képes megtenni, amire Cristiano Ronaldo nem volt hajlandó, ez pedig az ellenfél folyamatos presszionálása.

Weghorst fizikuma nagy előnyt jelent számára abban, hogy megtartsa a labdát a pálya legfontosabb részén, középen.

És bár termetéből adódóan azt gondolhatnánk, folyton csak az ívelésekkel keresik a védővonalból, ez nincs teljesen így: egyrészt Ten Hag csapata meglehetősen kevésszer járatja levegőben a labdát, másfelől Weghorstot nem feltétlenül magas labdákkal találják meg (légi párbajokat inkább védekezésben nyer).

Az már két fokkal összetettebb történet, hogy a labda nélkül mire képes a holland. A Leicester City ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen elévülhetetlen érdemei voltak a gólokban azáltal, hogy több alkalommal kimozgatta a védőket pozíciójukból, végzett olyan mozgásokat a tizenhatos előtéreben, amivel területeket nyitott csapattársainak. Ahogy a lenti képen is látszik:

  • Az első találatnál Faes-t húzta magára a leicesteri védelemből, hogy Rashford területet kaphasson a futásra.
  • Másodszor Harry Souttarral csinálta meg ugyanezt.
  • Harmadik alkalommal pedig úgy mozgott el Faes figyelmét elterelve, hogy Sancho befuthasson a tizenhatoson belülre.

Jogosan kezdő folyamatosan?

Anthony Martial ebben az idényben 749 percet játszott a Manchester Unitedben, míg Weghorst 813-at – utóbbi alig egy hónapja csatlakozott a csapathoz, a francia a szezon kezdetétől bevethető volt. Ten Hag lehetőségei tényleg limitáltak csatárfronton, mert inkább szélsőkben bővelkedik a támadósor, de üdvözítő hír a holland edzőnek, hogy Rashford és Weghorst kettőse rövid idő alatt is összeszokottá vált.

Weghorstot a szezon végéig vette kölcsön a United, és nem kizárt a maradása, már ha a hasznos játékát fenntartja augusztusig (bár már keringenek olyan hírek is, miszerint nem véglegesítik Manchesterben). Növelheti az esélyeit, hogy Martialt a zuhanyhíradó szerint elküldenék a csapattól gyengébb presszingelő képessége és sérülékenysége miatt, és a holland szerződtetése – tulajdonosváltás ide vagy oda – aligha terhelné meg a manchesteri büdzsét. Kiszemeltekben persze nincs hiány, és tény, hogy Weghorstnál magasabb minőséget jelentene Victor Osimhen, aki élete formájában focizik az olasz bajnokságot utcahosszal vezető Napoliban, de több százmilliós árcédulát aggattak rá Dél-Olaszországban. Ivan Toney pedig újabb – és Osimhennél kevésbé költséges – alternatívát jelenthet Ten Hag számára Marcus Rashford mellé.

Weghorst azonban a jelent képviseli, és ha nem is szerez gólokat minden egyes meccsén, egyszerűen nem szabad csak a magassága és fizikai erősségei miatt egy bóját látni benne, akire a többiek ívelhetik a labdát – ennél azért árnyaltabb a modern futball, a játékosok is kaphatnak pozíciójuktól merőben eltérő feladatokat, miképp az a holland jelenlegi szerepéből is kitűnik.

Soha nemcsak a játékost és a technikai képességeit figyelem, hanem a teljes embert a személyiségével együtt, és úgy gondolom, ő hozzájárulhat a sikerekhez az erős mentalitásával

– vélekedett Erik ten Hag.

Döntése eddig őt igazolja.

Olvasói sztorik