Giuseppe Maffia / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Nemzetközi foci

„Ha látnák, hogy néhányan honnan jöttünk, nem imádkoznának a bukásunkért” – Osimhen útja a szemétteleptől a Serie A tetejére

A Serie A góllövőlistáját vezető Victor Osimhen fiatalon elvesztette édesanyját, majd az utcán árulta a portékáját, hogy aztán első komoly fizetéséből apjának vegyen a házat. Első európai klubjánál szenvedett, de sokat köszönhet egy vb-győztes csatárnak, aki a szárnyai alá vette. Ma pedig az ő góljaival robog a Napoli a régóta áhított scudetto felé.

„Hatéves voltam, amikor meghalt az édesanyám. Három hónappal később apám elvesztette az állását. Iszonyatosan nehéz időszak volt ez a családunk számára. A bátyám sportújságot, a nővérem narancsot, én pedig palackozott vizet és üdítőt árultam az utcán. A túlélés volt a cél, úgyhogy össze kellett fognunk. Esténként mindig együtt voltunk, megszámoltuk a napközben keresett pénzt, és odaadtuk a legidősebb nővéremnek, ő főzött ránk, és ő irányította a dolgokat. Az életem egy része a szenvedésről szólt, de ez is formált, és hozzájárult ahhoz, amilyen most vagyok.

Gyakran eszembe jut, hogy honnan is indultam, és hogy hová tartok. Ha Olusosunra gondolok, az ugrik be, hogy az a hely nem kecsegtet semmi biztatóval. De sosem adtam fel. Amikor időnként hazautazom, mindig ellátogatok oda, hogy reményt adjak az embereknek, és lássák, ki lehet törni onnan

– mesélte a Serie A-listavezető Napoli legjobb góllövője, a nigériai Victor Osimhen arról, milyen nehézségekkel szembesült élete korai szakaszában.

Az általa említett Olusosun Lagos külvárosában található, és leginkább hatalmas szeméttelepéről híres. Osimhen a barátaival gyakran járt a szeméttelepen, a legtöbbször kidobott, de még használható cipőkre vadásztak.

„Sok időt töltöttünk ott. Viccesnek találtuk, de ha jobban belegondolok, ez inkább harc volt, része a mindennapi küzdelemnek. Emlékszem, volt olyan, hogy találtam egy Nike cipőt, ami pont jó volt a jobb lábamra, úgyhogy nekiálltam keresni egyet a balra is, végül kihalásztam egy Reebokot, és felemás csukában mentem haza. A nővérem szerencsére mindent, még ezeket a rozoga állapotban lévő cipőket is képes volt feljavítani” – révedt ismét a múltba Osimhen.

A fenti mondatok is érzékletesen visszaadják, hogy meglehetősen hosszú és kacskaringós utat kellett bejárnia ahhoz, hogy ma Nápoly hercege legyen, akinek a Maradona-stadionban egy-egy gólja után 60 ezer ember üvölti a nevét.

Apja, Patrick próbálta terelgetni az orvosi pálya felé, a fiú számára azonban a futball volt a minden. „Ha rúghattam a labdát, az mindig boldoggá tett, és elfeledtette velem, hogy milyen állapotok vannak körülöttem”. Osimhenről egyik barátja azt mondta, a pályán kérlelhetetlen maximalizmus jellemezte, és a győzni akarás időnként túlcsordult benne, ilyenkor előfordult, hogy leüvöltötte a hibázó csapattársa fejét.

Az ifjú focista idővel kinőtt abból, hogy csak a haverokkal meccsezzen, és az Ultimate Strikers nevű akadémiára került. 15 éves volt, amikor egy Shira Ayila nevű játékosügynök felfedezte, és úgy érezte, elég jó ahhoz, hogy beférjen az U17-es válogatottba. A korosztályos csapat edzője a korábbi Sporting- és Barcelona-játékos Emmanuel Amunike volt, aki előbb egy tornán, majd egy válogatón is tesztelte Osimhent, akit később úgy jellemzett, elszánt, sikeréhes és hihetetlenül motivált volt.

Emellé pedig nagyon gólerős, és ezt a 2015-ös U17-es világbajnokságon mindenki megtudta róla, Osimhen ugyanis hét meccsen tíz találatot jegyzett a vb-győztes nigériai csapatban, és ezzel hazavihette a gólkirálynak járó Aranycipőt, valamint a torna második legjobb játékosát megillető Ezüstlabdát is.

Az Aranylabdás honfitársa, a középpályás Kelechi Nwakali lett, akit a vb után az Arsenal szerződtetett, de az angol klubban egyetlen percet sem játszott, és jelenleg a spanyol másodosztályú Ponferradinában próbál boldogulni.

Arsene Wenger, az Arsenal francia menedzsere Osimhent is győzködte, és a játékost elmondása alapján az Atlético Madrid, az Inter és a Juventus is vitte volna. Ilyen csapatnevek láttán talán meglepő, de a nigériai tini végül a német Wolfsburgot választotta.

„18 éves voltam, és eltökélt szándékom volt, hogy folyamatos játéklehetőséghez jussak. Olyan csapathoz akartam menni, ahol van időm fejlődni a játékban és fizikálisan is. A Wolfsburg pedig felkínálta számomra ezt a lehetőséget” – nyilatkozta Osimhen, aki azt is elismerte, a pénz is szerepet játszott a döntésében, és a konkrét ajánlatok közül a német csapaté volt a legjövedelmezőbb.

Aki még emlékszik a cikk elején citált mondatokra, annak nem lesz nagy meglepetés, hogy a szerződés aláírása után Osimhen nyomban vett egy házat az apjának Lagosban.

„Vb-győztes és aranycipős lettem, valamint leigazolt egy topligás csapat, de a legnagyobb siker nem ez volt, hanem az, hogy a családom maga mögött tudta hagyni a nyomornegyedet, és hozzásegíthettem őket egy jobb élethez, amit nagyon megérdemeltek.

Semmi sem nyújt nagyobb megelégedést számomra, mint az, ha látom őket végre mosolyogni, ez sokkal többet ad annál, mint amikor a szurkolók kiabálják a nevem

– villantotta meg családcentrikusságát a csatár.

Osimhen nagy reményekkel érkezett Wolfsburgba, ahol eleinte elkerülték a sikerélmények, emiatt pedig idővel elkezdett kételkedni magában. De aztán belátta, hogy siránkozással nem megy semmire, elszántabban kezdett el edzeni, és csak erősebbé tette, amikor azt hallotta, hogy úgysem jár sikerrel:

„Az a típus vagyok, akinek, ha azt mondják, hogy nem tud megcsinálni valamit, akkor mindent megtesz, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. A kihívások éltetnek, és szeretem folyamatosan felülmúlni önmagam”.

Osimhen végül a 2014-ben a német válogatottal vilábajnoki címet nyerő Mario Gomezben lelt mentorára, aki edzésről edzésre igyekezett jótanácsokkal ellátni ifjú kollégáját. Osimhen önbizalmat merített a Gomez-féle korrepetálásból, és azt is leszűrte, ha a rutinos csatár ennyi időt szán rá, akkor bizonyára lát benne valami olyat, ami különlegessé teszi őt.

Bár mentálisan már rendben volt, a pályán így is csak epizódszerep jutott a nigériai légiósnak, aki a Wolfsburgban 16 tétmeccsen 333 percet töltött a pályán, de se gólja, se gólpassza nem akadt.

A statisztikát látva nem olyan váratlan fordulat, hogy a német klub lepasszolta kölcsönbe Belgiumba, 2018 nyarán a Zulte Waregemnél és a Club Bruggénél is járt próbajátékon, de nem sokkal korábban esett át a malárián, ami nyomot hagyott az edzettségi állapotán, így mindkét kérő nemet mondott, és végül a Charleroi-nál kötött ki.

A belga csapatnál a harmadik meccsén volt először kezdő, és egyből pontot érő gólt szerzett, majd annyira belelendült, hogy az első 12 fellépésén összesen hétszer volt eredményes. Az idény végén 36 meccs és 20 gól állt Osimhen neve mellett, ami egész pofás statisztika, ezt pedig a klubnál azzal honoráltak, hogy őt választották az évad legjobbjának.

„Fiatal játékosként gyakran szembesülsz azzal, hogy az emberek elkezdik emlegetni azokat a focistákat, akik egy U17-es vébén robbantak be, és aztán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. De a Charleroi-nál ismét megtaláltam az örömöt a mindennapokban, köszönöm a lehetőséget és a támogatást a klubnak, valamint a Wolfsburgnak” – hálálkodott Osimhen.

A Charleroi a kölcsön lejártával érvényesítette az opciós jogát, és 3,5 millió euróért megvette a csatárt – hogy aztán bő egy hónappal később nagyjából hatszor ennyiért eladja a francia Lille-nek, amely Osimhenben látta a 80 millióért az Arsenalhoz igazoló Nicolas Pépé utódját. A belga kilencediktől a Ligue 1 ezüstérmeshez igazolt, de a gólokat vitte magával új állomáshelyére is, a debütálása alkalmával az ő két találatával gyűrte le a Lille a Nantes-ot.

Wolfsburgban Gomez vette a szárnyai alá Osimhent, a Lille-nél pedig Christophe Galtier edző támogatása adott neki hatalmas lendületet. „Még bele sem rúgtam a labdába, már azzal fogadott, hogy nagyon fontos leszek a csapat számára. Azt is hozzátette, tudja, mire vagyok képes, mert rengeteg meccsemet látta a Charleroi-nál. Egy fiatal focistának nem is kell ennél nagyobb motiváció. Amikor nem ment jól a játék, akkor is pozitívan állt hozzám, elmondta, mik voltak a hibáim, és az edzésen azon dolgoztunk, hogy ezeket kijavítsuk. Én pedig a pályán szeretném meghálálni azt a támogatást, amit tőle kaptam, és sosem fogom elfelejteni, milyen fontos szerepe volt a karrieremben”.

27 bajnoki meccsen végül 13 gólt szerzett a negyedik helyen befutó Lille-ben, és letette a névjegyét a BL-ben is, második fellépésén beköszönt gyerekkori kedvenc csapatának, a Chelsea-nek, majd később a Valenciának is, igaz, a Lille egy pontjával, a többiektől kilométerekre leszakadva az utolsó lett a csoportjában. A remekül sikerült idényét apja halála árnyékolta be, Patrick Osimhen 2019 májusában, 80 évesen hunyt el.

Így aztán a játékos édesapja azt sem érhette meg, hogy fia egy év után továbbállt, és a Napolihoz szerződött, amely klubrekordot jelentő 75 millió eurót csengetett ki érte a Lille-nek. Volt rizikó ebben az átigazolásban, nem is kevés, hiszen a nápolyiak mindössze egy franciaországi idény után tették le a voksot Osimhen mellett, akit az akkori edző és sportigazgató, Gennaro Gattuso és Cristiano Giuntoli is nagyon akart.

A nigériai támadó első két olaszországi évében 10, illetve 14 gólig jutott, idén viszont ráment az egyéni rekordra, mert a bajnokságnak még csak a fele pörgött le, de már 13 találatnál tart.

Az idényben öt olyan bajnoki volt, amikor az ő gólja tette irányba a Napolit a győzelemhez vezető úton, és már csak tízszer kell betalálnia ahhoz, hogy megelőzze a korábbi aranylabdás George Weah-t (aki 46 gólt ért el a Milanban), és ő legyen a Serie A történetének legeredményesebb afrikai légiósa.

Osimhen 96,2 percenként szerzett eddig gólt a bajnoki szezonban, ezzel a legalább 1000 percet pályán töltők közül a harmadik helyen áll a topligákban, csak Erling Haaland (Manchester City, 62 perc), valamint Robert Lewandowski (Barcelona, 89,1 perc) tesz túl rajta.

A csatár erősségeit tökéletesen aknázza ki a Napoli, amely lehengerlő focival hozott össze akkora előnyt féltávnál, hogy hiába van még vissza 19 forduló, nem nagyon látni, ki vagy mi lökhetné le az élről a bajnoki címre 1990 óta ácsingozó csapatot. Osimhen nem akkor a legveszélyesebb, ha elindul a labdával: az előző idényben meccsenként átlagosan 7,4 alkalommal lódult meg az ellenfél kapuja felé, ezzel a 18. volt a rangsorban a csatárok között, és 2,6 csellel próbálkozott, amivel szintén nem volt a top tízben.

Hét fejesgóljával viszont ennek a kategóriának a legjobbja volt, és szintén az élmezőnyben jegyezték a 90 percre vetített összes (4,1; ötödik hely a rangsorban), illetve 16-oson belüli lövések tekintetében (3,3; ötödik), valamint a tizenegyesek nélküli xG-ben (0,62; harmadik). Osimhen akkor a leghatékonyabb, amikor robbanékonyságát kihasználva bemozog az üresen hagyott területekre, és szeret úgy helyezkedni, hogy a védő vakoldaláról indulva rajtolhasson a labdára, amivel képes épp akkora előnyt szerezni, hogy már ne lehessen időben utolérni.

Gólok és emlékezetes megmozdulások Osimhentől az idei szezonban:

Ha pedig azonos pozícióból indul az ellenféllel, nagyon jó érzéke van, hogy testcselekkel vagy gyors irányváltásokkal kizökkentse a lefékezésére készülő védőket. A labda nélküli mozgása átlagon felüli, ráadásul hihetetlenül atletikus, 186 centis magasságához elsőrangú emelkedés társul. A grúz Hvicsa Kvarachelia személyében pedig idén lett egy olyan játszótársa, akivel szinte telepatikus módon érzik egymást a 16-os környékén.

Ezt megmutatták a Juventus elleni, 5-1-re megnyert rangadón is: 0-0-nál Osimhen ért oda leggyorsabban Kvarachelia akrobatikus mozdulattal leadott lövése után a kipattanóra, majd a következő gólnál Bremer hatalmas hibája után a nigériai tette le a labdát grúz cimborájának, aki aztán a második félidőben egy pazar asszisszttal visszaadta a kölcsönt a két védő között liftként emelkedő csatárnak. Osimhennek 19 tétmeccsen 14 gólja és 4 gólpassza van, Kvarachelia 20 találkozó után 9+12-vel áll.

Ha Osimhen ilyen sebességgel kilő a 16-os előtti területen, esélye sincs felvenni a védőnek:

A nápolyi időszakának legnagyobb negatívuma, hogy amíg a Lille-nél töltött idényében az összes játékidő 91 százalékában rendelkezésre állt, addig az első két Serie A-szezonban ez a szám jelentősen lecsökkent (46 és 58 százalék) a sérülései miatt. Az izomproblémák mellett egy, a válogatottnál összeszedett vállficam, valamint egy műtéttel, és fémlapok beültetésével járó arccsonttörés is kivonta a forgalomból, utóbbi miatt még mindig a Zorro álarcára hajazó maszkban játszik.

„Nem gondolok arra, hogy levegyem a maszkot. Nincs köze semmilyen babonához, és nem is arról van szó, hogy mentálisan szükségem lenne rá, egyszerűen azért hordom, mert védelmet nyújt” – indokolta meg, hogy miért ragaszkodik a maszkhoz.

A Napoli úgy várhatja a bajnokság második felét, hogy ha a két milánói csapat nyer is az utolsó őszi körben, akkor is marad még 9 pont előnye. Osimhennek és társainak meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy mindenhonnan azt fog ömleni rájuk, hogy ezt a scudettót már csak elveszíteni lehet. Ő azonban azt mondja, nem gondol arra, hogy bármitől félnie kellene, mivel a saját kezükben van a sorsuk, és csak magukkal kell foglalkozniuk.

Eliano Imperato / Controluce via AFP Nem ismer lehetetlent a kapu előtt

A góllövőlistát honfitársa, az Atalantában 11 gólnál járó Ademola Lookman előtt vezető nápolyi csatárnak ahhoz is hozzá kell szoknia, hogy időről időre szembesíteni fogják vele, milyen csapatok akarják elcsábítani Nápolyból.

„Nehéz olyan csapatot mondani, ahol jobb helyen lennék, mint a Napolinál. Ez az egyik legnagyobb klub Európában, és szerintem érthető, ha most minden idegszálammal arra fókuszálok, hogy milyen feladatot kell elvégeznünk idén. Mert azt észben kell tartanunk, hogy bár jó úton járunk, még nem nyertünk semmit” – tűzte ki a célt maga és a Napoli elé Osimhen, akinek értékét a klubja 140 millió euróra taksálja.

Az elmúlt hónapok nem csak a góljai és a Napoli fantasztikus menetelése miatt lehettek intenzívek a számára, hanem azért is, mert október óta apaként lép pályára a meccseken. A gyerek, Haly olasz állampolgárnak számít, de Osimhen szeretné, ha egyszer közösen ellátogatnának Nigériába.

„Meg akarom mutatni neki, hol árult a nagybátyja narancsot, az apja pedig vizet. Fontos, hogy a kislányom is lássa, hol indult a történetünk. A mai napig megőriztem az első focicipőm, már tönkrement, lyukas, használhatatlan, de számomra örök emlék. Emlékeztet arra az útra, amit az évek folyamán be kellett járnom. Amikor az emberek időnként odajönnek, azt mondják, imádkoznak azért, hogy boldog legyek és ne érjen kudarc.

Ha látnák, hogy néhányan honnan jöttünk, nem imádkoznának a bukásunkért.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!