Van olyan egyáltalán, amit ez az ember nem tud megcsinálni? Honnan került elő ez a srác? Nem csoda, hogy Nápolyban már úgy hívják: Kvaradona. Egy sztár születésének lehetünk szemtanúi
– áradozott a Serie A hivatalos Youtube-csatornájának kommentátora a második forduló egyik legszebb gólja láttán, amit a Napoli új igazolása, Hvicsa Kvarachelia szerzett az újonc Monza ellen, 0-0-s álllásnál.
Bár külsőleg nem is térhetne el jobban egymástól Kvarachelia és a nyáron az MLS-ben szereplő Torontóba igazoló Lorenzo Insigne, a Diego Armando Maradona Stadion nézői a gól láttán azt hihették, a közönségkedvenc csapatkapitány tért vissza. Neki volt a védjegye ugyanis, hogy a 16-os jobb csücskétől befelé csalta magát, majd belső csűddel elcsavarta a labdát a hosszú felsőbe. Az első nápolyi meccsén szereplő, 21 éves grúz ezt a mozdulatot annyira mívesen utánozta le, hogy az előtt talán még Insigne is kalapot emelt volna – bár az Instagram-posztjai alapján a Torontóba költöző olasz inkább duzzog az összehasonlítások miatt.
00:31-nél látható a gól a videón:
A fent idézett kommentátor mellett az olasz lapok sem spóroltak az istenítéssel, a Gazzetta dello Sport és a Corriere dello Sport nyolcas, a Tuttosport 9-es osztályzatot adott Kvaracheliának, aki a mesés csavarás után a második félidőben is szerzett egy gólt.
„Az ő csodagóljára volt szükség a monzai retesz feloldására: valami olyanra, amit hozzá kötnek, és ami túlmutat azon a lövésfajtán, amit mindenki Insignével azonosít. És aztán ott volt a második gólja előtt az egyéni alakítás, ahogy átjátszotta a védőt” – indokolta meg a majdnem tökéletes osztályzatot a Tuttosport.
A Serie A rajtja előtt a Napoliról szinte mindenhol azt lehetett olvasni, nagyon nehéz lesz ismét a négyben zárnia, mivel három pillérét is elveszítette: a Torontóba igazoló Insignét már mondtuk, de elhagyta a klubot a védelem oszlopa, a posztján az olasz bajnokság egyik legjobbjának számító belső védő, Kalidou Koulibaly (Chelsea), valamint a csapat történetének gólrekordere, Dries Mertens (Galatasaray) is, aki akár csereként beállva is nagyot tudott lendíteni a Napoli játékán. Ők hárman a Napoli góljainak 34 százalékát hozták össze az előző idényben.
Ehhez képest Luciano Spalletti csapata előbb öt gólt rámolt be a Veronának, majd egy négyessel küldte haza a tavaly még a Serie B-ben vitézkedő, aztán nyáron a Silvio Berlusconi, Adriano Galliani páros által felturbózott Monzát, és elhozott egy pontot a masszívnak tűnő Fiorentina otthonából, így három forduló után tagja annak a hatosfogatnak, amely 7 ponttal áll.
Igaz, a látottak alapján a Verona és a Monza is maximum arra hajthat majd az idényben, hogy jövőre is a Napolival játszhasson a Cittadella vagy a Benevento helyett, de ettől még a Napoli sokkal jobban festett annál, mint amit a nyári játékosmozgások alapján várni lehetett volna.
Kvarachelia csapata kilenc góljából négyben szerepet vállalt, hármat ő maga szerzett (szépen elosztva egyet ballal, egyet jobbal, egyet fejjel), és az ő parádés ütempasszából talált be Piotr Zielinski Veronában 2-2-es állásnál, úgyhogy a Dinamo Batumitól 10 millió euróért megvett grúz egyelőre hatalmas fogásnak tűnik.
A várható gólok-mutatóban (xG) Kvarachelia +2,4-gyel áll, ami a legjobb az olasz bajnokságban, meccsenként átlagban 1,84 lövése találta el a kaput, amivel ott találjuk a nevét a lejgjobb tízben, és az sem törte le az önbizalmát, hogy a cselei alig jöttek be (2/10 a mutatója két kör után).
Ha már mindenki Insignéhez hasonlítja az új fiút: a távozó ikon tavaly meccsenként átlagosan 54 alkalommal ért a labdához, ez a legtöbb volt a Serie A támadói között, míg Kvarachelia 40 labdaérintést produkál a 90 perc alatt, viszont kétszer annyi csellel próbálkozik, mint elődje (7,8 vs 3,1 egy meccsre vetítve). Az idei első három fordulóban csak a Torinóban játszó Nemanja Radonjic (25), próbálta meg Kvaracheliánál többször befűzni az ellenfeleket, aki a Sampdoria játékosával, Abdelhamid Sabirivel áll holtversenyben a második helyen (16-16 cselkísérlet).
A grúz nemcsak a labdával, anélkül is tudja, mit kell tenni, remekül mozog be a belső védő és a jobbhátvéd közé, és ha a felpassz után egy az egyben marad a szélsővédővel, akkor nagy terület nyílhat előtte, és eldöntheti, kifelé húzva a beadással próbálkozik, vagy inkább igyekszik befelé törni, hogy közelebb kerüljön a kapuhoz.
Insignéhez képest jóval kevesebbszer ér a labdához a kezdőkör környékén és a 16-os előterében, ellenben a 16-oson belül, valamint a 16-os jobb oldala és az oldalvonal közötti területen a grúz sokkal aktívabb, mint amilyen Eb-győztes elődje volt tavaly. A Napoli pedig azzal, hogy Kvarachelia nem középen tömöríti a mezőnyt, hanem kihúzódik a bal szélre, folyamatosan egy az egy elleni szituációkat képes teremteni a támadóharmadban, ami révén az első két meccsen nagyon sok helyzetet sikerült kialakítani, de a Fiorentina ellen már nem volt ilyen gördülékeny a támadójáték (bár a legnagyobb ziccer így is a grúz beadása után adódott, Hirving Lozano azonban pár méterről nem tudott a kapuba fejelni).
Insigne utolsó nápolyi évében tizenegy gólig jutott, de ezek közül kilencet tizenegyesből szerzett. Pedig próbálkozott bőszen a mezőnyből is, 81 lövése volt, 5,6-os xG-vel zárta az idényt, mégis csak két akciógól sikerült neki. Ehhez képest Kvarachelia hét kísérletéből három is beakadt, és ott van még a tény, hogy eddig 2,4-gyel múlta felül az xG-jét, ami egészen lenyűgöző statisztika, igaz, nehezen elképzelhető, hogy ezt tartósan hozni tudja.
„Igazán minőségi játékos, vérbeli profi, és nagyon jó srác. Folyamatosan keresi, hogyan tud egy-egyezni a védővel, érzi a kaput, és mindkét lábbal remekül lő.
Viszont még le kell lazulnia egy kicsit, mert még mindig nagy nyomást helyez rá a tudat, hogy az igényes nápolyi közönséget kell szórakoztatnia. De ezek a gólok segítenek neki abban, hogy megszabaduljon a nyomástól
– nyilatkozta Spalletti játékosáról.
Hazájában valószínűleg nem lepődtek meg azon, hogy Kvarachelia a futballt választotta hivatásául, mivel édesapja játszott az ország leghíresebb, legsikeresebb klubjában, a Dinamo Tbilisziben, majd Azerbajdzsánban is lehúzott pár évet, ahol kétszer is ő lett a bajnokság gólkirálya, ezt követően pedig az azeri válogatottban is szerepet kapott.
Az ifjabbik Kvarachelia 11 évesen került a Dinamo Tbiliszi akadémiájára, és 16 volt, amikor bemutatkozott a Dinamo színeiben az élvonalban – a Kolkheti Poti ellen bő fél órát kapott, de ez is elég volt neki, hogy övé legyen az assziszt csapata döntetlent jelentő góljánál. A bajnokság utolsó előtti fordulójában, mindössze harmadik bajnokiján az első gólját is megszerezte, ami rögtön három pontot ért a Dinamónak, amely végül egy ponttal maradt le a bajnoki címről a Torpedo Kutaiszi mögött.
Kvarachelia, aki ekkor már állandó tagja volt az U17-es válogatottnak, amelyben 21 meccsen 15 gól volt a mérlege, a több játéklehetőség reményében 2018 tavaszán az élvonalba feljutó Rusztavihoz igazolt, ahol 18 meccsen 3-3 gól, valamint gólpassz került a neve mellé, a csapat pedig csont nélkül kiharcolta a bennmaradást (a bajnok a Szaburtalo lett, a góllövőlista második helyén pedig ott találjuk az NB I-ből jól ismert Budu Zivzivadzét, aki 22 alkalommal volt eredményes az ezüstérmes Dinamóban).
Hogy Kvarachelia az utánpótlás-válogatottakban és a Rusztaviban is magára irányította a figyelmet, azt jelzi, hogy a Sahtar Donyeck és a Bayern München megfigyelői is felvésték a nevét a noteszukba, a Guardiannél pedig bekerült a 60 legígéretesebb 2001-es születésű közé.
„Technikailag képzett, mint sok más fiatal grúz tehetség, de olyan képességek birtokában van, amelyek az átlag fölé emelik. Kiváló alkattal bír, gyors és robbanékony, valamint mindig kiszámíthatatlan, ha egy az egy elleni szituációba kerül. És mindkét lábbal elsőrangúan céloz. Ha külföldi példát keresünk, akkor Julian Draxlerhez, Julian Brandthoz vagy Leroy Sanéhoz lehetne hasonlítani” – állt az angol lap 2018-as jellemzésében.
A Rusztavinál töltött idény után nagy ugrás következett, mivel az orosz Lokomotiv Moszkva vette kölcsön, amelyben a bajnokságban és a kupában tízszer lépett pályára, mindannyiszor csereként, de így is nagy hatást tett edzőjére, Jurij Szjominra, pengés és kreatív játékával. Szjomin erőlteljesen kilincselt a vezetőségnél, hogy a kölcsönadás lejárta után vásárolják meg a grúz ifjoncot, de a befutó a Rubin Kazany lett, amely ötéves szerződést dugott az orra alá
Ha ez még nem lett volna elég csapás a Lokomotiv-drukkereknek: az első fordulóban a Rubin épp a moszkvai vasutasokkal találkozott, és persze, hogy Kvarachelia fejelte azt a gólt, amivel a kazanyiak pontot mentettek – majd feltette a kezét, mintegy bocsánatot kérve előző klubja szurkolóitól. A hátralévő 26 meccsén az ígéretes induláshoz képest kissé talán visszafogott termésnek tűnik a két gól, valamint az öt gólpassz, de látványos cselekben, szólókban nem volt hiány, és végül őt választották az orosz bajnokság legjobb fiataljának.
„A koronavírus okozta kényszerszünet utáni újrakezdést követően Kvarachelia volt az egyik legjobbunk, és ő a Rubin legérdekesebb focistája” – nyilatkozta róla Leonyid Szluckij, a kazanyiak edzője. Csapattársa, egyben gyerekkori barátja, Zuriko Davitasvili pedig egyenesen a grúz Messinek titulálta, ami hangzatos, ámbár kissé elkoptatott jelző, hiszen az elmúlt másfél évtizedben annyi mindenkit hasonlítottak már a zseniális argentinhoz.
Kvarachelia a második kazanyi évében is kecsesen táncolt a labdával a védők között, 23 bajnokin 4 gól és 8 gólpassz került a neve mellé, a jutalma pedig az lett, hogy ismét őt választották a legjobb fiatalnak. A bajnokság meccseit közvetítő csatorna kommentátorai mellett a klubok edzői, valamint csapatkapitányai, illetve az akkori orosz szövetségi kapitány, a jelenleg a Fradit irányító Sztanyiszlav Csercseszov adta le a voksát, és nem mondhatni, hogy szoros lett volna a verseny: Kvarachelia 145 pontot gyűjtött, míg a második helyezett Arszen Zaharjan (Dinamo Moszkva) hatvanat.
Kvarachelia közönségszórakoztató stílusát remekül visszaadta a lengyel Rakow Czestochowa elleni Konferencia Liga-selejtező: a két meccsen a szélső 35 csellel próbálkozott, ezek közül 22 jött be (63 százalékos hatékonyság), vagyis tényleg folyon azt kereste, hogy lehet megbontani az ellenfél védelmét, más kérdés, hogy a párharcból 1-0-s összesítéssel a lengyelek mentek tovább.
A válogatottban már 2019 nyarán bemutatkozhatott a Gibraltár elleni Eb-selejtezőn, de az igazi áttörést a vb-selejtezők hozták: betalált a spanyolok, majd a görögök ellen, utóbbi döntetlent ért, de még ezt is tudta überelni, mert a svédeket az ő duplájával verték hazai pályán. Ha ilyen nívós ellenfelek ellen ment neki, akkor nem kell csodálkozni azon sem, hogy a Nemzetek Ligájában brillírozott a C ligás csapatok ellen, a Gibraltár, Bulgária és Észak-Macedónia elleni hármasugrást három góllal és két gólpasszal abszolválta, így jelenleg 17 meccs után 8 gólnál tart a válogatottban.
3:00-nál és 3:34-nél látható a svédek elleni dupla:
A grúz drukkerek körében lassan kisebb Kvarachelia-kultusz kezd kibontakozni, legalábbis erre utal az a vicces sztori, hogy a legutóbbi hazai meccsen a szurkolók egy része félidőben átvándorolt a lelátó túlsó oldalára, hogy a második felvonás alatt is közelről figyelhessék a szélső megmozdulásait.
Ki tudja, meddig maradt volna a Rubin Kazanynál, ha Oroszország nem rohanja le Ukrajnát, de a háború kitörése után a külföldi játékosok felbonthatták a szerződésüket, Kvarachelia pedig úgy döntött, otthon biztonságosabb, így a Dinamo Batumihoz igazolt. Ahol nagyon kilógott fölfelé, 11 forduló alatt 8 gólt és 2 gólpasszt tett a közösbe, és bár már 23 kör lement a bajnokságból, még mindig holtversenyben a harmadik helyen jegyzik a góllövőlistán.
Ügynöke szerint egyébként nem a Napoli, hanem a Juventus volt a legesélyesebb arra, hogy megszerezze, de az üzlet bedőlt, amikor Fabio Paratici sportigazgató 2021 májusában elhagyta a Juvét, és a Tottenhamhez távozott, amely szintén kacérkodott a gondolattal, hogy leigazolja. Olvasni lehetett még az Ajax, valamint a Milan érdeklődéséről, de leginkább Nápolyban hittek benne.
A vérmes Napoli-szurkolók pedig abban hisznek, hogy a csapat, amely az elmúlt tíz idényben hétszer is dobogón zárt, idén sem adja alább. És ezt a reményt csak tovább táplalhatja, hogy a középpályára sikerült megszerezni a Tottenhamtől Tanguy Ndombélét, a csatársorba pedig érkezett Giovanni Simeone és Giacomo Raspadori, ez a duó tavaly összesen 27 gólt gereblyézett össze – akkor még a Veronában, illetve a Sassuolóban.
Az érkezésüknek alighanem Kvarachelia is nagyon örül, mert egyfelől már nem csak róla szólnak a hírek a csapat háza táján, másfelől, ha az első három meccs után jobban figyelnek rá a védők, abból Simeone, Raspadori, vagy a Verona és a Monza ellen is betaláló Victor Osimhen csak profitálhat.
Amikor áprilisban kiderült, hogy a kérők közül a Napoli lesz a befutó, a klub elnöke, Aurelio De Laurentiis egyből megkapta a kérdést, hogyan tudják majd kiejteni a grúz légiós nevét.
Valamit kitalálok majd, egy olyan nevet, amit könnyű kimondani. Lehetne például Zizi, szerintem az nem is hangzik rosszul
– magyarázta akkor De Laurentiis. Ma már ebből nincs probléma, és a Zizit is el lehet felejteni – a Kvaradona sokkal menőbb.
