Csütörtök este a Ferencváros 2-1-es vereséget szenvedett a Bayer Leverkusen vendégeként, az Európa Liga csoportkörének első találkozóján. A G csoport erőviszonyait figyelembe véve egyetlen mondattal el lehetne intézni a mérkőzést – papírforma-eredmény született, győzött a tehetősebb, minőségileg erősebb játékosállománnyal rendelkező csapat.
De mégse intézzük el sima kézlegyintéssel e vereséget, mert a Ferencváros, mint az elmúlt években több alkalommal – vagy idén éppen a Sparta Praha kiejtése alkalmával –, úgy ezúttal is megpróbálta eltűntetni a most éppen tízszeres keretérték- (352,75 millió euró vs 36,25 millió euró), vagy éppen a relevánsabb, az elmúlt évek európai eredményességét mutató klubkoefficiens (57 vs 13,5) közti ordító különbséget. Ráadásul majdnem sikerült neki, még a Kicker is nehéz nyitógyőzelemről számolt be tudósításában.
Hazai részről Gerardo Seoane edző a hétvégi, Dortmund elleni gólzáporos, 2-0-as előnyről végül 4-3-ra elvesztett meccshez képest négy helyen változtatott csapatán. Bal védő poszton Bakkert Sinkgraven, középpályán Andrichot Palacios váltotta. A svájci edző a szélen Paulinhót Adlira cserélte, ami azt is jelentette, hogy a mindkét meccsen szereplő Diabyt balról jobb oldalra költöztette át, míg centerposzton az Európa-bajnokságon a csehek hét góljából ötöt jegyző Schick helyén Alariónak szavazott bizalmat.
A németek rotációja érzékelteti azt is, hogy
A Leverkusen költségvetésében nyilván nem elhanyagolható tétel az EL UEFA-, illetve közönségbevétele, ellenben a tulajdonosoknak és a szponzoroknak, de még – a Covid-szabályozás ellenére is szerény 11 ezer nézőt látva – a szurkolóknak is fontosabb a Bundesliga (a Dortmund elleni meccsre 17 ezer néző váltott jegyet az amúgy 30 210 főt befogadó BayArenába).
Ezzel szemben a Ferencvárosnak és a magyar futballnak bármely európai kupasorozat csoportkörébe jutás kifejezett cél. Szakmai téren a sorozatban harmadik éve tartó őszi menetelés tovább növeli a Fradi UEFA-koefficiensét (és a magyar klubfutballét is), másrészt jelentős mértékű piaci forráshoz juttatja a klubot az európai szövetségtől érkező prémium, és a három, várhatóan telt házas hazai mérkőzés.
Mindkét terület meghatározza a Fradi következő, 2022-2023-as évének lehetőségeit. Ha nagyobb a koefficiens, könnyebb lehet a sorsolás, ergo nagyobb a százalékos lehetősége a BL- vagy EL-csoportkörbe jutásnak (persze ehhez bajnoki címet is kell nyerni 2022 nyarán, mert, ha nem, marad a harmadik számú sorozat, a Konferencia Liga). Ha nagyobb az összbevétel, tartható, hovatovább, mint a 2019-es EL-siker után a 2020-as évben, növelhető a klubköltségvetés, újabb igazolásokkal emelhető a játékosminőség.
A Fradi éppen ezért minden alkalommal a pillanatnyi lehetőségeket tekintve legerősebb kezdővel áll fel a nemzetközi porondon. Nem rotál, maximum kényszerből, mint ahogy csütörtök este tette azt Peter Stöger.
A Young Boys elleni, 3-2-es vereséggel végződő BL-playoff-mérkőzés kezdőjéhez képest Botka, Somalia és Kovacevic kisebb sérülés, Laidouni eltiltás miatt hiányzott. A korábban kirobbanthatatlan Haratin klubváltás, míg a BL-ben eddig kifejezetten eredményes Boli fegyelmi okokból került ki a keretből. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az osztrák edző lehetőségeit Dvali és Mak sérülése is behatárolta, úgy látjuk, miért kezdett a Dibusz – Wingo-Blazic-Samy Mmaee-Civic – Vécsei-Loncar – Zubkov-Zachariassen-Tokmac – Ryan Mmaee tizenegy.
Peter Stöger a Bayer alapfelállásával szinkronban, 4-2-3-1-es hadrendben küldte pályára a Fradit. Elsőre legalábbis így tűnt, aztán kiderült, hogy a Leverkusen gegenpressingje és a kifejezetten gyors szélsői elöl azzal zárta le remekül a területeket, hogy Zubkovból bal oldali szárnyvédő lett, Civic pedig harmadik belső védőként funkcionált (lásd a lenti képen), így védekezésben a Marco Rossi által a magyar válogatottnál alkalmazott 5-3-2-re váltott a magyar bajnok.
Nyáron klubváltás miatt több helyen is kicserélődött, átalakult a német klub védelme. A Leverkusen idei bajnoki eredményei azt mutatják, ha nem szerzett gyorsan 1-2 gólt, mint a Gladbach (4-0), az Augsburg (4-1) vagy a Dortmund (3-4) ellen, egy idő után a csapat védekezése is sebezhetőbbé vált. Stöger, akinek korábban a Köln és a Dortmund edzőjeként számos alkalommal volt lehetősége élesben gyakorolni a német futballban ma már hétköznapinak számító gegenpressing elleni támadójátékot, a Fradi játékosainak kiválóan leoktatta, hogyan használják ezt ki, hogyan támadják már az első perctől kezdve a magasra tolt Bayer-védelem jobb, illetve bal szárnyán üresen hagyott területeket.
Egy ilyen tökéletesen kivitelezett, hátulról építkező kontrából született a Fradi gólja is. A gól itt nézhető meg.
A Fradi eleinte remek labda nélküli játékot mutatott be, és céltudatos, a Praha és Young Boys ellen meccsekhez képest kifejezett fejlődést mutató magaspresszing elleni labdakihozatalaival is
Wingo és Zubkov rendszerint fellépett a középpályára, így a vonalban maradt három védő előtt az egyik ferencvárosi védekező középpályás felelt a sorok közti kapcsolatért, miközben a másik már a Bayer térfelén próbálta a létszámban kiegyenlíteni a piros-feketék fölényét.
A Bayer a pontos, precíz labdakihozatalokat látva ekkor bizonytalanabbul presszingelt, mint ahogy azt a Bundesliga-meccseken láthattuk tőlük. A támadásépítéseik alkalmával pedig kifejezetten lassan, pontatlanul járatták a labdát, a szórványos Fradi-letámadások alkalmával többször belehibáztak a védők, amely az egyenlítő gólig számos lehetőséget biztosított a zöld-fehéreknek.
A vezető gólunk után rögtön Demirbay labdaeladása után kerültünk létszámfölényes helyzetbe, majd pár minutummal később Wingo lövése előtt vesztettek labdát a középpályán.
A két csapat minőségbeli különbségét azonban jól jelzi, hogy míg a Fradi nem tudott élni az ajándékba kapott lehetőségekkel, a hazaiak lecsaptak ezekre. Miután a Leverkusen elkapta a fonalat, egy, ahogy Dibusz Dénes fogalmazott a mérkőzést követő nyilatkozatában, „kicsit naivan, pontatlanul indított letámadási kísérlet” után a földön kegyetlenül kipasszoltak minket, gólig vittek végig egy akciót (1-1).
Az is a két edző jelentős variációs lehetőségének differenciáját mutatja, hogy Seoane válogatottakkal, többek közt az Eb cseh hősének, Schick pályára küldésével tudott frissíteni, egyben gyorsítani csapata játékát, amely a 69. percben végül az új német csillag, Wirtz győztes góljához vezetett (2-1).
Stöger kispadjának rövidsége adottság, amit jelenleg a Ferencváros nem tud olyan kaliberű csapatokkal szemben ellensúlyozni, mint amilyen a Bayer, de ugyanez igaz a két másik csoportellenféllel, a Celtickel és a Betisszel összehasonlítva is.
Azt a hendikepet is nehéz rendszeresen eltüntetni, hogy a Betis és a Bayer évente 40-50 hasonló felfogású, nagy iramú mérkőzést játszik, szemben a Fradi játékosok lábában, főképp fejében lévő 10-15-el.
A Fradi mindkét félidőben 5-5 lövésig jutott, de míg frissebb lábbal és fejjel az első félidőben négy is kaput talált, a másodikban már csak egy. De ugyanez a negatív irányú statisztika igaz a helyzetek minőségét mutató xG-re is. A Fradi védekezése a második félidőben, különösen a hetvenedik perc után hagyott ki egyre sűrűbben, Schick és Amiri lábában is benne maradt egy-egy gól a 84., illetve a 86. percben.
Bár a Rebrov-féle, alaposan begyakorolt és nemzetközi szinten eredményes pozíciós játékhoz képest Stöger felfogása ugyan eleinte zökkenőket okozott a Fradi gépezetében, de a jó hír az, hogy a csütörtök esti mérkőzésen kifejezetten látszott a fejlődés a passzjáték, a labdakihozatalok tekintetében.
Ez pedig biztató. Azt nem állítjuk, hogy ha ezt sikerül tovább csiszolni, fejleszteni, az garantálja a csoport 2. vagy 3. helyét, azaz továbbjutásra lesz elegendő, de az biztos, hogy pontokban mérhető lesz az eredménye az Európa Liga-csoportkör további mérkőzésein.
