Igazi sikertörténetnek indult, amikor José Mourinho menesztése után a Manchester United megbízta a menedzseri feladatokkal a klub korábbi csatárát, Ole Gunnar Solskjaert. Az eredetileg csak ideiglenesen kinevezett norvéggal szárnyalt a csapat:
- első 17 meccséből 14-szer győzött, többek közt a Tottenham és a Chelsea ellen is,
- emellett pedig a Liverpoollal döntetlenre végzett és csak egyszer kapott ki,
- miközben a Bajnokok Ligájában kiejtette a Paris Saint-Germaint.
Bár ezután becsúszott két vereség, Solskjaer mégis állandó megbízást kapott a klubtól – általános megelégedésre. Csakhogy a Manchester United azóta meg sem tudta közelíteni a kezdeti teljesítményt az edzővel.
Az akkori edzőnek, Herbert Bamlettnek pénzügyi gondnokkal és a klub tulajdonosának halálával is meg kellett küzdenie, ki is esett csapata az élvonalból, ezért nem tarthatta meg az állását. Az idei szezonban kieséstől aligha kell tartania a világ egyik legnépszerűbb együttesének, amely ötödik helyen áll és 12 pontra van a kieső zónától, de a győzelmi arány egyértelműen gyenge.
Jonathan Wilson, az egyik legelismertebb szakíró viszont ezen a szálon, vagyis a győzelmi arányok mutatóján indult el legutóbbi cikkében.
A mai modern labdarúgás a rövid idő alatt elért sikerekről szól. Manapság már azelőtt kirúgták volna Bill Shanklyt a Liverpoolból, Don Revie-t a Leedstől, vagy éppen Alex Fergusont a Manchester Unitedből, mielőtt sikeres lett volna csapatával. Ugyanakkor nem szabad fenntartások nélkül ragaszkodni edzőkhöz, mert ez sem előre mutató. Csak azért, mert néhány edző sikeres lett hosszú idő alatt, nem jelenti azt, hogy mindegyikük az lesz
– írja elemzésében Wilson.
A Liverpool elleni derbin Solskjaer 44. mérkőzésén ülhetett a Manchester United kispadján pontosan 13 hónap alatt ez pedig elegendő idő lehet a vizsgálatra.
- José Mourinho a mérkőzései 53,8%-át nyerte meg, mielőtt kirúgták,
- Solskjaerral jóval gyengébb az arány, viszont támadóbb felfogása révén több gólt rúg a csapat, mint a portugállal (1,7 gól az átlag 1,6 helyett),
- ezalatt viszont többet is kap (1,2 az átlag 0,9 helyett).
Nem elhanyagolható persze a számok mellett a futball érzelmi oldala sem, hiszen mindenki arról álmodik, hogy egy klubikon kimenti szeretett együttesét a bajból, zseniális edzőként, saját nevelésekre támaszkodva új dinasztiát indít. Ezért nevezték ki 2018. december 19-én Ole Gunnar Solskjaert, ám a kezdeti varázslat már rég elszállt, a csapat statisztikái és legfőképp az eredményei zuhannak.
A modern labdarúgásban kulcsfontosságú, hogy szervezett legyen a csapat játéka védekezésben és támadásban is. A játékosoknak tudniuk kell, milyen helyzetben hová kell mozogniuk, már-már automatizmussá kell válnia a helyezkedésnek. Egy év elteltével semmi jel nem utal arra, hogy Solskjaer ezt elérte csapatával. Ez nem változik meg varázsütésre, az edző kirúgása nem oldja meg a Manchester United gondjait, de bármennyire is vonzó a tündérmese beteljesülése, a jelek szerint nincs meg a kellő felkészültsége, hogy kimentse a csapatot a pácból. Előbb-utóbb nem lesz elég a ködösítés fiatalok felépítéséről
– zárja markáns véleményét Wilson.
Az előző szezonhoz képest ráadásul Solskjaer alakíthatott is a kereten, de hiába költött 159 millió eurót, ez a játék minőségén nem látszik, ráadásul a távozó futballisták is jobban teljesítenek, mint Manchesterben – Romelu Lukaku 26 tétmeccsen 18 gólnál jár már az olasz Internben. Nehéz megjósolni, mi lesz a norvég sorsa, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ő váltja valóra a nagy manchesteri álmot.
Kiemelt kép: Matthew Ashton – AMA/Getty Images
