Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Most éppen a szeptemberi, Románia elleni Európa-bajnoki selejtező a soros sorsdöntő találkozó a magyar válogatott esetében. Ezúttal annyi igazság talán van a sokszorosan elkoptatott jelzőben, hogy – mint Dárdai Pál, a végül leköszönt szövetségi kapitány is megfogalmazta – a pótselejtezőt érő harmadik hely már alighanem biztos, az egyenes ági kijutáshoz viszont a románok ellen kötelező a jó eredmény.
Amin biztosan nem fog múlni, az – reméljük – a szurkolás, a meccs jegyeit kaotikus állapotok közepette néhány óra alatt felvásárolták. A magyar közönség elképzelhetetlenül vágyik a sikerre, hogy harminc év után láthassa a nemzeti csapatot világversenyen. A Dárdai helyére kinevezett Bernd Storck nincs irigylésre méltó helyzetben: a magyar néplélek ezt a meccset egyszerűen úgy képzelte el, hogy Dárdai lesz a vezér, vele pedig sikerül a bravúr. Storck beugróként most ismerkedik a körülményekkel – például a szóba jöhető játékosok formájával.
Az összkép vegyes – hátul és elöl megvannak a jelek szerint jó formában lévő, rendszeresen lehetőséget kapó futballistáink (igaz, van, aki csak itthon játszik, a langyos bajnokikon), a középpályán viszont akadnak szép számmal „lyukak”. Vegyük sorra, kikre számíthat a debütáló kapitány Románia ellen!
Kapusok: minden rendben
Király Gábor helye Dárdainál megkérdőjelezhetetlen volt a keretben, utódjánál is az lesz, hiszen ismerhetik egymást Németországból. Ráadásul Király a hazatérése után szinte újjászületett, a magyar liga legjobb kapusaként parádézott az eddigi meccseken, emellett igazi vezéregyéniség, amit a Haladásban bizonyít. Dibusz Dénes szintén őrzi jó formáját a Fradi kapujában, igaz, kevesebb dolga van a meccseken, mint Királynak. Bár Bogdán Ádámnak komoly meccshiánya van, feldobott állapotban, a Liverpool kapusaként várja a meccset, nyilván számíthat rá a kapitány – leghátul tehát soha rosszabb ne legyen a helyzet.
Védelem: Juhásszal vagy nélküle?
A védősorban a másik vezér, Juhász Roland helyzete aggasztó. A Videoton játékosa megsérült a BATE elleni BL-selejtezőn, azóta kezelésekre jár konkrét eredmény nélkül – igaz, elmondta, nem annyira súlyos a sérülés, mint elsőre tűnt. Kérdés, több hét kihagyás után megkockáztatható-e az esetleges bevetése.
Helsinkiben Lang Ádám játszott mellette, aki azóta klubtársa a Vidinél, viszont ott nem egymás mellett szerepeltek, hiszen Lang éppen Juhász helyére állt be, majd a következő mérkőzéseken kezdő volt. Nem voltak nagy megingásai, de nem biztos, hogy klubja gyenge rajtja és problémái a magabiztosságát növelik. Középen szóba jöhet még Kádár Tamás, akit ugyan sok kritika ért a lengyel Lech Poznanban a szezon elején, mégis ott volt mind a négy bajnokin a pályán, és ez sokat jelenthet. Guzmics Richárdot pedig egyenesen a lengyel bajnokság legjobb középhátvédjei között tartják számon, önbizalma rendben van.
Szóba jöhet még a Fradiban balról kényszerből középre kerülő, és megfelelően teljesítő, rutinos Leandro is, Korcsmár Zsolt viszont még egy percet sem játszott a Bundesliga 2-ben idén a Greuther Fürth együttesében, hiszen továbbra is lábadozik a sérülése után.Vanczák Vilmos tapasztalata sokat érhet(ne), de a svájci FC Sion hűséges harcosa idén kegyvesztett lett a klubnál, miután már tudni lehetett, hogy nem hosszabbít szerződést. Nincs még meccs a lábában. A védők közül a felcsúti Fiola Attila mind a négy bajnokit végigjátszotta, mondjuk, a két összeszedett sárga lap a nem túl acélos ellenfelek ellen intő jel.
Középpálya: na, itt ki játszik?
A kérdést több értelemben is feltehetjük, egyrészt természetesen a románok elleni találkozóra vonatkoztatva. Aki biztosan nem fog játszani, az az eltiltott Gera Zoltán, pedig legtapasztaltabb mezőnyjátékosunkra égető szükség lenne. Klubtársa, Hajnal Tamás a Ferencvárosban pazar gólpasszokat osztott ki, kérdés, a válogatottban lesz-e még jó meccse. Ha már az itthon játszók: Koman Vladimir pocsék formában van, nem valószínű a bevetése.
Vannak légiósaink, akik közül Elek Ákos ugyan nincs szem előtt, de játszik. Igaz, a kínai bajnokságban július 15. óta egyszer sem játszotta végig csapata, a Csangcsun Jataj mérkőzéseit. Ám legalább játszott – Dzsudzsák Balázs, a keret alighanem legfontosabb játékosa egyáltalán nem lép pályára az orosz Dinamóban, ehelyett a jövőjével van elfoglalva; Simon Krisztián az 1860 Münchenben szintén a csapatba kerülésért küzd (két mérkőzés óta nem szerepelt); Stieber Zoltán pedig még csak várja a bajnoki rajtot a Hamburggal – a Német Kupából kiestek és ő nem lépett pályára.
Pintér Ádám elbúcsúzott a görög Levadiakosztól, de még nincs új csapata, ergo ő is meccsek nélkül készül „a” meccsre. Tőzsér Dániel pedig szintén csapatot keres. És ugyebár a válogatott középpályájáról, a talán legfontosabb csapatrész alapembereiről beszélünk…
Csatárok: bár kitartana ez a forma!
Ha van poszt, amelyre bizakodva tekinthetünk, az a csatároké – nem feledve persze, hányszor láttunk olyat az elmúlt harminc évben, hogy a klubbeli remeklés semmit sem ért a válogatottban. De vannak külföldön játszó, gólképes csatáraink. Nikolics Nemanját már most a lengyel bajnokság gólkirályjelöltjének tartják, szenzációsan kezdte az idényt a Legiában. Németh Krisztián még rajta is túltesz, kacskaringós helykeresése, úgy tűnik, az amerikai profiligában véget érhet. E két támadó kellő önbizalommal várhatja a román-meccset.
Igaz, egyikük sem klasszikus középcsatár, az Szalai Ádám lenne, aki nincs jó passzban, a Hoffenheimbe negyedórára állhatott be a vereséggel végződő kupameccsre, és a német sajtóban is kikezdték. Böde Dániel ellenben robog, a Fradiban termeli a gólokat. Mármint itthon, mert remélhetőleg nem a bosnyák Zeljeznicar elleni „nemzetközi” formát viszi a válogatottba, ahogy klubtársa, Varga Roland sem. Priskin Tamás a jelek szerint jó helyre került Pozsonyban – bízzunk benne, az északírek után a románok kapujába is betalál, ha lesz rá alkalma.
