Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Sokan kételkedtek benne, hogy a magyar bajnokság háromszoros gólkirálya, a zentai származású magyar válogatott támadó, Nemanja Nikolics megállja a helyét egy erősebb bajnokságban, azaz a lengyel élvonalban. A csatár egyelőre rácáfol a hitetlenekre, hiszen a varsói Legia három meccs után kilenc ponttal a tabella élén áll, 11-1-es gólkülönbséggel rendelkezik, a nyáron a székesfehérvári Videotonból odaszerződő Nikolics pedig főszerepet vállal a menetelésből: öt találattal vezeti a góllövőlistát, és két gólpasszt is feljegyeztek a neve mellé.
Az Európa Ligában is eredményes volt már kétszer, csapata pedig ott lesz a rájátszásban. A vajdasági Magyar Szóhosszú interjút közölt vele, amelyben a sikeres szezonkezdet, az albániai mérkőzésen történtek, a magyar válogatott élén végbement változások, illetve a szeptemberben sorra kerülő magyar–román meccs is szóba került.
– Álomszerűen kezdődött a lengyelországi szereplése. Minek köszönhető a kimagasló teljesítménye?
– Semmi újdonságot nem csinálok, amit ne tettem volna már Magyarországon is, hiszen ott is jöttek a gólok, ott is minél több gólt akartam lőni, és ott is megdolgoztam ezért – kezdte Nikolics Nemanja. – Természetesen mindenki kíváncsi volt rá, hogy mire jutok majd egy erősebb bajnokságban, mert több mint hat évig szerepeltem ugyanabban a csapatban, és ott mindvégig termeltem a gólokat. Elmondhatom, hogy az sem volt könnyű, főleg úgy nem, hogy ha minden évben ugyanabban a gárdában kell bizonyítani, van, akinek sikerül, van, aki egy-két év után eltűnik. Nekem minden évben sikerült sok gólt lőnöm, három gólkirályi címet is nyertem. Örülök neki, hogy a Legiában olyan a kezdés, amilyet terveztem, bízom magamban, megyek a saját utamon. Nem tudom, végül hogyan alakul a bajnokság, hogyan alakul az én szezonom, de az biztos, hogy keményen fogok dolgozni, hogy elérjem a céljaimat. Azért jöttem a Legiához, hogy bajnokok legyünk és gólkirály legyek, de utóbbiról egyelőre még nem érdemes beszélni, hiszen nagyon sok forduló van hátra. Minden mérkőzésen úgy futok ki a pályára, hogy gólokat szeretnék rúgni, de soha semmit nem akarok elkiabálni. Ez nem sablon, ez tényleg az én gondolkodásmódon – így gondolkoztam öt évvel ezelőtt, így gondolkozom most is, és így fogok gondolkozni öt év múlva is.
– Szokott-e visszatekinteni, követi-e a Videoton eredményeit?
– Persze, követem. Természetesen nézem a csapat meccseit, mert hat évet ott töltöttem, nagyon sok barátot szereztem, olyat is, aki most csapattag, olyat is, aki már eligazolt. Sok játékos, aki most játszik a csapatban, jó barátom, figyelem a teljesítményüket, és szurkolok nekik, hogy ugyanúgy bajnokok legyenek, mint velem, és bejussanak a BL-be vagy legalább az Európa Ligába, mert abból mind a Videoton, mind a magyar foci csakis profitálhat.
– A lengyel sajtó a góljai láttán elnevezte NiGOLicsnak. Mit szólt ehhez a becenévhez?
– Igen, már a második mérkőzésem után megkaptam ezt a becenevet. Mondtam is az újságíróknak, hogy rizikót vállaltak ezzel az elnevezéssel, mert az rendben van, hogy egy játékos rúg néhány gólt, de mi van akkor, ha nem sikerül folytatnia a szériát? Az eddigi teljesítményem azokat a szakértőket támasztja alá egyelőre, akik kitalálták ezt a becenevet. Tetszik is, ötletesnek tartom, de igazából arra is utal, hogy további gólokat várnak tőlem, mert ha nem így folytatom, akkor kitalálnak valami kevésbé hízelgőt.
– Milyen Lengyelországban a futballistákhoz való viszonyulás, megismerik már az utcán, sok az autogramkérő?
– Szerencsém van, mert Varsó elég nagy város, a drukkerek pedig igencsak fanatikusok, óriási szurkolótábor van mögöttünk, akik igazán szeretik a focit, megtöltik a stadiont hazai környezetben, és rengetegen kísérnek bennünket az idegenbeli mérkőzésekre is. Szép nagy stadionunk van, amiben több mint harmincezren is biztathatnak bennünket. Ahhoz, hogy megismerjenek az utcán, hétről-hétre meggyőző teljesítményt kell nyújtanom. Természetesen sokan felismernek már, de nem minden sarkon, nem minden percben, és ez engem különösebben nem is foglalkoztat, ahogy eddig is, ezután is arra törekszem, hogy boldog legyek a pályán, hogy úgy érjenek véget a meccsek számomra, hogy azt érezzem, hogy mindent megtettem a Legia győzelméért. Jó sorozatban vagyunk, nagy most a fociláz Varsóban.
– Egy hete Albániában kellemetlen közjáték miatt szakadt félbe az Európa Liga-selejtező, megdobták egy kővel a csapattársát, Ondrej Dudát.
– Szerencsére minden rendben van Ondrejjel, a sérülése szerencsére nem volt olyan súlyos, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Szerintem nem futballpályákra való, ami ott történt. Nem is értem, hogy történhet meg ilyesmi. Nem értem a drukkereket, mert az oké, hogy nem tetszik nekik, hogy az ellenfél csapata lövi a gólokat, de nem szabadna nekik ily módon kifejezni az érzelmeiket. Örülök, hogy komolyabb sérülések nélkül kihúztuk azt a meccset.
– Lényeges változás történt a magyar válogatott élén. Hogy érintette a kapitányváltás?
– Ha reálisan tekintünk erre a történetre, akkor elmondhatjuk, hogy benne volt mindez a levegőben, ha hideg fejjel nézzük, mindenki beismerheti, hogy előre látható volt, hogy ez így hosszú távon nem fog működni. Természetesen mindenki – mind a játékosok, mind a szurkolók, mind a média – bízott benne, hogy Dárdai Pali kihúzza a válogatott élén az Európa-bajnoki selejtező végéig. Nem így történt. Jött egy olyan szakember, aki jó viszonyban van Dárdaival. Rutinos edző, aki bizonyított már, remélem, hogy vele is ugyanolyan sikeresek leszünk, mint Palival.
– Megismerkedett már a kapitánnyal, felkereste-e Storck a kinevezése óta?
– Nem beszéltünk még személyesen és telefonon sem. Találkoztunk már, de nem ismerem. Gondolom, hogy most ő is azon dolgozik, hogy kitaláljon egy olyan keretet, amivel sikeresen tud eredményre játszani. Hiszem, hogy hamarosan kiderül, kire számít és kire nem.
– Kevesebb mint egy hónap múlva következik a sorsdöntőnek kikiáltott magyar–román selejtező mérkőzés. Mit vár attól a találkozótól?
– Igazi fociünnepre, telt házra számítok. A legnagyobb győzelmünk az utóbbi időszakban, hogy újra mögénk álltak a magyar szurkolók, bíznak bennünk, ami nekünk rendkívül sokat számít. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat, és felugorjunk a csoport első két helyének valamelyikére. Minden a mi kezünkben van, nagyon nagy lehetőség ez, mindenféleképpen a győzelemre kell hajtani. Megmutattuk Romániában, hogy tudunk ellenük játszani, sőt sokkal jobbak is voltunk azon a meccsen, a győzelmet is megszerezhettük volna – nekem is volt egy óriási lehetőségem, amit sajnos nem sikerült értékesíteni. Nagy esélyünk van most megfogni őket, a célunk itthon tartani a három pontot.
