Nemzetközi foci

NiGOLic a varsói csatár új beceneve

Nikolics Nemanja nagyon szeretne lengyel gólkirály lenni, de számszerű ígéreteket nem tesz.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Remekül és eredményesen kezdte a szezont új csapata, a varsói Legia színeiben Nemanja Nikolics, aki a román FC Botosani elleni Európa Liga-selejtező visszavágóján is gólt szerzett. A se.ploldalon elmondta: nagyon tetszik neki a NiGOLic becenév, és azt is elárulta, hogy Lengyelországban is szeretne gólkirály lenni.

– Az első meccsen egy-nullra nyertünk, ami nem valami komoly előny, ezért nem akartuk őrizni az eredményt, inkább látványos támadójátékkal szerettünk volna nyerni. Sikerült három gólt rúgnunk, ami ilyen forróságban nem volt könnyű – kezdte Nikolics.

– Négy meccsen három gólt szerzett. Ilyen jó kezdésre számított az új klubjában?
– Gyorsan szokott sikerülni a beilleszkedés az új környezetben, és már az előző klubjaimban – Kaposváron, illetve a Videotonban – is szinte rögtön gólt szereztem. Ez fontos egy támadó számára, mert ha nem szerzi meg az első találatát az első három-négy mérkőzés során, akkor ideges lesz, és ez tükröződik a csapat eredményein is. Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim.

– Szeretne gólkirály lenni?
– Minden csatárnak ez az álma, aki azt állítja, hogy nem, az hazudik. Azt hiszem, kiélezett verseny lesz az elsőségért, ezért minden mérkőzésen gólt szeretnék rúgni. Számszerűen azonban nem teszek ígéreteket. Most, a rajt után még nem ismernek, de mi lesz később? Szeretnék apró lépésekkel haladni, és remélem, én leszek a legjobb.

– Hogy érzi magát Varsóban?
– Nagyon jól, ez egy gyönyörű város! A családdal gyakran sétálunk a belvárosban, és már van is néhány kedvenc helyünk, különösen szeretem az óvárost.

– És hogy tetszik a tegnapi Super Express utolsó oldala, ahol hősként írnak önről?
– Kitűnő! Nagyon szeretem a „NiGOLic” becenevet, még soha senki nem hívott így. Nagyon szép, és az utolsó oldalt meg is tartottam magamnak emlékbe.

Olvasói sztorik