Nemzetközi foci

Videoton: hol a csapat, hol az edző?

A bajnokcsapatnál egyelőre semmi nem működik úgy, ahogyan kellene, a boriszovi kiesés is jelezte a komoly szerkezeti és mentális gondokat.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nem világverő csapat a BATE Boriszov, jobbak vagyunk náluk – ebben a véleményben konszenzus volt az összes Videoton-játékos között a Bajnokok Ligája-selejtező első, fehérvári meccse után. A Vidinél úgy érezték, látszik a fény az alagút végén, a döcögős rajt ellenére összekapja magát a csapat. A visszavágón kiderült, nincs fény, nincs összekapás: erőtlen, veszélytelen és nem túl jól szervezett a magyar bajnok – hogy miért lett ilyen, az igen fontos kérdés.

A klubvezetés a bajnoki cím kovácsai közül a vezetőedző Joan Carrillo, illetve a gólkirály Nikolics Nemanja szerződését sem hosszabbította meg. Hogy milyen okok játszottak ebben közre, a mostani helyzet szempontjából mellékes: akárkinek volt igaza a vitákban, az új idény rajtjától már nem a magyarázkodás volt a menedzsment feladata, hanem az, hogy a régiek helyére lépő új szereplőkkel ugyanolyan jó legyen a csapat, mint előtte. Vagy még jobb: mert az új tréner, Bernard Casoni bemutatásakor Burcsa Győző egyértelműen kijelentette, a Vidinek előre kell lépnie nemzetközi szinten.

Noha az Európa Liga-főtábla elvileg még elérhető, az már látszik: játékban semmilyen előrelépés nem történt – sőt. Gólképtelen, súlytalan lett a csapat. Hogy ennek milyen szerkezeti okai lehetnek, azt a posztokon végigtekintve próbáljuk meg elemezni.

A kapuban – ezt a BATE elleni visszavágó alapján nyugodtan kijelenthetjük – nem történt minőségi romlás, Braniszlav Danilovics bravúrokat mutatott be. A Puskás Akadémiától érkezett szerb kapusnak sokat köszönhet a Vidi, a bajnokságban is voltak már szép védései, a jóval idősebb, szintén megbízható spanyol Juan Calatayudot egyértelműen képes pótolni.

A védelemben már akadnak problémák: Juhász Roland sérülése és kidőlése előtt is bizonytalanabbnak tűnt, mint az előző szezonban, ellenben egyértelműen vezére a csapatnak – őt nem könnyű pótolni. Lang Ádám, úgy tűnik, beilleszkedett, Viniciussal is megértik egymást, igaz, a csapatkapitánnyá előlépett brazilnak voltak az előző szezonokban nem megszokott megingásai (Diósgyőrben és a Fradi elleni Szuperkupa-meccsen). A balhátvéd posztján Maréval az egyik játékos, akit a vezetőség Joan Carrillo szemére vetett, mert nem játszatta eleget. Nos, az állítólag az ügynöke „kavarása” miatt végül távozó Stopira helyére lépő francia balhátvédről annyi derült ki, hogy magyar szinten erős, jól fejel, fellép a támadásokkal – csakhogy sérülékeny, és már nem fiatal. Stopira a hazai mezőny egyik legjobb szélső védője volt, Maréval pedig annyival nem erősebb, hogy javulást jelentsen. Ráadásul őt a nemzetközi előrelépésre hivatkozva igényelte beépíteni a csapatba Burcsa Győző, ami viszont egyelőre nem sikerült.

A középpályán komolyabb problémák jelentkeznek. Bernard Casoni – Carrillóval ellentétben – nem két, hanem egy szűrővel játszatja a Videotont. Tavaly Sándor György hol Simon Ádámmal, hol Dinko Treboticcsal játszott párban – a magyar bajnokikon nagyjából gond nélkül leosztva a védekező és támadásépítő feladatokat egymás között. Sándor elment, de itt van a szintén év közben igazolt holland Luijckx. Ám az eddigi meccsek alapján egyértelműnek tűnik, a Casoni által preferált 4-1-4-1-es felállásban ő, Simon és Trebotics sem elég a védelem előtt egyedül melózó középpályás szerepére. Mélységi irányítónak egyikük sem alkalmas, védekezni pedig társ nélkül kevésbé hatékonyan tudnak. Diósgyőrben Simon, Boriszovban Luijckx szedett össze felesleges piros lapot a második félidő elején, ami alighanem összefügg a fáradtsággal és koncentrációhiánnyal, ami fellép náluk ebben a szerepkörben.

Így aztán a Videoton középpályája képtelen hatékonyan szűrni és ugyanígy képtelen gyorsan és pontosan megjátszani előre a labdákat. Kovács Istvánról ismét kiderült, hogy még a kevésbé magasan jegyzett ellenfelek ellen sem elég a fizikuma és a sebessége, pedig itthon a leggyorsabb és legjobban cselező játékosok közé tartozik. Amíg azonban tavaly ott volt mögötte a biztosító páros, hatékonyabban tudott akár szélre húzódva, akár középen játszani. Így meg kreatív emberként gyakorlatilag egyedül maradt, nincs igazán helye és a kapu elé érve képtelen jó megoldást választani.

Nyilván mindez mentális kérdés is – ahogy az önbizalom és a játékkedve elillanása szinte kézzelfoghatóan érződik Gyurcsó Ádámon is. Míg Carrillónál, főleg tavaly ősszel, szinte kivirágzott és önbizalommal telve futballozott, Casoninál gyakran egyszerűen álldogál a pályán. Márpedig egy szélső lendület – és labda – nélkül csak egy másokat akadályozó tényező. Gyurcsónak Boriszovban mintha egyszerűen elment volna a kedve a futballtól – igaz, az első negyedóra után jóformán egyetlen labda sem jutott el hozzá (lásd a fentieket: nem tudta átjuttatni a középpályán a Videoton), ahogy a másik szélső középpályáshoz, a fehérváriak alighanem legkiemelkedőbb képességű játékosához, Oliveirához sem. Ő néha beljebb húzódott, hogy labdához jusson, de a Vidi támadásépítése így sem létezett.

A csatárprobléma pedig annyira evidens, hogy szinte felesleges is értekezni róla: Nikolics Nemanja kapu előtti és mezőnymunkáját, illetve góljait nem lehet pótolni. Igaz, nem vagyunk biztosak benne, hogy ebben a Casoni-rendszerben lenne egyáltalán annyi helyzete, mint a Videotonban töltött bármelyik szezonjában. Mirko Ivanovszki viszont a felrúgott labdák megtartását és megjátszását sem képes nemzetközi szinten megoldani – ami megint csak azért szomorú, mert az ő beépítését is a nemzetközi előrelépés miatt követelte Carrillótól a szakmai vezetés. A „vérbeli center” Feczesin Róbert visszatérése talán segíthet a Vidinek, bár kérdés, lesz-e „vérbeli” támadójáték hozzá, vagy maradnak az egész pályán átívelt labdák.

A nyáron érkezettek közül Pátkai Máté a magyar bajnokikon hasznosan játszik, aktívan futballozik, de neki sincs meg az igazi posztja – Koltai Tamás szerződtetését egyelőre semennyire nem igazolja a mutatott játéka, igaz, nem is kap sok lehetőséget.

Egyelőre, úgy tűnik, sok mindenben változtatni kell – de mindenekelőtt össze kellene rakni a csapatot. Azokból a játékosokból, akik Carrillónál már igazolták, megfelelő rendszerben játszatva és mentálisan jó állapotban képesek a jó futballra. Nem túl biztató, hogy Casoni viszont többször az állomány hiányosságaira hivatkozott. Amíg edző és csapat nem lesz képes egy hullámhosszra kerülni, aligha várható a tavaly látotthoz hasonló menetelés a Videotontól. Az ellenfelek – köztük a hétvégén érkező, a fehérváriakat az elmúlt hónapokban háromszor is simán verő, veretlen Ferencváros – aligha lesznek tekintettel a bajnok belső problémáira.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.