Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Kedden este rendezték az osztályozó visszavágóját a Bundesliga másodvonalában. A Simon Krisztiánt foglalkoztató 1860 München a harmadosztályú Holstein Kiel együttesét fogadta az Allianz Arénában. A gól nélküli első találkozót követő összecsapáson a magyar szélső nélkül felálló bajorok hátrányba kerültek az első félidőben, majd az egyenlítés után is sokáig úgy tűnt, hogy idegenben lőtt góllal a vendégek járnak sikerrel. A 91. percben aztán a müncheniek megszerezték a győztes gólt, így jövőre is a másodosztályban szerepelhetnek. A találkozót a helyszínen tekintette meg a legutóbb a Mezőkövesdet, korábban pedig a Nyíregyháza és a Budaörs csapatát irányító Lucsánszky Tamás, aki a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt az élményeiről.
– Lenyűgöző hangulatú mérkőzés volt. Ötvenhétezer néző látogatott ki a másodosztályú csapat meccsére, ami azért szokatlan a magyar szemnek – kezdte élménybeszámolóját Lucsánszky Tamás. – A találkozó előtt a körítés, az atmoszféra és a két klub közötti feltételrendszer miatt úgy nézett ki, hogy az 1860 München simán abszolválja az összecsapást, de természetesen a futball nem ilyen egyszerű. A mérkőzés képe alapján az első hetven percben az történt a pályán, amit a Kiel akart. Mindkét csapat négy-négy-kettes felállásban játszott, gyémánt középpályás-alakzattal. A Kiel remekül feltolta a védekezését, nem hagyta a Münchent kibontakozni. A bajorok a széleken nem tudták megtalálni ennek az ellenszerét, a két szélső védőjük rossz napot fogott ki. A végjátékig, amíg a Kiel idegileg és fizikálisan nem fáradt el, úgy tűnt, meglepetés születik, de aztán a hajrában kidomborodott a München nagyobb tudása. Bár az is igaz, hogy a meccs helyzete a vendégek előtt adódott egy kontra után, de a hazai kapus védeni tudott. Ha az bemegy, akkor vége a mérkőzésnek. A végjáték viszont így izgalmasra sikeredett, és nem érdemtelenül harcolta ki a bennmaradást az 1860 München.
– Miért választotta éppen ezt az összecsapást?
– Elbert Gábor barátommal együtt mentünk. Ő ajánlotta nekem ezt a mérkőzést, és megmondom őszintén, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó hangulatú találkozóban lesz részünk. Úgy érzem, igazán jól sikerült ez a kiruccanás.
– Simon Krisztiánnal tudtak találkozni a mérkőzést követően?
– Nem sikerült, és nagyon sajnáltam, hogy Krisztián nem lépett pályára. Amennyiben elfogadja ezt a légkört, beilleszkedik, és nagyobb önbizalma lesz, akkor meggyőződésem, hogy a képességei alapján helye van ebben a csapatban. Voltam Hollandiában a Feyenoordnál, amikor ő odakerült, és azt gondolom, a képességivel mindenképp rászolgál arra, hogy játsszon ebben a gárdában a későbbiek során. Szükséges ehhez, hogy rendesen beilleszkedjen és rendben legyen az önbizalma.
– Milyen szakmai tanulságai voltak a találkozónak?
– Az mindenféleképpen feltűnő volt, hogy elvi hibát nem nagyon vétettek a csapatok, gondolok a helyezkedésre és a taktikai dolgokra. A kiélezett szituáció mégiscsak a rutinosabb csapat javára döntötte el a párharcot, annak ellenére, hogy azt gondolom, a Kiel a meccs nagyobb részében taktikailag jobb volt, sokkal jobban rá tudta erőltetni az akaratát az ellenfélre. Pozitív élményekkel gazdagodtam, az egész atmoszféra és a játékosok taktikai érettsége is lenyűgöző volt. Érdekes volt, hogy végül a rutin döntötte el az összecsapást. A végjátékban a két belsővédő felhelyezkedett centerbe, és egy ilyen kiélezett szituációban eredményesen is tudták végrehajtani ezt.
– Néhány héttel ezelőtt távozott a Mezőkövesd kispadjáról. Hogyan alakul az ön jövője?
– Vannak érdeklődések NB II-es kluboktól. Egyelőre ennyit tudok mondani ezzel kapcsolatban…
