Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az UEFA nemrég újraválasztott elnöke már első ciklusa elejétől hirdeti, esélyt szeretne adni a nem hagyományosan nagy futballnemzeteknek is, a klubfutball európai porondján éppúgy, mint a válogatottaknál. A kibővített létszámú 2016-os franciaországi Európa-bajnokság erre valóban lehetőséget nyújt – a csoportkör felénél úgy tűnik, még annál is nagyobbat, mint eleve gondolták.
Mert nem elég, hogy a 32 résztvevő közé biztosan beférnek olyanok, akik nagyon régen vagy soha nem vettek részt Európa-bajnokságon, az úgynevezett favoritok közül néhányan ráadásul bent is ragadtak, így tovább nő a „kicsik” esélye.
Az egyik legjobb példa erre épp a magyar csoport, ahol a 2004-es kontinensbajnok Görögország féltávnál az utolsó helyen áll, míg Észak-Írország (amely soha nem jutott még ki) és az 1972 óta minden kontinenstornáról lemaradó Magyarország reménykedhet, akár az egyenesági kijutásban is.
Az A-csoport és az egész mezőny egyik nagy szenzációja Izland remeklése, a szigetországiak egyetlen világversenyen sem szerepeltek még, most második helyen állnak, öt (!) pont előnnyel a vébé-bronzérmes Hollandia előtt, míg a szintén szép hagyományokkal rendelkező törökök jelenleg esélytelennek tűnnek, még a pótselejtezőre is.
A B-csoportban az abszolút favorit Belgium jelenleg csak pótselejtezős helyen áll, igaz, ha hétfő este nyer Izraelben, máris megelőzi vendéglátóját – de itt is egy „kicsi” jelenti egyelőre a szenzációt, hiszen a csoportot Wales vezeti, mégpedig veretlenül.
A címvédő Spanyolország sem áll a csoportja élén, pedig a C-jelű négyes nem mondható túl acélosnak: azonban az őket legyőző Szlovákia ötből öt meccset nyerve vezet és féltávnál biztos kijutónak tűnik. Ukrajna pedig legfeljebb a pótselejtezőben reménykedhet.
Az erősnek mondható D-csoportban sem a topfavorit vezet: Németország története első Európa-bajnoki selejtezős vereségével szorul a lengyelek mögé és azonos pontszámmal ott toporog mögötte Skócia is – ezzel együtt itt továbbra sem könnyű elképzelni olyan forgatókönyvet, ami szerint ne a világbajnok végezne az első helyen.
Az E-csoportban találjuk a kivételek egyikét, mert az angolok a vártnál is sokkal magabiztosabban, hibátlanul menetelnek. Mögöttük viszont nagy harc várható az egyenesági kijutásért Szlovénia és Svájc között, itt nekünk a legjobb harmadik helyért is komoly riválisunk lehet valamelyik csapat.
A G-csoport nagy buktája egyelőre az oroszoké, Fabio Capello csapata csak harmadik helyen áll, a csoportot pedig Ausztria vezeti, pedig ők sem mostanában jutottak tovább selejtezőből (2008-ban rendezőként vehettek részt).
Egyetlen csoport van, ahol féltávnál egyértelműen a papírforma érvényesül, ez pedig a H-jelű: Horvátországot és Olaszországot nem nagyon tudják megszorongatni a többiek, igaz, az olaszok mostani bulgáriai pontvesztése miatt a norvég válogatott még látótávolságon belül üldözi őket a harmadik helyen.
Az I-csoport a portugáloké, ahogy az várható volt, itt a szerbek – részben önmaguknak, illetve a botrányos szurkolóiknak köszönhető – alapos lemaradása a meglepetés, de akad önmagát felülmúló kiscsapat, Albánia egyelőre a dánokkal azonos pontszámmal, csak rosszabb gólkülönbséggel és a szerb-albán meccs balhéja miatti pontlevonással áll a harmadik, pótselejtezős helyen.
Látható tehát, jócskán vannak „kicsik”, akik joggal reménykedhetnek egy történelmi sikerben, ugyanakkor az is általános vélemény volt az első néhány forduló után, hogy a világbajnokságot követően eleve lassan felpörgő nagycsapatok a bővített létszám és a nem túl erős csoportok tudatában majd a selejtezők vége felé fognak igazán belehúzni – a vége alighanem az lesz, hogy a legtöbben odaérnek Franciaországba. Mi, magyarok, jelenleg azért szurkolhatunk, hogy közülük ne nagyon legyen senki pótselejtezős. Igaz, ha a Dárdai-csapat is fel tud kapaszkodni a „csodatévő kicsik” közé, és elcsípi a második (vagy a legjobb harmadik) helyet a – valljuk be – alighanem leggyengébb selejtezőcsoportban, még erre sem lesz szükség.
