Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Távozott a Diósgyőr csapatkapitánya, Elek Ákos, aki a kínai Csangcsun Jataj színeiben folytatja pályafutását, már alá is írta a szerződését. Ráadásul a DVTK szurkolói honlapja, az amigeleken.hu játékosértékelő sorozatának keretében őt választották az ősz legjobbjának a drukkerek, úgyhogy két apropója is volt az interjúnak.
A 26 éves középpályás elmondta: megfordult a fejében, hogy nyárig maradok, de nem szeretett volna ingyen távozni, mert ennyivel tartozott a klubnak.
– Mi volt a legkedvesebb élménye Diósgyőrben?
– Talán azt mondanám, hogy az első évben mindenki sokat várt tőlem (joggal), de voltak olyan meccseim, amikor még én is kifütyültem volna magamat. Ezt a szurkolók nem tették, pedig volt, hogy talán megérdemeltem volna. Ezért a mai napig hálás vagyok – mondta Elek Ákos.
– Csalódottan távozik?
– Egy kis csalódottság az elmúlt napok miatt van bennem, mert noha nem olvasok fórumokat, hozzám is eljutnak hírek, amiket nem tartok sportszerűnek azért, mert sokan nem látnak a dolgok mögé és félinformációkból alkotnak véleményt rólam vagy a klubváltásomról. Büszkén távozom a DVTK-tól, mert elértük, hogy Miskolcnak most már nem csak jó szurkolótábora van, hanem jó csapata is.
– Miért pont Kína?
– A válasz egyszerű. Azért, mert ez az egy külföldi ajánlatom volt. Tudom, hogy sokan csalódottak azért, mert elmegyek, és azért is, hogy Kínába, mert szívesebben látnának egy Bundesliga-, vagy egy Premier League -csapatban. De ne gondolja rólam senki, hogy volt mindkét elitligából ajánlatom, de én inkább Kínába igazoltam több pénzért. Nem telt el úgy nap a téli szünetben, hogy ne néztem volna percenként a telefonomat, hátha hív valaki, és azt mondja, hogy van egy ajánlatod a Bundesligából, esetleg az angol vagy a német másodosztályból. Nemhogy ajánlatom nem volt, még érdeklődés sem. Elkezdett járni az agyam, hogy mit rontottam el, és mit kellett volna másképp csinálnom, de úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy egy igen komoly bajnokságba igazoljak, de mégsem sikerült. Ki merem jelenteni, hogy az amszterdami súlyos vereség és a bukaresti null-három finoman szólva sem tett jót a magyar futball, illetve a játékosok megítélésének. Ha körbenézünk a szomszédos országokban, mindenhol van legalább egy klubcsapat, amelyik bejutott a nemzetközi kupákba. Mindenhol, csak nálunk nem! Addig, amíg nem lesz egy komoly klub-, vagy válogatott siker, úgy érzem, ez nem is fog változni. Kérdezték tőlem, miért nem mentem Lengyelországba, ahonnan tovább lehetett volna lépni? Nagyon különbözik, hogy mi jelenik meg a sajtóban és mi az igazság. Onnan már volt érdeklődés, de ajánlat nem érkezett. Kérdés, ha mondjuk három évig jó teljesítményt nyújtok, harmincévesen tovább tudtam volna lépni?
– Igaz, hogy a Fraditól kapott ajánlatot? Az jobb volt, mint a diósgyőri?
– Csapatot nem szeretnék megnevezni, de volt egy magyar szinten nagyon komoly ajánlatom. Sokkal jobban kerestem volna, mint Diósgyőrben. Elképzeltem magam többször is, hogy milyen lenne ott játszani, de egy dolog mindig eszembe jutott. Az, hogy borsodiként, csapatkapitányként nem tehetem meg, hogy eligazolok abba a klubba, mert azzal szembeköpném a szurkolókat, és mindazt egy csapásra lerombolnám, amit felépítettem akár Miskolcon, akár a Vidiben.
– A klub elengedte volna a Fradiba?
– Január elsejétől oda írtam volna alá, ahová akarok, és nyáron ingyen távozhattam volna. Én annyira korrektnek ismertem meg a vezetőket, hogy ha azt mondom, másik magyar csapatban akarok játszani, akkor elengednek. De ez fel sem vetődött bennem.
– Valóban azt nyilatkozta, hogy komolytalan volt az első ajánlat, vagy nem így hangzott el? Volt komoly második ajánlat?
– Az az igazság, hogy ami az NSO-n és a dvtk.eu-n megjelent, mindkét cikk igaz volt. De egy fontos dolgot mindkét portál elfelejtett leírni, mégpedig azt, hogy két ajánlatot kaptam. Az NSO az első ajánlatról irt, amit valóban komolytalannak tartottam, a dvtk.eu pedig a másodikról, ami a DVTK lehetőségeihez képest valóban korrekt ajánlat volt, de ehhez képest a másik magyar ajánlatom jóval előnyösebb volt.
– Visszajönne később Diósgyőrbe?
– Bízom benne, hogy két év múlva, ha hazajövők, már egy új, és remélhetőleg vénaszkenner-mentes stadionja lesz a DVTK-nak, és ha a sors úgy akarja, szívesen öltöznék piros-fehérbe újra! Hajrá Diósgyőr! Hajrá Borsod!
– Milyenek az első benyomásai Kínában?
– Már csatlakoztam a csapathoz. Két edzőtábor lesz Kínában, kettő pedig Törökországban. A bajnokság erősségéről még nem tudok nyilatkozni.
A teljes interjú ide kattintva olvasható!
